A hónap pincészete: A Babarczi Szőlőbirtok

Ha valaki egy pohár Babarczi-féle sauvignon blanc-on keresztül szemléli a világot, jó eséllyel megérez valamit azokból az intenzív energiákból, amelyek a győrújbaráti bortermelő családot összetartják. De még mielőtt figyelmesebben megízleljük a szőlőbirtok 2014-es évjáratú prémiumborát, menjünk vissza egy kicsit azokba az időkbe, amikor sauvignon blanc még csak elvétve termett a nagybaráti dűlőkön.

A történet az 1980-as évekig nyúlik vissza, amikor az agrármérnök végzettségű Babarczi László és felesége az első szőlőültetvényüket telepítették. Zsuzsa lányuk, – aki mára bátyjával és sogórnőjével átvette az operatív feladatokat – azt mondja, a borászok szeretnek a nagyszülőktől örökölt szőlőtermesztési hagyományokra hivatkozni, ezt ő is szívesen megteszi, de kiemelve, hogy édesapja az első, aki nemcsak hobbiként tekintett a borkészítésre. Az Óvoda utcai telephely körbejárása után aztán a bemutatóteremben megpihenve, a részletekbe is belemegyünk: az első 800 négyszögöl ezerfürtűből és cserszegi fűszeresből állt. A terület az évek alatt folyamatosan növekedett, és megépült az első, egyébként 25 ezer liter kapacitású, fahordós pince is. Az 1993-as év aztán kiugró volt a pincészet életében, hiszen jelentős területnövekedés kezdődött, mely a 90-es évek végére 45 hektárt jelentett, Babarczi László pedig ettől az évtől kezdett főállásban is a szőlővel foglalkozni. De ha már az évszámoknál tartunk, emeljünk ki gyorsan még néhányat: 1997-ben vásárolták meg a szőlőbirtok mai központjának helyet adó telket, ahol korábban TSZ-iroda, még korábban a csornai prépostsághoz tartozó paplak állt. 2002–2003-ban tértek át a reduktív technológiára, köszönhetően annak a fejlesztésnek, amelynek keretein belül többek között 300 ezer liternyi kóracél tartályt és pneumatikus prést szereztek be. 2009-ben kezdték el az addig a főként a borvidékre jellemző fajtákból – mint a rajnai rizling, olaszrizling, rizlingszilváni (müller-thurgau), tramini – álló ültetvényeik újratelepítését. Az új telepítésű ültetvények fajtaösszetételénél megőrizték a rajnai rizling–olaszrizling–tramini–rizlingszilváni tengelyt, de az évek során kiegészítették Magyarországon és külföldön is népszerű fajtákkal is, mint a chardonnay, a sauvignon blanc, a pinot blanc, a cserszegi fűszeres és az irsai olivér. A művelésmódon is változtattak: míg korábban 3,5 méteres sortávolság mellett 1,2 méteres tőtávolság jellemezte az ültetvényeket, addig az újaknál már 3 méteres sortávval és 0,8 méteres tőtávval számoltak, Guyot művelésmódban. Erre azért volt szükség, mert nagy volt a tőkék leterheltsége, illetve a korábbi paraméterekkel gazdaságtalan volt az ültetvényeket művelni – magyarázza Babarczi Zsuzsa, és hozzáteszi, hogy ma is folytatják a telepítéseket, hiszen időközben a korábban említett 45 hektárról mára 65 hektárra növekedett megművelt területeik nagysága.

