Győr legrégebben működő gyára a szeszgyár, melyet 136 évvel ezelőtt helyi vállalkozók alapítottak. A gyár történetét elevenítette fel dr. Honvári János, gazdaságtörténész, egyetemi docens a Legendás győri gyárak címmel indított helytörténeti sorozat első előadásaként a Kisfaludy Károly könyvtárban.

Honvári János hiteles szakértője a gyár történelmének, Kis magyar ipartörténet és A győri szeszgyár történeti című könyvében tárja fel annak múltját. Az előadáson kiderült, sok szempontból is érdekes a szeszgyár múltja.

1884. május 28-án alakult, és ma is ugyanazon a helyen működik, és ugyanazt csinálja, amit a kezdetekkor. Ez volt a város első részvénytársasági alapon szervezett üzeme, ugyanis akkoriban a nagy győri gyárak családi alapon működtek és külföldi kézben voltak, osztrákok, csehek, morvák, angolok, németek alapították. A szeszgyár hamar becsődölt és a cég részvénytöbbségét az 1880-as évek végén az osztrák Wiener Bankverein, majd 1895-ben a Lederer család szerezte meg.

Lederer Ágoston 1895-1936 között, 41 évig vezette a gyárat, modernizálta, fejlesztette az üzemet. Érdemes róla tudni, hogy az osztrák-magyar monarchia egyik legnagyobb, leggazdagabb vállalkozója volt, ő alapította a győri Vagon és Gépgyárat is. A szeszgyárat a feleség, Serena hozományából vásárolták, aki a Pulitzer család tagja volt. Jelentős műgyűjtőnek számítottak, többek mellett Gustav Klimt támogatói voltak.

Ez volt az első győri gyár amelyet államosítottak, 1938-ban a szesz-egyedárusításról szóló rendelt nyomán sajátították ki. A gyár mindig is szeszt gyártott és finomított és a melléktermékeit dolgozta fel.

Eleinte a szeszt gabonából, leginkább kukoricából készítették és a melléktermékként keletkező szeszgyári moslékot marhahizlalásra használták. Később már melasz volt az alapanyag, de időnként cukorrépából, burgonyából is állítottak elő szeszt.

A szeszt sokféle módon hasznosítják, a vegyipartól a gyógyszeriparon át az élelmiszeriparig. Újabban pedig a bioetanol a sláger. Vagy ez mégsem olyan nagy újdonság, hiszen a gazdasági válság idején a kormány elrendelte, hogy a benzinbe 20 százalék alkoholt kell keverni. A rendszerváltást követően a győri szeszgyár szeretett volna bekerülni ebbe az üzletágba, fel is építették a dehidrálót, de aztán mégsem lett belőle semmi.

A 1994. január 1-jével két önálló társasággá vált szét a gyár, az alkoholgyártással foglalkozó Győri Szeszgyár és Finomító Rt.-re, valamint italkészítéssel foglalkozó Győri Likőrgyár Rt.-re. A 1992-ben, a rendszerváltás után a Győri Szeszgyár új vezérigazgatója Folláth György lett, aki – több családtagjával és más magyar befektetőkkel együtt – tulajdonosa volt a gyár irányító pakettjének. Halála után felesége és két fia örökölték meg a céget.

A szeszgyártás gazdaságos, jelenleg a termék 80 százalékát exportálják, 70-80 embernek adnak munkát. Problémát a környéken élőknek jelent a gyár, a vagongyár lebontását követően ugyanis lassan körbeépülnek társasházakkal, a zaj, és a szag zavarja az ott élőket. Az évtizedek során többször is felmerült, hogy elköltöztetik a gyárat. Először a második világháború után, amikor a gyár 90 százalékát lebombázták csodával határos módon a ma is álló főző- és finomító gyáregységet elkerülték a találatok. Majd a rendszerváltást követően vizsgálták meg a gyár áttelepítését a mátrai erőmű közelébe, a bioetanol üzem létesítése kapcsán.

A szesziparban jó híre van a győri gyárnak, jó minőségű szeszt gyártanak.

Még áll az eredeti főző épülete, amelyet 1885-ben adtak, de ez ma már nem üzemel, mellette épült meg a 70-es években az energiatakarékos főző- és finomító épület.

Eleinte a szakemberek számra az új gyárból kikerült szesz ízaromája nem volt olyan, mint a ami a régi gyárból került ki, de ma már ezzel nincs probléma.