1529. szeptember 19-én olyan tragédia történt Győr városában, ami tovább élt török elnevezésében. A vár két évvel korábban nyitotta meg a kapuit Habsburg Ferdinánd hadai előtt. Ez azonban már csak az egy évvel korábban bekövetkezett katasztrofális mohácsi vereség elkerülhetetlen velejárója volt – írja Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozat követekező részében.

A győri vár az oszmán terjeszkedés kapcsán került előtérbe, amely az utolsó erős védvonalat jelentette Bécs lehetséges ostroma előtt. Ezért nem csoda, hogy a mohácsi csatában elesett II. Lajos király halála után nem csupán Szapolyai János, de a másik megkoronázott király, Habsburg Ferdinánd hadvezérei is igényt tartottak a birtoklására. 

1527. augusztus elején 10.000 főnyi német haderővel tört be az ország területére, hogy követeléseinek érvényt szerezzen. Útközben több magyar főúr is csatlakozott hozzájuk, köztük Báthory István nádor és Nádasdy Tamás is. Augusztus 5-én értek Győr alá, ahol azonban a lovasság élén álló Nádasdy bebocsátást kért, hogy ostrom nélkül tárgyaljon a vár békés átadásáról. Ott aztán „az előkelőbb polgárokat részint fenyegetésekkel, részint ígéretekkel Ferdinánd pártjára vette, megnyerte a várőrséget is.” Miután sikerrel járt, a Rába folyón hidat vertek, és Ferdinánd ünnepélyesen, selyem mennyezet alatt vonult a városba. Miután a székesegyházban misét hallgatott és a győriek hódolatát fogadta, a győri várban Christoph Lamberg várkapitány parancsnoksága alatt 150 főnyi őrséget hagyva hátra, tovább masírozott Buda felé. 

A megszállók kevés tekintettel voltak a város lakóira, ezért hamarosan zavargások törtek ki a magyar és német őrség között, úgy, hogy a királynak biztosokat kellett kiküldeni az ügy megvizsgálása és a bűnösök megfenyítése céljából. Nem sokat segített a helyzeten, hogy Ferdinánd az elhunyt győri püspök birtokait a protestáns Bakich Pál huszárkapitánynak adományozta. 

1529 az oszmán hadak Bécs elfoglalására indultak. Amikor Mohammed szendrői bej a török előhadakkal Győr felé közeledett, Lamberg úgy ítélte meg a helyzetet, hogy nem lenne esélyük a vár tartására. Ezért szeptember 19-én az ágyúkat és hadiszereket Bécsbe szállíttatta, majd a várat felgyújttatta, hogy ne kerüljön épen az ellenség kezére. Ezt követően a várőrséggel együtt elvonult Bécs felé. A tűz nemcsak a várat, hanem a várost is nagyobb részben elhamvasztotta. Az üszkös romok láttán nevezték el a törökök a várost Janik Kalának, amely égett várat jelent.