A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Négyrészes minisorozatunkban dr. Lukácsi Zoltán szigeti plébános avat be bennünket a nagyheti eseményekbe nagycsütörtöktől egészen húsvétvasárnapig. Nagypéntek, Jézus Krisztus elítélésének, megkínzásának és kereszthalálának napja.
Nagypéntek a szenvedések csúcsa, a tiszta ellentmondás napja. Az ember halálra ítéli az Istent, a teremtmény fellázad a teremtő ellen. Az Isten hagyja, hogy az ember ezt megtegye, mert a kereszt misztériumán át vezet el bennünket az életre.
Krisztus élte a legnagyobb amplitúdójú életet. Az Atyától jön a mennyből, a földön él, megtapasztalja az örömöket és a szenvedéseket. Utóbbiak legnagyobbika a kereszthalál. Ez a legszörnyűbb halálnem, sajnos az ember a saját fajtájának elpusztításában a legleleményesebb és a legkegyetlenebb. Jézus halála után „alászáll a poklokra”. Tehát a mennyektől a poklokig mindent megtapasztal, s ezeknek a magasságoknak és mélységeknek a megtapasztalására hív bennünket is. Kinyitja előttünk a távlatokat.
A kereszt tulajdonképpen a világ koordináta rendszere, amelynek az origója maga az emberré lett Isten. Ezzel egy biztos pontot és tájékozódási lehetőséget ad nekünk. Megfosztják őt mozgási szabadságától, kifeszítik. Jelképes értelme is van annak, hogy egy talpalatnyi hely sem marad számára a földön, onnét is fölemelik, ennyit sem hagynak a világ teremtőjének. Hatalmas szeretete és áldozata lefegyverző. A kitaszított, keresztre szögezett Isten ezzel vonz magához mindenkit.