Párizsból jelentjük: Ez az olimpia LeBron, Curry és Durant utolsó tánca
Barcelona, 1992. Ez volt az az első olyan olimpia amikor már az egész világ által csodált amerikai profi kosárlabdázók is ott lehettek a válogatottjukban az ötkarikás játékokon, és kétség sem férhet hozzá, az NBA-csillagai ellopták a showt mindenki elől. Barcelonában a legtöbb hír Michael Jordanékról szól, szinte minden lépésüket követhették az emberek pedig még se internet, se közösségi média nem létezett. A barátaimmal 12-13 évesek voltunk akkor, - és amellett, hogy rajongtunk a magyar sportolókért, Egerszegiért, Darnyiért, de mindenki előtt a vagány, csibész birkózóért Farkas Petiért - néztük az amerikaiak összes meccsét a tévében. Számunkra egy csoda, így egy csapatba bepakolva Jordan, és Pippen mellett Karl Malone, Patrick Ewing, David Robinson, Clyde Drexler, Chris Mullin, John Stockton, az akkor már HIV-fertőzött és tulajdonképpen visszavonult volt Magic Johnson, és az én két nagy kedvencem Charles Barkley, valamint a derékfájdalmai miatt legtöbbször csak a pálya szélén hason fekvő Larry Bird.