A híd, az angyalok és a spricc

Turistákat, magyar és külföldi vendégeket kérdeztünk meg Győrben arról: mi tetszik nekik a városban, mit hiányolnak. Riporterünk délelőtt és késő este járta Győr utcáit, teraszait, ott beszélgetett velük.

A Baross úton az Audi-kútnál az idegenvezetőt hallgatja egy osztrák nyugdíjas csoport. Kiderül: pedagógusok Stájerországból. Négy éve minden nyáron meglátogatnak egy-egy közép-kelet-európai országot. Az első útjuk Prágába és Marienbadba vezetett, majd Zágrábot valamint a tengerparti horvát kisvárosokat térképezték fel, utána kalandvágyból Belgrád következett – ahol remekül érezték magukat –, az idén pedig Budapesttel és Győrrel ismerkednek.

A három éve még történelmet tanító Karl Lutz középiskolai tanár azt mondta:

– Közép-Kelet-Európának rosszabb az idegenforgalmi marketingje, mint mondjuk Németországnak, Ausztriának vagy a mediterrán vidéknek. De éppen az a bája, hogy számtalan kincsre bukkan az ember, sok meglepetés éri. Győrt én „megtanultam” az út előtt, mégis az első nap három-négy olyan különlegességre bukkantam, ami miatt önmagában ugyan egyetlen várost sem keres fel a turista, de ezek adják egy település izgalmát. Itt, a fő utcán sétálva nem tudtam elképzelni, miért bontják meg piros járólapok az utca rendjét. Kiderült, hogy a város így jelöli egykori tűzoltóságának nyomait. Aztán az idegenvezető megmutatta, hogy a színház elől látni, amint a bencés iskolába a tetőről benéz két nagy angyal. Szemmel tartják a diákokat. Azt már magam fedeztem fel, hogy az egyik hídról látni a másik híd fényjátékát. Hangulatos ötlet. Az sem titkolom el, hogy ugyanakkor a belvárosi íves hídnak ( A révfalusi-híd.– szerk) nem tetszenek a fényei, olyan, mintha Karácsonyról itt felejtették volna. Pedig a város világítása amúgy diszkrét, jól ki van találva.

A Széchenyi téren, az esti órákban egy teraszon beszélgető családot szólítottunk meg. John Kresesky lengyel származású, de negyven éve New Yorkban él. Az idei nyár egy részét Varsóban tölti a feleségével, nemrég kocsit béreltek, s azzal mentek előbb Szlovákiába, aztán Magyarországra. Győrben régi barátaikat látogatták meg.

– Na ja, New Yorknak nincs vetélytársa Európában, én imádom azt a hömpölygő, magasba törő várost, pedig azt mondják, az idősödő ember inkább nyugalomra vágyik. De a méreteiben jóval kisebb Lengyelország meg a környéke számomra nagyon érdekes. Sok kötődésem már nincs hozzá, mégis szeretem. Budapesten jártam már kétszer, Győrben először vagyok. Olyan, mint egy szép, nagy tágas lakás, bejárható, mintha minden a saját, privát tulajdonunk lenne. Itt jól lehet élni. Nyitott, de nem felszínes városnak tűnik. Ez a tér gyönyörű, minden sarkából más hangulata van. Két napja vagyok itt, de úgy érzem, valamit magamba tudok szívni abból, amit olyan büszkén európainak hívnak ezen a földrészen.

Egy pécsi pár üldögél a téren a fák tövében. A fiú orvosegyetemre jár, a lány Győrbe adta be a jelentkezési lapját. Még ugyan nincs eredmény, de a pontszáma alapján jó eséllyel felveszik. Neki keresnek albérletet. Attól félnek, hogy a pontszámok nyilvánossága után megrohanják a jobb, egyetemhez közeli helyeket a „gólyák”.

– Ingázunk majd Pécs és Győr között – vetítik előre a jövőt. Egyébként egy harmadik városban, Szekszárdon élnek a szüleik, ott ismerkedtek meg egymással. – A győri egyetemen és a környékén többször jártunk már, több ismerősük tanul itt.

– Külön egyetemi negyed jött létre – állapítja meg az orvostanhallgató, aki azt viszont nem érti, „miért nem jönnek át az egyetemisták a folyón, a belvárosba.” – Pécsen a belvárosi teraszokon szinte csak fiatalok ülnek, Győrben inkább középkorúak és öregek. A fiatalok mintha elkülönülnének.

A lány a Káptalandob hangulatát szereti és a folyópartokat. Balett-rajongó – kiskora óta táncol –, már megnézte a következő évad műsorrendjét is.

Holland férfitársaság „spriccet” keres. Magyar idegenvezetőjük a fröccs városáról beszélt nekik tegnap, most elhatározták, hogy végigfröccsözik az estét.

– Nagyon jó sztori – lelkendeznek -, kár, hogy nincs minden vendéglőnek, kocsmának saját fröccsválasztéka. A turisták mindig a különlegességeket keresi.

– Győr egy bajor város – szögezi le két német férfi, a belvárosi söröző teraszán. Ők az Audihoz érkeztek, pár hete vannak Győrben.

– Közvetlenek az emberek, a lányok meg barátságosabbak mint a németek, nem annyira tartózkodóak. És sokkal könnyedebben öltöznek – licitálják túl egymást.

Téti tizenévesek sétálgatnak az eső előtti estében.

– Néha csak úgy bejövünk lődörögni, megeszünk egy fagyit, dumálunk, hülyéskedünk – mondják. – Beülni ritkán tudunk, mert az nekünk drága. De szeretjük, hogy nyüzsög a város, nem olyan álmos, mint ahol mi élünk.