Arra a kérdésre, hogy a több mint 30 éves múlt ellenére, miért csak az utóbbi tíz évben hallani a Babarczi Pincészetről, Zsuzsa azt válaszolja, azért, mert korábban elsősorban nagybani folyóbor-értékesítéssel foglalkoztak, egyik fő piacuk Olaszország volt, de vásárlóik között voltak környékbeli és hazai borászatok is. Palackozni tehát nem olyan régen kezdtek, de ezen üzletáguk felfutását mutatja, hogy míg a 2009-es évjáratból 4 ezer, addig a tavalyiból 25 ezer palackot töltöttek meg, idén pedig már 35 ezer palackkal számolnak. Palackos bor-eladásuk egyébként nemcsak helyi, hanem országos szinten is emelkedik, ez többek között annak is köszönhető, hogy időközben partnerük lett a Borháló franchise kereskedői hálózat. Egyébként 25 kereskedővel dolgoznak együtt, áruházláncokhoz is sikerült bekerülniük, sőt Londonban és Berlinben is értékesítenek.

Zsuzsa szerint több tényezőnek is köszönhető, hogy az elmúlt években sikerült előlépniük a takarásból: egyrészt az új telepítések, másrészt a technológia finomítása, harmadrészt a marketingmunka, negyedrészt pedig a második generáció aktivitása és az első bölcsessége áll a sikerek mögött.

S ha már itt tartunk, fedjük fel, hogy miért kalauzunk vállalta magára a pincészet arcának feladatait. Édesapjuk háttérbe vonulása után ugyanis Zsuzsa vette át a termelésirányítást a szőlészetben és a borászatban, valamint hozzá tartozik a marketing és az értékesítés is. Sógornője, Rita a pénzügyekért és a humán erőforrásért felelős, bátyja, László pedig stratégiai kérdésekben segíti a döntéseket.

Zsuzsa egyébként többek között a változatosságot szereti ebben a munkában. „Reggel 6 után kezdek a szőlőben, aztán némi adminisztráció után átmegyek a borászatba, kiadom a feladatokat, ellenőrzöm a munkát, aztán lehet, hogy este épp alkalmi öltözetben meg kell jelennem valahol, mert szponzorálunk valamit. Fontosnak tartom, hogy ha valahova elmegyek, akkor ne csak a Babarczi Pincészetről, hanem a Pannonhalmi Borvidékről is beszéljek.” Azt mondja, a borfogyasztási trend most egyértelműen a száraz fehér borok felé fordult, ami nekik nagyon szerencsés állapot, hiszen a borvidéken alapvetően ilyen fajták teremnek. Egyébként a terroir adottságai is tökéletesek a könnyű reduktív fehérborokhoz, úgyhogy most minden összeállt. „Vannak slágerborok, itthon a pincéből az irsai olivér és az olaszrizling megy a legjobban. Az irsait nagyon kedvelik, egy könnyű, gyümölcsös, parfümös bor, és általában az is szereti, aki egyébként édes bort iszik vagy nem borkedvelő. Az olaszrizling markánsabb, szokták mondani, hogy fröccsbor, de Magyarországon az egyik legnagyobb mennyiségben eladott fajta. Palackos minőségben a sauvignon blanc, ami nagyon keresett nálunk.” Talán nem véletlen, hogy a ház asszonyának is ez a kedvenc bora, amit a napokban meg is lehet majd kóstolni a győri bornapokon. A Babarczi Pincészet a kezdetektől jelen van a fesztiválon, ahol borait meg is méretteti, nem is rossz eredményekkel: 2013-ban például olaszrizlingjüket választották Győr város borának. De számos verseny, számos aranyérmével büszkélkedhetnének még, Zsuzsa mégsem ezt teszi. „Nekünk az a legfontosabb, hogy nagyon sokan járnak hozzánk, van, aki 15-20 éve tőlünk vásárolja a bort. Egyre több új arcot látunk, akik visszatérnek, tehát szeretik az emberek a borainkat, nekünk ez a legnagyobb elismerés a díjak mellett. Jó érzés, hogy családi pincészetként teremtünk valamit, amit meg lehet fogni, amin rajta van a nevünk, és az is, hogy egy jó dologgal kötnek össze minket az emberek. Az a vágyam, hogy ha valaki azt mondja, innék egy jó fehérbort, annak az elsők között jusson eszébe a Babarczi.”

Fotó: Marcali Gábor, Babarczi Pincészet