A kékfestés kulturális örökség lett
A győri kékfestő műhely is az ünnepre készül, kékfestő angyalkák, dióbabák, szaloncukrok és jövő évi kékfestő naptárak várják az üzletbe betérőket. Na és a mesterség jó híre, egy igazán magyar sikertörténet: a kékfestés hagyománya felkerült az UNESCO szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára.
Hazánk másik négy európai országgal közösen három éven át dolgozott a felterjesztésen. A győri kékfestők, Gerencsér Zsolt és Tóth Ildikó is bőven kivették részüket a munkából és így a sikerből is. Tóth Ildikó az előzményekről szólva elmondta, hosszas kutatómunka, információszerzés, előzte meg a dokumentumok elkészítését. A hozzá kapcsolódó fotóanyag is a győri kékfestőműhelyben készült, a minta-fakészítésről, a mintakincsről, a kékfestés hagyományos munkafolyamatairól. „Nekünk itt a Rábaközben különösen szép mintáink vannak, pávák, csodaszarvasok, tulipánok és rózsák, minden motívumnak története van. Ezért is választotta a magyar delegáció a pávás motívumot táskáikra, melyet szintén mi készítettünk” – meséli Ildikó.
A kékfestés textilszínezési és -mintázási eljárás, Indiából származik, a XVIII–XIX. században terjedt el Közép-Európában. Leginkább len- és pamutvásznat, valamint selymet festettek kékre. Hazánkban is évszázadok óta vannak kékfestőmesterek, míg 1945 előtt több százan dolgoztak országszerte, mára csak öt műhely maradt. A kékfestőmesterekkel együtt sokszor a mesterségük is meghal, ha munkájukat nem folytatja a család.
A győri család 1906 óta foglalkozik kékfestéssel. Hagyományos eszközöket és technológiát alkalmazva készítik a kékfestő textíliákat. Érdemes tudni, hogy valaha Győr egyik legjelentősebb iparága volt a kékfestés. 1831-ben a város tanácsa a festőkről egy utcát is elnevezett, megőrizve e foglalkozás emlékét. A Festő utcában éltek és dolgoztak a híres győri posztó és kelmefestők.
„Azért fontos számunkra, hogy a kékfestés felkerült a szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára, mert felhívja a figyelmet erre a szép és ritka mesterségre, segítve fennmaradását. A fiataloknak pedig azt üzeni, hogy érdemes ezzel foglalkozni, hiszen elismerik a tevékenységünket. Nekünk ma élő mestereknek az a feladatunk, hogy megőrizzük és továbbadjuk az évszázadokon át csiszolódott, alakult tudást, mesterséget. A kékfestő nem csak egy textil, hanem kultúránk, történelmünk egy darabja.” – hangsúlyozta Tóth Ildikó.
A tanúsítványt a magyar műhelyek Pápán ünnepség keretében kapják kézhez, jövőre pedig Párizsban lesz egy közös, európai kékfestő kiállítás.
Földvári Gabriella
fotó: O. Jakócs Péter