A XIV. Győri Könyvszalon vendége volt D. Tóth Kriszta.
A Pódiumszínpad falai szinte roskadoztak az olvasóktól, rengetegen voltak kíváncsiak a nemrégiben megjelent Húszezer éjszaka című alkotásra, és annak szerzőjére, D. Tóth Krisztára. A műsorvezetőből íróvá avanzsált tehetség könyve mindenkinek és mindenkiről szól, tipikusan a „nem lehet letenni” kategória.
A „Jöttem, hadd lássalak” című kötetet édesanyád emléke ihlette. Egy év telt el a megjelenés óta és most ismét az emberi kapcsolatok kapják a főszerepet. Miről szól a Húszezer éjszaka?
Ez az első igazán fikciós regényem, talán ennek is köszönhető, hogy ennyire felszabadultan még sohasem dolgoztam. Tényleg arra vittem a karaktereim sorsát, amerre ők szerettek volna menni és egy idő után szépen át is vették az irányítást. Életem legszabadabb néhány hónapja volt az elmúlt időszak. A Húszezer éjszaka egy élet közepi válságról szól. Arról, hogy mi történik egy férfi és egy nő kapcsolatában, ami már tart 15 éve, és, hogy hogyan lehet fenntartani a kommunikációt. De szól arról is, hogy egy ember a középkorúságának hajnalán megtalálhatja-e újra önmagát, amikor már a társadalom teljesen mást vár el tőle. Ehhez képest az a tapasztalatom, hogy az ember amikor 40 éves lesz, ugyan úgy tele van kérdésekkel, sőt, új kérdések nyílnak meg előtte. Nos, mindezekről szól a regény.
A karakterek – akár a barátaid, akár a családtagjaid – közül ráismerhet valaki magára?
Nagyon sok ponton lehet kapcsolódni ehhez a regényhez. Megkockáztatom, hogy a harmincas, negyvenes korosztálynak ez egy generációs története. Egy hónapja jelent meg a könyv és azóta nagyon sokan megosztották már velem hasonló élményeiket. Lehet, hogy az olvasóknak a stressz válaszaik vagy a vadhajtásaik nem olyan extrémek mint az én főhősömnek, Szomjas Helgának vagy az ő barátnőinek, de azt a fajta reményvesztettséget, kiüresedettséget ami erre a korra jellemző, azt igenis nagyon sokan átérzik. Nők állnak a tükör előtt, nézik magukat és keresik magukban a 10-15 évvel korábbi énjüket, kétségbeesnek attól, hogy már nem az igazi a férfi iránt érzett szerelem. Ebből a szempontból a kérdésre a válaszom igen! Bárki magára ismerhet a karakterekben, ismerősök is, ami azért is vicces, mert volt olyan barátom aki úgy hívott fel, hogy „nem is tudtam, hogy erről tudsz”, én pedig közöltem vele, hogy valójában fogalmam sem volt róla, hogy ez a szituáció megtörtént vele. Így én inkább úgy fogalmaznék, hogy nagyon jellemző történetek lapulnak a könyvben…
Miért fontos számodra az, hogy emberi történetekről írj? A rohanó hétköznapokban nem törődünk egymással, nem figyelünk a másikra?
Semmilyen tanító szándékom nincs, sőt olyan sincs, hogy „na, most akkor jól rendbe teszem mások házasságát”. Én egy történetet szerettem volna elmesélni, mely mindenkit érint, aki valaha volt házas, vagy csak lesz a jövőben. Persze fontos mindezekről beszélni, még a könyv megszületése előtt kaptam is bátorítást a környezetemből, hogy mindenképpen foglalkozzak az élet ezen területével.
Nagyon sokat publikálsz! A napi cikkek, illetve blog bejegyzések mellett egymást érik a kötetek. Van ennek a szellemi munkának határa?
Ez most így, ebben a formában pont kényelmes. Vannak a nagy lélegzetvételű regényeim, amelyeket folyamatosan írok, lehet, hogy nem fizikailag, de a fejemben mindig ott motoszkálnak a történetek. Már most azon gondolkozom például, hogy mi lesz a következő regényem. A Kriszta kedvencei blog pedig egy szerelem, amikor valami érdekeset látok vagy hallok, azt megosztom a nagyközönséggel. Mindenkinek máshol van a határ, nekem ez így most tökéletes!
Csapucha Adrienn