A Bulvár Anno sorozat évzáró részében Liezen-Mayer Sándorról, az 1839. január 24-én, Győrben született művészről, a nagy történelmi pillanatok megörökítőjéről ír Hegedüs Péter.

Szülőháza a róla elnevezett utcában álló rendelőintézet helyén állt. Ezt az épületet vásárolta meg a Lövészkör Egyesülettől édesapja, a városunkba települt pozsonyi gyógyszerész, Liezen-Mayer Ferenc. A jómódú férfi a nagyhírű Angyal patikában nyitotta meg üzletét, amely egykor a győri várőrséget szolgálta ki. Nagyon is jól mehetett neki a bolt, mert gyermekeit a legjobb iskolákba tudta járatni. Köztük a kis Sanyikát is, akit 1846-ban írattak be a mai Liszt Ferenc utca 6. szám alatti Győri Királyi Népfőtanodai Rajziskolába, amely a Révai Miklós Gimnázium elődintézményének tekinthető. Az első évfolyamot az iskolai értesítő szerint jeles minősítéssel végezte el. Híres rajztanára, Fruhmann Antal – aki kiemelt hangsúlyt fektetett arra, hogy diákjai a legmagasabb szinten elsajátítsák a szabadkézi rajzolás fortélyait – azonnal felismerte a kisfiú páratlan kézügyességét. Ebből az időből maradt fenn első ceruzarajza egy jól megkomponált, precízen, a bizonytalanság, habozás legapróbb jelét sem mutató, virágcsokrot ábrázoló alkotás. Következő tusrajzai, akvarelljei már a Szabad Királyi Győr-Belvárosi Al-Reál és Főelemi Tanodában eltöltött évekből származnak. Valóságos kuriózumnak tekinthető egy hidrogén előállítására szolgáló készülékről készült rajza 1853-ból, valamint néhány testrész-ábrázolása, köztük egy női fej, egy gyermekfej és fülek. A kirívó megfigyelőkészséggel bíró fiatalember a festékkeverés technikáját egy Haidl nevű győri szobafestőtől leste el.

Ezzel a kiemelkedő tudással felvértezve, már bátran léphetett magasabb szintet, és 16 éves korában fel is vették a bécsi képzőművészeti akadémiára, ahol azonban csak egy évet töltött. A következő állomás már Bajorország fővárosa, München volt. Az elkövetkező öt esztendőben a híres Karl von Pilotytól tanulta el az akadémista festészet minden csínját-bínját. Ezek az évek határozták meg egész hátralévő festészetét, amelyben alig tért el kedvenc motívumától, a történelem meghatározó pillanataitól. A müncheni akadémia kiállításán már, mint világhírű magyar festő szerepelt. Ennek is köszönhette a megtiszteltetést, hogy 1870-ben maga Ferenc József császár kérte fel portréjának megfestésére. Gyökereit azonban sosem feledte, és a huszárosan pödört bajusszal ékeskedő művész ezt követően is rendszeresen hazalátogatott a nyári szünetekben. Az állandóan kérelmezett magyar állampolgárságot azonban már akkor kapta meg, amikor kiderült, hogy májrákban szenved. A műtét sajnos nem sikerült, és a kitűnő művész szeretett felesége gondos ápolása dacára, 59 éves korában elhunyt. Szülővárosában emléktábla is őrzi nevét.