1994-ben a váci templom renoválása közben egy véletlen folytán fedezték fel a rég elfeledett kriptát, amely zsúfolásig tele volt gazdagon díszített koporsókkal. Köztük volt megyénk híres gyógypedagógusáé, Simon Antal piarista tanáré, a siketek első magyar intézetének igazgatójáé is – róla ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.

A jeles tudós ábrázatát arcrekonstrukciós módszerrel állították helyre, így vonásait ma már bárki megismerheti.

Simon 1772. szeptember 7-én látta meg a napvilágot a Győr melletti Ikrényben, kisnemesi családban. Gimnáziumi éveit is városunkban töltötte Kisfaludy Sándor osztálytársaként. Ezt követően együtt jelentkeztek Pozsonyba, ahol filozófiát hallgatott. Simon Trencsénben lépett be a piarista rendbe, és noviciusként az ország több nagyvárosában is tanított. 1795-ben, a Martinovics-féle felkelés idején megint Győrben találjuk, ahol négy év alatt elvégezte a szemináriumot.

Simon Bécsben ismerkedett meg a siketek és némák oktatásával, amelyet aztán itthon, egy Vácra telepített Magyar Királyi Siket-Néma Intézet igazgatójaként hasznosított. A süket gyermekek, és általában a kisdedek írni és olvasni tanításával kapcsolatos meglátásait Igaz Mester, aki tanítványait írni és olvasni is megtanítja című kis könyvecskében foglalta össze, amelyet 1808-ban adtak ki. Oktatási módszerének az akkor dívó ún. silabizáló módszer ellenében a hangozató, szótagoló és írva-olvastató eljárás a lényege. Ezzel Simon megteremtette a fonetika alapjait, egy évtizeddel megelőzve a német Grasert. De az Igaz Mester nemcsak ebben az értelemben volt pedagógiai szempontból korszakos mű, hanem azért is, mert kora felfogását messze megelőző szociális elveket fogalmazott meg benne. „Soha a tanító a gyermeket az idomtalan betűiért meg ne verje, sőtt meg se szidja, pirongassa. Mert akik azt cselekszik, magok alkalmatlanabbak tanítványaiknál.”

Ezt a korát meghaladó, nagyszerű igazgatót azonban alig 36 éves korában megtámadta az akkor már „morbus hungaricus”-ként, magyar betegségként ismert tüdőbaj. A halotti anyakönyv bejegyzése szerint vérhányás közepette halt meg. Simon a leginkább rászorulóknak szentelte életét, s szakterületén, a pedagógiában, olyat alkotott, amivel megelőzött úttörőként számontartott külföldi tudósokat. A váci templom klímájának köszönhetően holtteste mumifikálódott. Az elhunytak a természetes bomlás helyett lassan kiszáradtak, a faforgáccsal bélelt fenyőfa koporsó felfogta testnedveiket. A lejáratot 1838-ban befalazták, majd lassanként a kripta létezése is homályba veszett, és csak 1994-ben tárta fel újra a titkát.