1809. augusztus 31-én tett rövid látogatást városunkban az egyesült Európáról terveket szövögető, világhódító Napóleon császár. A neves esemény előzménye volt a kismegyeri ütközet, ahol a magyar nemesi felkelők a puskapor szagára riadtan széledtek szét a szélrózsa minden irányába, szabadon hagyva a győri várat a franciák prédájául – erről ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat következő részében.

Az ellenség már június 15-én megkezdte városunk lövetését. Az ostrom első napjaiban a polgári lakosság nem vette túl komolyan a veszélyt, amit persze az is indokolhatott, hogy a francia tüzérek rosszul céloztak, és többnyire átlőttek a város fölött. Felmentő seregek híján azonban Péchy Mihály győri várparancsnok nem sokáig tarthatta magát, ezért kilencnapi ostrom után kénytelen volt feladni állásait. Június 24-én a francia csapatok pattogó katonazenére vonultak be a kiürített várba.

Augusztus utolsó napján aztán váratlan esemény rázta fel fásultságukból a győri polgárokat. Délután kettőkor minden templom harangja megzendült, amikor a Bécsi kapu előtti hídon megjelent a francia uralkodó testőrségének osztaga, majd hatlovas hintón begördült Napóleon is, a mostohafia és két marsall kíséretében.

Az „isten hozott” után a császár kísérőivel együtt a Bezerédj-palotába (Király utca 4.) vonult, amelynek homlokzatán ma is pilisi vörös márvány emléktábla emlékeztet a látogatására. Alig egy órai időzés után kíséretével lóra ült és körüljárta az erődítményeket, megvizsgálta az ágyúsáncokat, és miután megtette rendelkezéseit, ismét visszatért a szállására, ahol díszvacsorát adott. A győri tanácstagokat azonban elfoglaltságra hivatkozva nem fogadta. Éjjel még rövid megbeszélést tartott tábornokaival, majd anélkül, hogy lefeküdt volna aludni, hajnalban elhagyta a várost. A legenda szerint Napóleon álmatlanul forgolódott az ágyában, ezért mérgében egy ágyúgolyót hajított ki az ablakon. Ez a golyóbis ma is látható a szemközti épület sarkában.

A Győri Közlöny 1895. március 24-én közölt egy írást Dr. Beliczay Elek győri ügyvéd tollából, aki meg volt győződve arról, hogy Napóleon soha nem járt Győrben, és ezt az elméletét tételesen igyekezett is igazolni. Legfőbb érve az volt, hogy miután a magyarok közönnyel fogadták a kiáltványát, mely szerint szembe kellene fordulniuk a Habsburgokkal, már semmi értelme nem lett volna Magyarországra jönnie. Az ügyvéd érvelése akár meg is állhatná a helyét, ám a szemtanúk visszaemlékezései, valamint a városi levéltárban őrzött korabeli beszámolók bizonyítják, hogy a franciák császára mégiscsak megfordult Győrben, még ha csak egy röpke fél napra is.