Hogy micsoda? Száztíz év pihenő egy alsó polcon, utána pedig egyenes út a Győri Értéktárba, a győri kultúra és helytörténet nemzeti értékei közé?

Két kérdést kell megválaszolnom. Először: mi az, ami ennyi idő elteltével is tudott önmagában akkora értéket képviselni, ami egy jó háttértanulmánnyal, egy jó ajánlással, és pár tenni akaró ember segítségével egy olyan jelentős gyűjteménybe kerülhet be, mint a Győri Értéktár?

Alapjában véve a tehetség, és az alkotni vágyás. Mielőtt az olvasó tovább lapozna, vagy tovább görgetne e két szót olvasván, felteszem gyorsan a második kérdést. Hogyan jutott el Fátay Ferenc tanár úr munkássága és főiskolai rajzainak gyűjteménye odáig, hogy megkaptuk a meghívót az Értéktár Bizottságának ülésére 2023. november 27-ére?

Kezdődött azzal, hogy Garami Éva könytáros tanárnő – jaj! ennél a pontnál jut eszembe, még nem mutattam be magunkat: mi, a Győri Jedlik Ányos Technikum 12.B osztályos tanulói vagyunk, akiket mozgósítani tud egy-egy extra ötös némi plusz munkáért cserébe. Egy ilyen külön tevékenység vette kezdetét akkor, amikor hallottuk, hogy a tanárnő talált 267, főleg szénnel készült rajzot. Köztük nagyrészt portrék szerepelnek, de vannak közöttük aktok, és építészeti látványtervek is, de ezek már festékkel vagy ceruzával készültek. Kiderült, hogy egy, korábban iskolánkban tanító tanár főiskolai művei az 1910-es évek elejéről.

Ez azelőtt történt, hogy hallottuk: a Városháza örömmel vonna be diákokat is Győr értékeinek kutatásába és Értéktárba történő ajánlásába. Így aztán nem volt kérdés, hogy nyújtunk-e be valamit, illetve az, hogy mit nyújtunk be.

Elkezdtük kiválogatni, mely rajzok sugározzák a legjobban – az egyébként műszaki tanár – ábrázoló tehetségét. Ez nagyjából október elején-közepén történt. A rajzok kiválasztása mellett kaptunk egy másik feladatot is az értéktári munkától függetlenül: az összes rajzot le kellett fotózni, vagyis ,,bedigitalizálni”, hogy számítógépen is meglegyenek a művek.

Ezekkel a feladatokkal nagyjából végeztünk az őszi szünetig, ami előtt engem ért a megtiszteltetés, hogy az Értéktárba történő felvételhez szükséges tanulmány mellé készülő javaslatba írjam meg, miért a kulturális örökségek szakterületéhez sorolnám be a Fátay-gyűjteményt, ezen kívül mutassam be azt, és indokoljam meg, miért gondolom, hogy Fátay Ferencnek, és főiskolai alkotásainak igenis helye van az Értéktárban.

Az indoklásba írt érveimet sorolom most fel, hogy ezekkel mutassam be a tanár úr munkásságát. Az első az önmagát láttatni akaró erő, ami a rajzaiból sugárzik. Ez tényleg bennük van, hiszen ezek közül a rajzok közül nem véletlenül vitték ki a legjobbakat a drezdai tanügyi kiállításra 1912-ben.

A második érvem a személyisége tanári mivoltát ragadta meg, hiszen egy jól magyarázó, értelmes, kedves tanár önmagában is nagy érték – a nagyapámat (89) még személyesen tanította 1951-ben.

A harmadik érvem Fátay Ferenc munkásságának műszakirajz-, és szövésminta-oktatói tevékenysége volt, ami hozzájárult az akkori Győr iparának; az akkori Magyar Waggon- és Gépgyár, illetve a textilgyárak munkaerő utánpótlásának képzéséhez. Tanári munkája mellett tevékeny része volt a Győri Képző- és Iparművészeti Társulat megalapításában, amelyet két művésztársával, Békéssy Leóval és Szabó Alajossal együtt hoztak létre 1919-ben. A társulat fő célja volt, hogy „a művészetet és iparművészetet felkarolja, s a művészi ízlés nemesítésében irányítólag hasson”, ezen belül a fővárosi művészet haladóbb irányzatait is akarták terjeszteni városunkban.

Negyedik érvemként szeretném leírni, hogy Fátay Ferenc élete kitűnően ábrázolja Győr városának identitásképző erejét. Akárcsak napjainkban, egy évszázaddal ezelőtt is sokan kezdtek új életet, más területekről idevándorolva, Győr városában. Fátay tanár úr veszprémi születésű volt, és Kolozsváron dolgozott 1918-ig. Utána magyarsága miatt kellett onnan menekülnie, így került Győrbe. Itt oktatóként és művészként is nem csupán beilleszkedett, hanem minden erejével azon volt, hogy ezt a várost szolgálja. Ezt hitelessé teszi az a tény is, hogy fia, Fátay Tamás, városunk híres főépítésze követte a példáját.

Úgy érzem, ez buzdítás tud lenni mindazok számára, akik jelen időnkben szintén Győrben keresik boldogulásukat. Azt ábrázolja, hogy Győr egy befogadó város, aki újonnan érkezett polgárait éppúgy megbecsüli, mint azokat, akiknek családja évszázadok óta itt él.

Az őszi szünetben elkészítettem az ajánlást és a bemutatást, majd Garami tanárnő összeállította a tanulmányt, és megkaptuk az ehhez szükséges ajánlást Nagy Máriától, a Széchenyi Egyetem könyvtárosától, aki sokat segített a háttérmunkákban is. Szerda délutánonként kiválasztottuk az osztálytársaimmal a szerintünk legjobban sikerült műveket.

November elején Szeles Szabolcs alpolgármester úr és Bana József úr, a Városi Levéltár nyugalmazott igazgatója látogatták meg intézményünket. Ők megtekintették a Fátay-gyűjteményt, majd előadást tartottak a 12. B osztálynak az Értéktár munkájáról, illetve Győr ipartörténetéről. Ezután beküldtük az összeállított anyagunkat a Győri Értéktárba, és vártuk az Értéktári Bizottság döntését.

Nagy meglepetés volt, amikor kiderült, hogy a bizottsági ülésen személyesen is részt vehetünk, 2023. november 27-én, a Városházán.

Négyen mentünk: iskolánk igazgatója; Módos Gábor Igazgató úr, Garami Éva tanárnő, Szák Alexa, aki iskolánk egy másik kincséhez írt ajánlást, és én, a Fátay-gyűjteményhez szóló ajánlás, és e cikk írója: Füredi Botond.

Nagy élmény volt számunkra, hogy végighallgathattunk egy ilyen ülést, de a legnagyobb sikerélményt az jelentette, hogy Fátay tanár úr munkássága, és rajzai bekerültek a Győri Értéktárba. Először a mi iskolánk saját anyaga jutott be helyi nemzeti értékként ide a sok, nagy múltú, helyi oktatási intézmény közül, és erre diákként nagyon büszkék vagyunk. Köszönjük a Városházának a lehetőséget!

A cikket készítette: Füredi Botond Szabolcs, 12./B, Győri SZC Jedlik Ányos Gépipari és Informatikai Technikum és Kollégium

A Városházán többször is belekóstolhattak az újságírói lét rejtelmeibe azok a fiatalok, akiket a Győr+ Média munkatársai is segítettek. Ebben a rovatban saját cikkeiket közöljük, az írások nem a Győr+ Média által készített anyagok.