Mindenszentek és halottak napja - az őszi ünnepkör fontos állomásai ezek a napok, az elmélyülés, a múlt megőrzésének és az elhunytakról való megemlékezés ideje.
J. Kovács Andrea jegyzete halottak napja kapcsán.
„Voltunk, mint ti, / lesztek, mint mi, / por és hamu.” – figyelmeztet a nagycenki Széchenyi-mauzóleum lejárata fölötti felirat bennünket, hogy számtalan teendőnk, kisebb-nagyobb ügyeink között se feledjük: földi létünk előbb-utóbb véget ér.
Halottak napján újra és újra felsír bennünk szeretetteink hiánya, látjuk a kedves arcokat, halljuk hangjukat, átélünk ezernyi emléktöredéket a közeli vagy távolabbi múltból. Ahogy Kosztolányi írja: „Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. / Nem téve semmit, nem akarva semmit, / hatnak tovább.” Koszorúkkal, virágokkal borítjuk hantjaikat, imádkozunk, gyertyát gyújtunk. A sötét temetőben millió apró láng hirdeti: a lélek él, van remény!
Ám a halottak napja nemcsak róluk, hanem rólunk, élőkről is szól. A temető pedig nem a halál kertje, sokkal inkább a békességé, a megnyugvásé. Megállásra, elgondolkodásra késztet. Mennyi mindent kaptunk és mit tettünk mostanáig? S ami ennél is fontosabb, mivel töltjük, mire használjuk a hátralévő napokat, éveket? Meg tudjuk-e őrizni mindazt a jót, amit eleinktől örököltünk? Ki tudjuk-e javítani az általuk elkövetett hibákat? Képesek vagyunk-e az alkotásra, az előbbre jutásra? Lesz-e mit átadni a minket követőknek? Az élet megy tovább, és a jelen csak rajtunk múlik. Ne halogassuk az elvégzendő feladatot, a békülést, a megbocsátást.
S ne feledjük a Széchenyiek üzenetét: „Voltunk, mint ti, / lesztek, mint mi, / por és hamu.”
Mindenszentek napján készült fotógalériánk a győri temetőkben:
Galéria: MekliZ Fotó