1895 januárjában Scneider Vilmos mosonyi társas-kocsi vállalkozó állandó omnibusz közlekedés létesítésére adott be ajánlatot Győr város tanácsához. Az útvonal egyelőre Újvárosban a Puntigam féle háztól kiindulva, a sétatéren át a Fehér Bárányig szállodáig, és innen a Baross utcán át a vasútállomásig vezetne.

A napi közlekedés télen-nyáron reggel fél öttől este 10-ig történne. A vállalkozó a jelzett útvonalon több várótermet – úgynevezett pávillont – szándékozik emelni, a viteldíjat pedig 6 Krajcárban állapítaná meg. A gyermekek kedvezményt is kapnának. A vállalkozó beadványában elmondja, hogy még a kezdet nehézségeivel küzd, sok áldozatot kellend hoznia, s a későbbi időben várható jövedelem biztosítása végett a társaskocsi közlekedésre Győrváros egész területén, a külső és belterületen 10 évi kizárólagos jogot igényel, ezzel szemben kötelezi magát, hogy kezdetben egy darab, legújabb szerkezetű s kényelmesen berendezett társaskocsit, későbben a szükséghez képest több kocsival szaporítja.

Az omnibusz ló vontatta közforgalmú közlekedési eszköz volt, az autóbusz és a troli őse, a városi tömegközlekedés legrégibb eszköze. Nevének eredete a latin omnibus (mindenkinek) szóból származik. Az első hasonló járművet még az 1830-as években állították ki Franciaországban, és rögtön nagy sikert aratott az utazóközönség körében. Két évvel később már Budán is megindult a rendszeres forgalom. A társaskocsik, amiket pesti céhes mesterek készítettek, fedettek voltak, oldalt pedig ponyva védte az utasokat a szélsőséges időjárástól. Befogadóképességük meghaladta a tíz főt. Megállóra viszont nem volt szükség, hiszen a két ló csak lassan baktatott a macskaköveken, így bárki, bármikor fel- és leszállhatott.

Győrben végül 1895. október 27-én vehettek először jegyet az első utasok a különleges tömegközlekedési eszközre. Akkoriban a magukkal vinni kívánt poggyász menetdíját is meg kellett téríteni, de így is hamar népszerű utazási forma lett városunkban. Egy évvel később bevezették az I. II. és III. osztályokat a tehetős és kevésbé tehetős használók számára.

Sajnos az első komolyabb balesetre sem kellett sokáig várni. Egy 13 éves kisfiú – abbéli félelmében, hogy lekési a hazafelé induló személyvonatját – meg sem várta, hogy az omnibus teljesen megálljon, hanem leugrott a még mozgásban lévő járműről. A kezére fűzött korcsolya azonban fennakadt az ajtó kilincsében, és a földre eső gyermek lába beszorult az omnibus kereke alá, amely teljesen összeroncsolta azt. Az omnibusokat végül városunkban is az 1926. után meginduló menetrendszerinti buszjáratok szorították ki teljesen a tömegközlekedésből, és már csak nosztalgiajáratokat indítottak időnként.