Megjelent Bedécs Gyula legújabb útikönyve, melyet az első világháború magyar emlékeit keresői számára készített. A kiadvány bemutatója csütörtökön délután, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai karán volt.
Fekete Dávid, alpolgármester, köszöntőjében elmondta, a győri önkormányzat kiemelt feladatának tekinti az első világháború centenáriumáról való megemlékezést. Tavaly létrejött a centenárium emlékbizottság, melynek ő az elnöke. A bizottság két célt tűzött ki maga el, az egyik, hogy felmérjék azokat az első világháborús sírokat, melyek a győri temetőkben vannak.A munkát elvégezték és idén a Honvédelmi Minisztériummal együttműködve több mint 500 hadisírt fognak felújítani. Az alpolgármester hangsúlyozta, nemcsak a magyar honvédek, hanem az itt elesett, különféle nemzetiségű katonák sírja is megújul.
Az emlékbizottság másik vállalás az volt, hogy a fiatalokkal megismertessék azokat az első világháborús eseményeket, amelyek a városhoz kapcsolódnak. A Rómer múzeummal közösen létrehoztak egy utazó tárlatot, amely, a következő években, minden középiskolába eljut. Elsőként, szerdától a Széchényi egyetemen látható a tárlat. Fekete Dávid szerint az első világháborús centenárium egy különleges helyet foglal el a magyar emlékezetben, mindannyiunk számára különös kötelesség, hogy erre a centenáriumra méltó képen megemlékezzünk.
Bedécs Gyula portálunknak elmondta, a most megjelent kötet az Emlékezés és emlékeztetés című sorozat második kötete, az első a Kárpátok hágóin át Galíciába, ez a második pedig a Doberdótól a Dolomitokig, s már készül a harmadik útikönyv is, amely az Adriától az erdélyi Kárpátok hágójáig vezeti az utazót.
A könyv a Doberdótól a Dolomitokig tartó úton át mutatja be az első világháborúnak a magyar vonatkozású és még megmaradt emlékeit. Bedécs Gyula kiemelte, amikor végigjárta az utat, azt tapasztalta, hogy a száz év tönkretette az emlékeket, elmorzsolódtak a sírkövek, földbetöppedtek a sírdombok, elkorhadtak a sírkeresztek. A könyv azt igyekszik bemutatni, hogy aki ma bejárja az utat, az mit láthat, tapasztalhat a megmaradt emlékekből. Hatalmas, de tragikus élmény – állítja a könyv szerzője.
Dr. Töll László, a HM társadalmi kapcsolatok felelős és kegyeleti főosztály vezetője szerint mi magyarok egy különös betegségben szenvedünk, amely a történelmünkről alkotott pesszimista nézeteinknek az összessége. Katona népnek vallhatjuk magunkat, mégis hajlandók vagyunk elfejteni katonai sikereinket és ez különösen igaz az első világháború, hősi halottaira.
Az egész magyar királyság területén 660 ezer ember nem tért vissza soha, ebből 360 ezer magyar anyanyelvű volt. A magyar nemzet történelmében a török háborúkon kívül, az első világháborúra jellemző, hogy „igen fennen ragyogott” a magyar hősiesség, amit hajlamosak vagyunk elfelejteni.
Az eseményen megemlékeztek Móritz Lajosról, az egykori képzős diákról is. Az F. Csapó Irén által készített domborművét az egyetem első emeleti falán helyezték el.
Szerző: Földvári Gabriella
Fotó: Marcali Gábor