Az egész világ higiéniai szokása változott meg két év alatt a világjárvány miatt. A kézmosás fontossága elengedhetlené vált, mint megelőzési eszköz a vírus elleni harcban, és ezt az igét Semmelweis Ignác is hírdette évszázadokkal ezelőtt. Az orvosok és a tudósok a kézfertőtlenítés fontosságát teljesen feleslegesnek tartották ezidőben, Semmelweis elméletét, miszerint a kézmosás csökkenti a halálozási arányt, sokáig elutasították.
Mitől vált az anyák megmentőjévé?
Semmelweis Ignác 1845-ben kezdett el a Bécsi szülészeti osztályon dolgozni, ahol kilenc százalékossá nőtte ki magát a halálozási ráta a frissen szült anyukák körében. Szegényebb rétegből származó nők körében ez a szám 25-30 százalék volt.
Az újdonsült anyukák belázasodtak szülés után, hasi nyomást észleltek, és bűzös folyással járó vérzést. A tünetek megjelenése után az asszonyok pár napon belül elhunytak, vérmérgezés következtében.
Az orvosok és a tudósok nem értették a hirtelen megugró halálozási számokat, de igazából nem is nagyon foglalkoztak vele. A boncolás ezidőtájt kezdte aranykorát élni, mint a halálozást és betegségeket feltáró művelet, ezért a boncolást végző orvosok nagy elismerésnek örvendhettek.
Természetesen a boncolás után a doktorok kézmosás nélkül, csupasz, szennyezett kézzel, és véres köpennyel segítették világra az újszülötteket. A szerencsésebb anyukákat bábák segítették csak a szülésnél, náluk a fertőzés nem alakult ki.
1847-ben Semmelweis Ignác egyik kollégája boncolás közben megvágta az ujját, és a frissen szült anyukákkal megegyező tünetekben meghalt. Semmelweis ezután levonta a következtetést, és kötelező, klóros vízzel való kézmosást rendelt el a kórházban a szülések lebonyolítása előtt az orvosoknál, ami által a halálozási ráta drasztikusan, 1-2 százalékra csökkent.
Nem aratott sikert a felfedezése az orvosok körében
Hiába mentette meg az édesanyákat az innovatív felfedezésével, a kollégái elutasították a nézeteit. Gőgösen kijelentették, hogy Semmelweis Ignác csak rájuk akarja fogni a halálozásokat. Sok orvos direkt felhagyott a kézmosással, azzal a szellemben, hogy a szennyezett víz okozza a haláleseteket a szülészeti osztályon, és időpazarlás a fertőtlenítés. A számszerű bizonyítékokat komolytalannak tartották, végül Semmelweis szerződését a bécsi kórházzal 1850-ben nem hosszabbították meg.
Semmelweis Ignác ezután hazatért Magyarországra, és 1851-től a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályán lett osztályvezető főorvos. Hat év múlva hívták a Zürichi Egyetem tanárának is, azonban visszautasította ezt, és a szülészeti osztályt is otthagyta, ahol egy százalékra redukálta a halálozási arányt.
Inkább állatkísérletekre összpontosított, ahol patkányokat és nyulakat fertőzött meg a gyermekágyi lázban elhunytak szövetével. Mindegyik állat elpusztult a betegség jellemző tüneteivel.
A kollégái körében ezzel a kísérlettel sem lett népszerű, akik a meterológiai és csillágászati eszméknek tulajdonították a kór magyarázatát. Semmelweis bizonyítékait, tanait, az orvosi közvélemény elutasította.
Semmelweis Ignác megrendítő halála
1865 júliusában társai szerint elmebaj jelei jelentkeztek nála, így még ebben az évben beutaltatták a döblingeni elmegyógyintézetbe. Innentől több teória is kering az utolsó heteiről, pontos bizonyíték nincs a halála kapcsán. Egyes elméletek szerint az ápolói halálra verték Semmelweis Ignácot az elmegyógyintézetben, mivel agresszív viselkedést mutatott a személyzet felé. Másik feltételezés szerint a jobb kezén lévő műtéti seb fertőzödött el, és vérmérgezés okozhatta a halálát, ami miatt pont egész életében harcolt.
Egy egész orvostársadalmat és tudósokat haragított magára nézetei miatt, így temetésén sem a kollégai, sem a családja nem jelentek meg. 1891-ben hamvait a neje a kerepesi temető sírboltjába szállíttatta, és 1894-ben díszes sírhelyet kapott. Innen végül 1965-ben új sírba helyezték, szülőháza udvarának a falába, amikor az épületben megnyílt a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum.
Felfedezését végül a halála után több mint tíz évvel, Louis Pasteur igazolta egy tudományos konferencián, ahol beszámolt a baktériumokról, ezzel bizonyítva Semmelweis Ignác kórokozók hatásairól szóló elméletét. Név szerint kiemelte Semmelweis munkásságát, ezzel beírva a történelembe, mint az anyák megmentője.