1895. március 21-én az összes hazai napilap szenzációs bűnügyről tudósított. Egy Klopfer Miksa nevű győri postasegédtiszt ugyanis eltűnt a rábízott, rekord összegű pénzzel együtt.

Előző este egy helybeli lakos még találkozott vele a nyilvánosházban, de reggel már nem jelent meg a munkahelyén. Főnöke küldöncöt menesztett érte Király utca 82. alatti lakásához, de már bottal üthették a nyomát. A rendőrség azonnal körözést adott ki ellene sikkasztás vádjával, közzé tették a személyleírását – hosszúkás, sápadt arc, vastag orr, kis szőke bajusz, orra fölött sebforradás látszik -, és a határokat is lezárták.

A nyomozás gyorsan kiderítette, hogy a fiatalember egyik örömlányt megpróbálta rávenni, hogy menjen vele Afrikába, de a hölgy nem állt kötélnek. A vasútállomáson aztán hamar kiderült, hogy a kalauz látta felszállni a Bécsbe tartó vonatra, de poggyászt nem vitt magával. Azonnal táviratoztak osztrák kollégáiknak, hogy ne hagyják elillanni, de már elkéstek. Amikor már azt gondolták, hogy a gyanúsított végleg köddé vált, néhány nappal később egy levél érkezett az Olaszországi Velencéből a győri kapitányságra. A feladó helyén a gyanúsított neve szerepelt. Benne a következő üzenet olvasható: „Egészséges vagyok. Semmi bajom. Londonba utazom. Klopfer Miksa.” A rendőrség azonban nem dőlt be a levélnek. Jól sejtették. Mint ahogy később kiderült, az elkövető először Észak-Afrikában bujkált néhány hónapig, és még az Idegenlégiót is megjárta, majd Párizsba utazott, ahol gyorsan felélte a lopott pénzt. Ebben segített neki egy barátja, Fischer Béla is, a jómadarak azonban később összevesztek, és ez vezetett a lebukásukhoz is. Klopfert ugyanis még a nyár folyamán egy budapesti szórakozóhelyen felismerte egykori munkatársa, aki aztán feladta őt a hatőságnál. Kihallgatásán azt állította, hogy az egész bűnügy a cimborája ötlete volt, aki ráadásul meg is lopta őt, ezért kellett idő előtt hazatérnie.

Újabb fordulat akkor állt be az ügyben, amikor Fischer feladta magát Hamburgban, és a németek kiadták őt a Monarchiának. Ő természetesen tagadta Klopfer állításait, és még a szembesítésen sem sikerült kideríteni, ki is mond igazat valójában. Amikor azonban Fischer azt állította, hogy ő ott sem volt Párizsban, barátja előhúzott a zsebéből egy fotográfiát, amelyet kettejükről készítettek az Eifeil-torony tetején. Végül mindkettőjüket bíróság elé állították, da amíg Fischer megúszta néhány hónap börtönbüntetéssel, addig a sikkasztást végrehajtó Klopfert összesen hat évre ítélték. Valószínűleg nem lehetett példás magatartású rab, mert egy 1905-ös börtönkönyvben még megtaláljuk a nevét.

Illusztráció: Depositphotos.com