Mert vannak olyan emberek, akiknek hiányát bár elfogadjuk, az elvesztésük miatti gyász soha nem múlik el. Szécsi Pál a magyar zene egyik ilyen alakja, aki ha 30 évesen nem hozza meg a létező legborzalmasabb döntést, ma a 80. születésnapját ünnepelhetné. Dalai örökké halhatatlanná tették a zseniális énekest, a nők örök bálványát.
Sorsszerű lenne, hogy már a születésének dátuma sem teljesen egyértelmű?! Egyes források 1944. március 19-ét, míg mások március 20-át jelölik meg a kis Pali érkezési dátumaként. Édesapja egy évvel később a másodi világháborúban elhunyt, az özvegyen maradt édesanya Szemere Klára pedig úgy döntött: elhagyja az országot, Amerikába disszidált. Két kisebb gyermekét Katit és Palit Magyarországon nevelőszülőkhöz adta, legnagyobb lányát Máriát magával vitte, ám végül a bécsi pályaudvaron hagyta.
Palika tehetséges, vonzódása a színpadhoz korán kiderült: örömmel és bátran szerepelt a különféle iskolai műsorokban, közben remekül tanult. Nevelőszüleitől Állami Gondozásba került, s 16 évesen otthagyta az iskolát, különféle munkákat vállalt. Többek között dolgozott a Ruhaipari Tervező Vállalatnál itt. Itt figyelt fel rá a Divat Intézet munkatársa egy vállalati összejövetelen, s úgy gondolta a jóképű, jó megjelenésű, jó mozgású fiatal férfi megfelelő lenne modellnek. Szécsi Pál is hamarosan hazánk egyik leginkább foglalkoztatott férfimanökene lett. 1965-ben, a Gellért Szállóban egy divatbemutatón dolgozott, a műsorban pedig elénekelt néhány dalt. A közönség soraiból felfigyeltek rá, s biztatták, hogy komolyabban kellene foglalkoznia az énekléssel.
Szécsi Pál ezentúl rendszeresen járt Majláth Júliához és Kovács Magdához és egyre több helyen lépett színpadra, immár énekelve. 1967-ben a Táncdalfesztiválon robbant be, a „Csak egy tánc volt” című slágerrel, amelynek szerzői – Vadas Tamás és Varga Kálmán – nagyszerűen éreztek rá, milyen nóta illik a megnyerő külsejű fiatal tehetséghez.
Innentől karrierje felfele ívelt, különösen az olasz slágerek magyar szöveggel elénekelt verzióival szervezet magának hírnevet. Remekül álltak neki a nagy olasz énekesek dalai, hangja és kisfiúsan férfias sármja is tökéletessé tették az előadását. Az első ilyen nagy sláger a „Kósza szél” című dal volt, amely Sergio Endrigo örökzöldjének magyar átirata. De ide sorolhatjuk Domenico Modugno, La lontananza című balladáját is, amelyet Szécsi Pál „A távollét” címmel énekelt, és még napjainkban is rengetegszer csendül fel. Sokan az egyik legcsodálatosabb szerelmes dalnak tartják…
Ez az irány, stílus egyértelműen sikert hozott a fiatal énekesnek, aki viharos gyorsasággal hódította meg a magyar zenei életet, és persze elsősorban a hölgy hallgatóságot. Remek szerzők, remek dalait énekelhette, s akkor is képes volt sikerre vinni egy szerzeményt, ha azt történetesen nem neki szánták. Az egyik ilyen eset a „Pillangó” című slágerrel kapcsolatos, hiszen azt Auth Ede és S. Nagy István Kovács Katinak vetették kottára. Egy kissé tartottak is tőle, hogy Pali hogy ugorja meg a feladatot, de olyan alázattal és lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, hogy végül az egyik legszebb és legismertebb dala lett a Pillangó… Végül mégsem ez lett az akkori Táncdalfesztivál győztes nótája…
Tehetségét és zsenialitását mutatja, hogy nem csak mások csodás szerzeményét tudta sikerre vinni, hanem saját munkáit is. Ezek közül az egyik legismertebb talán a „Nekem minden sikerül”, és az Adagio magyar átirata, a „Ne félj!”.
Palit egyébként nagyon szerették a kollégái, kedves, közvetlen, igazi társasági embernek tartották. Jó barátja volt Koós János, Aradszky László, hogy csak két nagy pályatársat említsünk hirtelen. Ám a gyermekkorában szerzett lelki sérüléseket igazán soha nem tudta feldolgozni, édesanyja hiánya mindig fájó pont maradt számára, bár állítólag nem haragudott az asszonyra. Annak ellenére sem, hogy megpróbálta vele felvenni a kapcsolatot, ám az asszony igencsak kemény hangvételű, angol nyelven írt válaszlevélben utasította vissza fia jelentkezését…
S bár a nők ünnepelt bálványa volt, a szerelemben sem találta meg az igazi boldogságot. 1962-ben egy manöken kolléganőjét, a lengyel Hase Maria Grażynát vette feleségül. Egy ideig Budapesten éltek, majd az asszony visszatért Lengyelországba, ahová Pali is követte: gyorsan megtanulta a lengyel nyelvet, idegenvezetőként dolgozott. Azonban a házasság nem volt tartós, így Pali visszatért Magyarországra.
