„A holnap már nem lesz szomorú” – interjú Charlieval

Két és fél órás életút-koncerttel ünnepli hetvenedik születésnapját Horváth Charlie, a győri Audi Arénában október 28-án. Charliet a Győrben tartott sajtótájékoztatója után kértük villáminterjúra.

Hetven év. Hogyan éli meg a korát?

Soha nem gondolkodtam a koromon, szerencsés alkat vagyok, és ha a nagymamámra ütök, akkor talán sokáig fogok élni. Rendszeresen járok orvoshoz, szűrésekre, odafigyelek az egészségemre. Két és fél éve halt meg a feleségem, Széles Katalin, egy hosszas betegséget követően, több mint 42 évet éltünk együtt. Ez egy nagyon nehéz időszak volt számomra, az ő halálakor merült fel bennem először, hogy hogyan tovább, mi lesz a családunkkal?

Van egy fia, aki szintén zenész, és ha jól tudom, már unokája is.

Igen, ők tartják bennem a lelket, megpróbálunk minél több időt együtt tölteni. A család összetart. Egy hete jöttünk haza Teneriféről, idén végre jutott időm egy kis pihenésre.

Balett-táncosnak készült, Markó Iván évfolyamtársa volt. Mi történt?

Közbejött egy betegség, de 17 éves korom óta különböző formációkkal a zene az életem, máshoz nem értek.

Több évet töltött külföldön, aztán mégis hazajött, miért?

Igen, sokfelé zenéltem, voltam Afrikában, majd Japántól Norvégián át az Egyesült Államokig bejártam a világot. 1975-ben Tátrai Tibihez, a Generálhoz csatlakoztam, majd az Olympia együttesben játszottam. 1990-ben jöttem végleg haza, a Tátrai Band énekese lettem, de szólókarrierbe is kezdtem. 1998-ban én képviseltem Magyarországot az Eurovíziós dalversenyen, A holnap már nem lesz szomorú című dallal, ami szerintem a legjobb volt a mezőnyben.

Szerencsés embernek tartom magam, olyan énekes vagyok, akinek elhiszik az emberek, amiről énekel. A karrierem során megtűrt ember voltam itthon, a fiatalabb kollégáim, Solti János vagy Szikora Robi, akik gyerekként a koncertjeimen csápoltak, akkor futottak be, amikor én külföldön dolgoztam, hazajőve tehát nekem mindent újra fel kellett építenem. De a lényeg az, hogy egészséges vagyok, és Magyarország legjobb zenészeivel dolgozhatok.

Milyen emlékei vannak Győrről?

Vannak itt barátaim, például Németh Ottó, a Győri Filharmonikus Zenekar tagja, akivel 1980-ban Norvégiában muzsikáltam együtt. Gyakori vendége vagyok a Médiabáloknak, vagy a különféle városi rendezvényeknek.

Ezúttal Győrben, koncerttel ünnepli a születésnapját. Mivel készül az ünnepelt?

37 lemezem, 500 dalom van, tehát vannak kihagyhatatlan számok, és olyanok is lesznek, amivel igazán meg tudjuk mutatni, hogy milyen zseniális zenészekkel dolgozom. A szövegíró, a zeneszerző nélkül sem lehetnék sikeres, hiszen közösen hozunk létre egy produkciót. Szerintem a több mint két és fél órásra tervezett buli mindenkihez szól, azon leszünk, hogy mindenki jól érezze magát. Ezt nem egy „hagyományos” koncertnek tervezzük, látványos lesz, odatesszük magunkat, úgyhogy jó bulit ígérhetek.

Földvári Gabriella

Fotó: O. Jakócs Péter