Az első világháborúként ismert nemzetközi konfliktus lezárásaként 1920. június 4-én, 16:32-kor írták alá a versailles-i Nagy Trianon palotában azt a szerződést, mely többek között Magyarországra nézve súlyos jóvátételi követeléseket tartalmazott.

Nyitóképünkön: “A négy nagy nemzet” az első világháború végén, azaz az Egyesült Királyság, Olaszország, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok vezetői a békekonferencián (balról jobbra): David Lloyd George, Vittorio Orlando, Georges Clemenceau, és Woodrow Wilson.

Az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként az első világháborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes antant szövetség hatalmai között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország új határait és sok kis államot hozott létre a birodalom helyett.

A “jóvátétel” részeként az ország területének kétharmadát elcsatolták, az ott élő magyarság (a teljes magyar népesség egyharmada) pedig egyik napról a másikra új országban, kisebbségként ébredt. Az okirat a hadsereg létszámát is korlátozta 35 ezer főben, ezzel elejét véve a visszafoglalási törekvéseknek. A világháború 1918-as fegyverszüneteit követően, de még a trianoni béke előtt az újonnan létrejövő, vagy nagy területet nyerő szomszédos országok (Románia, Csehszlovákia, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság) szövetsége (“kisantant”) erővel próbáltak további területeket szerezni hazánktól, ez újabb fegyveres harcokhoz vezetett.

Az elcsatolást előkészítő, semlegesnek nevezett delegációk tudatosan és sorozatosan hagyták figyelmen kívül az akár színtisztán magyarok lakta települések elhelyezkedését. Teleki Pál gróf híres vörös térképe azóta is hivatkozási alap az akkori sérelmekre. Ekkor vágták ketté Komáromot, Nagylakot, Somoskőt is.

A trianoni békeszerződés magában hordozta az újabb konfliktust a rengeteg jóvátételi követelés okán, melyek alig 20 évvel később a második világháborúhoz vezettek. Mind Nagy-Britanniában, mind Franciaországban erős ellenérzések kísérték a békeszerződés aláírását az önkényes határátrajzolások miatt, módosításra azonban nem került sor. A magyar politikában a határok visszaállítása központi téma volt az ezt követő húsz évben, ami egyenes úton vezetett a bécsi döntésekhez (ezekben a hitleri Németország, a Harmadik Birodalom nyomására területek kerültek vissza hazánkhoz, mint a Felvidék és Erdély).

Az Országgyűlés 2010. május 31-én nyilvánította a nemzeti összetartozás napjává az első világháborút lezáró trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét. Az erről szóló, 2010. évi XLV. törvény kimondta: “a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság, s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme”.