Hatalmas szerelmével Domján Edittel a Magyar Rádióban találkozott, 1972-ben. A két művész rögtön lángra gyűlt egymás iránt, ám sajnos ez a szerelem emésztő tűzzel perzselt… Pedig eleinte úgy tűnt, álompár lehet az övék: rengeteg időt töltöttek együtt, a színésznő segített Palinak a színpadi megjelenésben, viselkedésben, izzott közöttük a levegő. A kapcsolat januártól októberig tartott, Domján Edit hangulatingadozásai és depresszív személyisége azonban megnehezítette a szerelmüket. Nah meg Szécsi Pál szorongása, amelyből fakadóan többször nyúlt a pohár után, s egy ízben a kapcsolatuk alatt is megpróbálta megölni magát. Ám végül a színésznő vetett önkezével véget az életének decemberben 25-én, a 40. születésnapján. Domján Edit halálhírét Szécsi Kati közölte öccsével, aki érthetően összetört. Különösen akkor, amikor megtudta, hogy nem csak a szerelmét vesztette el, hanem a nála 12 évvel idősebb nő közös gyermeküket még a halála előtt elvetette. Domján Edit halálát soha nem tudta elfogadni és feldolgozni.
A lazának és a színpadon magabiztosnak tűnő énekes valójában egész életében szorongással és depresszióval küzdött. S bár általában sokan vették körül, sokan érdeklődtek iránta, nagyon magányosnak érezte magát. Az 1987-ben, magánkiadásban megjelent Zenészballada című könyvben – Paulina Éva a szerzője – az azóta sajnos már szintén elhunyt énekesnő, Ambrus Kyri így mesélt:
„Ha rosszkedvű volt, akkor megpróbált elbújni a világ elől. Akkor rátelefonáltunk, hogy mi van? Azok érdeklődését akiket szeretett és elfogadott, örömmel fogadta. Elmondta, hogy most rossz passzban van. De mi a bajod? – kérdeztük. „Nem tudom.” Nyűgös volt, nem tudta megmagyarázni. Én bármikor fölhívtam vagy fölkerestem, mindig szeretettel fogadott…” Arra a kérdésre, hogy nem akarták a barátok a pályatársak magára hagyni, Ambrus Kyri így felelt: „Nem. Az egyik öngyilkosságánál például, amikor T. talált rá és megmentette… Ugyanis aggódott, hogy mi lehet vele, mert Pali előző este olyan hangulatban volt, hogy az ember arra gondolt, mi történik otthon, mikor egyedül van. Azt mondogatta: „Minek ez az egész?” meg „Egyedül vagyok.” Nem értettük; miért lenne egyedül? Ha valaki, akkor ő nem volt egyedül soha… Nagy baráti köre volt, és mindenki szeretettel fordult felé.” A könyv szerzője ekkor megkérdezte az énekesnőt: „Mégis…ő kívül érezte magát, nem?” Kyri így válaszolt: „Ezt csak ő tudná megmondani. Hiába vagy te nagy társaságban, olyan magányos lehetsz, mint a Himalája tetején, pedig mindenki bájolog veled, és kedves hozzád, de te zokogni tudnál, és a pokolba kívánsz mindenkit. Talán te magad sem tudod megmagyarázni, hogy miért… Szerintem Pali sem tudta…”
Pali első öngyilkossági kísérlete még 18 éves korában történt, ezt követte hét, majd a végzetes nyolcadik. Korábban az énekes vélhetően segélykiáltásnak szánta az öngyilkossági kísérleteket, mert valahogy mindig sikerült megmenteni. Egy alkalommal pályatársa és jó barátnője, Harangozó Teri törette rá a lakása ajtaját. Az „Egy szál harangvirág” című dalt Pali köszönetképpen Terinek ajánlotta. Végül 1974. április 30-án a nyolcadik öngyilkossági kísérletébe 30 évesen belehalt a tragikus sorsú sztár. Halálát próbálták eltitkolni, temetésén mégis tömegek jelentek meg, igazi hisztéria alakult ki. A budapesti Farkasréti temetőben sírját azóta is mindig díszíti friss virág, immár 50 éve.
Szécsi Pál nyolcvan éves lenne. S igaz, hogy már sok pályatársát elvesztette, de többükkel még most is találkozhatnak, beszélgethetne és akár még énekelhetné azokat a csodálatos slágereket, amelyeket soha nem felejtünk. Mert a felvételek örökké őrzik hangját, kedves orgánumát; a zeneszeretők pedig ápolják emlékét a hazai táncdaléneklés egyik legnagyobb férfi előadójának, a tragikus sorsú Szécsi Pálnak.