Az embert, mióta látta a madarat szállni, foglalkoztatja a repülés tudománya. Győrben jóval a gépi hajtás előtt kísérleteztek azzal, hogyan hódíthajták meg a levegőt – erről ír Hegedüs Péter a Bulvár Anno sorozatban.

1784. március 1-jén Domin Ferenc József, a győri akadémia jezsuita szerzetes fizikatanára városunk főterén, nagy nyilvánosság előtt mutatta be szenzációs találmányát: egy saját gyártású léggömböt. Az ember évezredek óta vágyott rá, hogy úgy repüljön, mint a madarak. Végül egy francia papírmerítő testvérpáros, a Montgolfier fivérek a forró levegő felhajtóerejét számításba véve a XVIII. század végén megalkották a hőlégballont. Az „égi golyóbis” sikeres franciaországi felszállásainak híre csakhamar eljutott Magyarországra is, amely néhány hazai tudóst arra ösztönzött, hogy már a következő esztendőben ők is megpróbálkozzanak saját hőlégballonok kifejlesztésével. Mindenekelőtt a már említett győri szerzetes, Domin Ferenc József. A kiváló tudós aznap délután 2 óra tájban, „Steiner András Ferentz Orvos Úrnak udvarában” egy hidrogénnel töltött, „tizenkét Párizsi hüvelyknyi” (32 cm) átmérőjű, ökörhólyagból készített, „veres festékkel megtzifrázott” léggömböt engedett a magasba. A golyóbis – mint arról a Magyar Hirmondó beszámolt – „azonnal, amint szabadon eleresztetett, egyenes hamar reptével felylyül múlta a házak fedelét. Már a szabad levegőben a szél meg dűlt emelkedéssel vitte felylyebb olyly magasra, hogy Tsálóköz Szigetének indulván egynéhány perczenések alatt tsak el tűnt a nézők elől.“

Egy évszázaddal később a Monarchia hadserege megkezdte a léghajók katonai célú felhasználását. Fodor Sándor és Habits János hangszerkészítők régóta foglalkoztak már egy olyan szerkezet tökéletesítésével, amely megoldaná a léghajó kormányozhatóságát. Találmányukat Győrben több alkalommal bemutatták a nagyközönségnek. A gép tényleges megindítása után mintegy 20 centiméternyire az asztal síkjától, melyen fel volt állítva, fel is emelkedett. A mozgatóerőt egy óramű képezte, melynek hatása azonban az óramű lejárta után megszűnt és a gép csendesen leereszkedett.” A feltalálók sajnos nem szabadalmaztatták szerkezetüket.

Az első katonai léggömbvezetői képzés is Győrhöz kapcsolódik. A tanfolyam résztvevői 1895. július 13-án tartották első próbaútjukat Bécstől városunkig. Erős nyugati széllel emelkedtek, Hegyeshalom, Mosonszolnok és Lébény helységek fölött 2000 méter magasságban repültek, majd Öttevény felé haladva 1200-1400 méterre csökkentették a magasságukat. Átrepültek a Duna felett, és a Győrzámolyhoz tartozó Tölös pusztán szálltak le. 1912. június 30-én a Dunántúli Hírlap is beszámolt arról a szenzációs eseményről, amikor Győr fölött előző éjszaka megjelent a feltalálójáról elnevezett Parseval kormányozható léghajó, ami egészen rendkívüli látványt nyújtott. A motor fölött egy hatalmas villogó szem, egy nagy villanylámpa, a kosár körül kisebb lámpák világítottak. A fények és a léghajó szirénája is jelezte az érkezést, s amint ereszkedni kezdett, egyszerre kitört az éljenzés és a tapsvihar.