Hogyan lehet vasszobor egy fából készült alkotás? Erre a kérdésre ad választ Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.

1934-ben, a győri Bisinger sétány sarkáról szállították el a helyi laktanyába a vashonvédnak hívott híres szobrot az oda tervezett országzászló-emlékmű miatt. Még 1916. január 25-én avatták fel „fényes és grandiózus keretek közt” azt az íves tetejű kis pavilont, amely ennek a különös szobornak adott otthont. Az első világháború második esztendejében már jól látszott, hogy a villámhadjáratnak induló konfliktus a lövészárkok mocskában sokkal jobban elhúzódik majd, mint ahogyan azt sokan várták. Ráadásul a hónapok óta tartó összecsapások egyre több áldozatot szedtek. 1915 tavaszán elindult hát egy nemes kezdeményezés, mely szerint az Osztrák-Magyar Monarchia több magyar városában – többek között például Budapesten, Sopronban vagy Pozsonyban – egy-egy katonaszobrot állítanak fel azzal a szándékkal, hogy pénzt gyűjtsenek a szenvedőknek, a háborúban elesett hősök özvegyeinek és árváinak.

A Győri Hadi Gyűjtő Iroda „a polgárság áldozatkészségének serkentésére és a MagyarHonvédség vitézségének emlékére” szívesen csatlakozott ehhez a felhíváshoz. Kezdeményezésükre a győri honvédszobor elkészítésével Nacsa Illés szakiskolai művezetőt, az ötödik honvédgyalogezred önkéntes tizedesét bízták meg, aki maga is megsebesült a harcok során, és a győri kórházban ápolták. A műalkotást egy, a Vagongyár által ajándékozott hársfa törzséből faragta ki a művész, Stolczer Imre mérnök pedig tervezett hozzá egy kis pavilont. Ebben helyezték el a gyalogos magyar katona szobrát, amely hamarosan a jótékonyság fémpikkelyeivel vashonvéddé – helyesebben rézhonvéddé – alakult át. A terv szerint ugyanis a faszoborba bárki beleverhetett egy-egy, 50 fillérért megvásárolt rézszeget, aki kisebb-nagyobb értékű adományt kívánt felajánlani a hadiárváknak.

A szoboravatás napján már kora reggel hatalmas tömeg áramlott a Vilmos császár úton (ma Szent István út) a feldíszített pavilon felé. „A Royal és a Városháza közötti téren a vadászok és a bosnyákok díszszázada állott sorfalat, mely mögött az úri közönség és a polgárság ezernyi tömege helyezkedett el.” Az ünnepi beszédet Farkas Mátyás polgármester tartotta. Ezt követte az első szegek beverése a város előkelőségek részéről. A sort Szodfridt József főispán kezdte a következő szavakkal: „Adja a Mindenható, hogy sikerüljön nekünk hőseink lelki és testi szenvedéseit enyhíteni”. Rövidesen már több mint 5000 rézpikkely borította a szobrot, a befolyt összeget pedig a Győri Hadi Gyűjtő Iroda osztotta szét a rászorulók között.