Azt mondják, az eszkimóknak több száz szavuk és kifejezésük létezik a jégre, a hóra. Némiképpen hasonlóan vagyunk mi magyarok a bor és szóda különleges elegyével, amelynek számtalan változatát ismerjük.
Komor tanúi a halálos baleseteknek az utak mellett sűrűsödő keresztek, mécsesek és gyertyák. A feldolgozhatatlan gyász fájdalmas mementói. És úgy néz ki, hogy a legrosszabb még csak ezután jön. Vélemény.
Valahogy sikerült a jegyvásárlás. Szemfüles barátaim az utolsó körös jegyértékesítésben szereztek néhány belépőt a skót–magyar Eb-meccsre, úgyhogy összejött a dédelgetett álom: világtornán is megnézni a válogatottat!
A mai nyolcévesek már nem a holland, a francia vagy az olasz válogatottból választanak kedvenc játékost maguknak, inkább Szoboszlaik és Sallaik akarnak lenni - Nagy Roland jegyzete.
Június 9-én választott az ország. Európai parlamenti képviselőket, polgármestereket és képviselőket, megyei közgyűlési képviselőket. Közel 4,5 millió ember járult az urnákhoz, a szavazások pedig rendben és szabályosan zajlottak le. Első körben ezért a választást lebonyolítóknak, a választási irodák munkatársainak tartozunk köszönettel – hihetetlen mértékű munka van emögött!
Gyermeknek lenni jó, és mi felnőttek ezt már hatványozottan tudjuk. Különösen akkor, amikor a mindennapok útvesztőiben próbálunk lavírozni. Rohanunk, intézünk, utasításokat adunk és kapunk, igyekszünk megfelelni mindennek és mindenkinek.
Képzeld, gyereknap lesz – mosolyog a mellettem sétáló fiatal anyuka óvodáskorú kislányára. És mit kapok? – kérdezi magától értetődő természetességgel a kicsi. J. Kovács Andrea jegyzete.
„A kilencvenes években ákombákom betűkkel állt az ellenőrző füzetemben, hogy március 15-én kötelező viselet a fehér ing kokárdával és a sötét alj" - Venesz Klaudia ünnepi jegyzete.
Kislányommal séta közben sokszor gyűjtünk kincseket, hol egy érdekes kavics, hol egy-egy szál szép virág kerül apró kezébe - Rozmán László írása.
A győri belvárosban élőket egyenesen sokkolta a január 17-én este megjelent Facebook poszt, amely arról szólt, hogy két újságosbódét is végleg bezártak. A tény azért is szomorú, mert így nem csak a napi-hetilapjainkhoz juthatunk nehezebben hozzá, hanem két olyan embertől is búcsúznunk kell, akik a belvároshoz tartoztak, az életünk részei voltak.
