Szemszög
Szinte minden híradás a budapesti tragédiáról szól január 13-án. Egy fiatal, 29 éves rendőr főtörzsőrmester, Bauman Péter vesztette életét intézkedés közben az éjszaka. Halálra késelték, két társát pedig megsebesítették. Szavakat nehéz találni, a szirénák viszont már Péterért is sírnak, örök emléket állítva egy újabb hősnek, aki életét adta a hivatásáért.
Nincs is talán annál megdöbbentőbb, amikor egy ember elveszi a másik életét. Felfoghatatlan és érthetetlen, a gyilkosságnál nagyobb bűn nem létezik, magyarázat nincs és nem is lehet rá. Január 13-án az egész ország megdöbbenésére egy fiatal, példás és ígéretes élet ért véget a budapesti éjszakában. Bauman Péter rendőr főtörzsőrmestert szolgálat közben érte az erőszakos halál. Életét elvette egy férfi, aki a hírek szerint egyelőre tagad. Más hírek arról szólnak, rendszeresen tudatmódosító szerekkel élt, mielőtt gyilkolt, előtte is „démonokat” látott. Miután felverte és rettegésben tartotta a társasházat, három rendőrre támadt rá késsel, kettőt súlyosan, Pétert halálosan megsebesítette. A részleteket minden hírportál hozta, melyik-melyik vérmérséklete szerint. Az események feltárása nem a mi feladatunk, nem is tudnánk hitelt érdemlően megtenni. A mi dolgunk a gyász, az emlékezés és a köszönet.
Köszönet a fiatal rendőrnek, aki életét áldozta hivatásáért, aki hű volt esküjéhez: „szolgálati kötelezettségemet ha kell, életem kockáztatásával is teljesítem!” Köszönet a családjának, a szeretteinek, hogy engedték, hogy ezt a hivatást válassza. Kiváló embernek, barátnak, bajtársnak, rendőrnek ismerte mindenki, aki rajongásig szerette a munkáját. S nem tudhatta, hogy csütörtökön az utolsó szolgálatát vette fel…
Mert egy másik ember elvette ez életét. Egy másik ember véget vetett egy fiatal szív dobogásának, megállított egy ígéretes karriert. Milyen jogon tette, tehette ezt meg? Akár tisztában volt magával, akár tudatmódosító szereket használt, semmi sem mentheti fel. A drog veszélyeit nem lehet elégszer hangoztatni. A szenvedélybetegeket kezelő szakintézmények fontosságát szintén nem lehet eleget emlegetni. A mentális betegségben szenvedőknek segítséget nyújtó intézmények bezárása és újak nem nyitása súlyos és felelőtlen döntést volt! Vesszőparipám, hogy Lipótmező – hivatalos nevén az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) – 2007-es bezárása a magyarság ellen elkövetett hatalmas vétkek között szerepel. Az emberek szorongása évről-évre egyre nagyobb, a világ rohamosan pusztul, az emberek egyre ingerültebbek, egyre nagyobb szükség lenne a lelki és orvosi segítséget nyújtó szakállományra…
Ahogy rendőrre is. Elhivatott és hivatásában megbecsült fiatal felszerelőkre, s az idősebb állomány tapasztalatára, bölcsességére is. A feltételek megteremtéséhez mi nem nagyon tudunk mit hozzátenni, csak a hangunkat hallatni. Amit mi tehetünk, hogy tiszteljük őket és nem gyalázzuk azokat, akik ezekben a viharos időszakokban is úgy döntenek: egyenruhát öltenek és szolgálnak. Mennek ha jön a hívás, sokszor erőn felül próbálnak teljesíteni, s ha kell, életüket áldozzák mások biztonságáért. Ahogy tette ezt január 13-án Bauman Péter rendőr főtörzsőrmester, akit egy őrjöngő, szabadon lévő férfi késelt halálra.
Szükségünk van a rendőrökre! A fiatal és az idősebb állományra is! Kellenek a frissen felszerelők, akik látnak maguk előtt példaképeket, hősöket. A Győri Rendőrkapitányságon ma nyílt napot tartottak az érettségi előtt álló fiataloknak, bízva abban, hogy többen is úgy döntenek: rendőrök lesznek, mert szükségük van rájuk. A testületnek és az országnak is. A rendőrség nagy családja ekkor már némán gyászolta bajtársukat. Mert az élet megy tovább, a feladatokat el kell látni, az eskü mindenkit kötelez. Tartják, hogy a szirénák – minden egyes bekapcsolásakor – nem csak a figyelemfelhívást szolgálják, hanem a hősök emléke előtt is tisztelegnek. Sajnos egy újabb hősért sírnak a csendben: Bauman Péter posztumusz rendőr főhadnagyért, akinek életét szolgálat közben oltotta ki egy gyilkos kése…