A nyárelő legjelesebb napja pünkösdvasárnap. A húsvét utáni hetedik hét végén, vasárnap és a rá következő hétfőn megtartott keresztény ünnep a húsvéti időszak lezárása, egyben megkoronázása.

Pünkösdkor három fontos esemény történt: a Szentlélek kiáradása Jézus tanítványaira, az apostolokra, az Egyház alapítása, valamint az egész világra kiterjedő missziós munka megkezdése. Erdélyben a pünkösd előtti szombaton tartják a több száz éve hagyományos csíksomlyói búcsút, mely az elmúlt néhány évtizedben össznemzeti találkozóhellyé vált.

Az ünnepnek számos néprajzi vonatkozását ismerjük. A hónap elején állított májusfákat sok helyen ilyenkor bontották le. A dunántúli pünkösdi királynéjáráskor négy vagy több lány vezetett egy fehér ruhába öltöztetett kisebbet, ő volt a pünkösdi királyné. Fejére virágkoszorút, karjára pedig virágszirmokkal telt kosarat raktak. A kis királynő fölé piros kendőt tartottak. Minden háznál énekeltek, majd a kisleányt fölemelték, miközben ezt kántálták: „Ekkora legyen a kendtek kendere!” Megyénk falvaiban a kis királynőt nevettetni próbálták. Ha nem nevetett, azt mondták: „Nem fényes menyecske, hanem királyné!” Ellenben ha elnevette magát, akkor „megbüdösült a királyné”.

Hazánk más tájain legényavatást tartottak, pünkösdi királyt választottak. Az lett a pünkösdi király, akinek minden próba sikerült. Egy évig viselte a címet, szervezte és vezette a mulatságokat, a kocsmában ingyen ihatott. Mivel az esztendő gyorsan letelt, innét származik a közmondás: hamar múlik, mint a pünkösdi királyság.

S nem utolsósorban ekkor nyílik egyik legrégebbi dísznövényünk a bazsarózsa, melyet a népnyelv ezért pünkösdi rózsának nevez.