Az anya-lánya kapcsolat nem mindig felhőtlen, de egy biztos: nagyban befolyásolja a gyerek személyiségét, és mindkettőjüket végigkíséri útjuk során.
„Olyan rövid az életünk” – fogalmazott a fiatalon édesanyává vált Germán Eszter. Szerinte nem szabad úgy elengedni a gyermekeinket, hogy nem ismerjük őket, mert azt később megbánjuk, ahogy a gyerek is bánni fogja, ha nem engedi közel magához az édesanyját vagy édesapját. Ő ennek fényében tudatosan figyelt arra, hogy baráti kapcsolatot alakítson ki lányaival, akikre nagyon büszke, a köztük lévő kötelék pedig valóban különleges és példaértékű.
A győrszentiváni Germán Eszter és lánya, Horváth Patrícia neve sokaknak már ismerős lehet a Győri Állatmenhelyről, hiszen még a munkahelyük is sokáig ugyanaz volt, de az állatok szeretete csak egy a közös jellemzőik közül. Azt mondják, eleinte nem volt könnyű együtt dolgozni, de aztán összecsiszolódtak és belejöttek abba, hogyan kezeljék egymást a munkahelyen. „Nagyon jól megtanulta – szerintem tőlem, és erre nagyon büszke vagyok –, hogy nem visszük be a munkahelyre az otthonit, és a munkahelyet nem visszük úgymond haza” – magyarázta Eszter, tehát az ottani nézeteltérések nem befolyásolták a baráti kapcsolatukat.
Germán Eszter és Horváth Patrícia
„Még gyerekkoromban fogadtam meg, hogy a gyerekeim a legjobb barátaim lesznek” – mesélte Eszter, aki tizennyolc évesen adott életet első gyermekének, Patríciának, majd hat évvel később született meg második kislánya, Lili. Bár egyedül nevelte fel őket, úgy érzi, sikerült betartania ígéretét, hiszen lányai bizalommal fordulhatnak hozzá bármivel. Ezt Patrícia is csak megerősíteni tudja. Bevallja, számára természetes volt, hogy az iskolában a haverjaival van, és ha hazamegy, otthon is egy barátja várja, az édesanyja. Szerinte ezt a kapcsot csak erősíti, hogy nincs köztük akkora generációs szakadék: „ugyanazokat a zenéket hallgatjuk, ugyanazokat a filmeket szeretjük” – fogalmazott, és elárulta, sokat sütnek, főznek, kirándulnak vagy épp kutyát sétáltatnak ketten, de az sem ritka, hogy együtt mennek szórakozni, hiszen sok közös barátjuk van.
Patrícia úgy véli, a kapcsolatukat nagyban segíti, hogy Eszter mindig őszintén megmondja a véleményét a lányainak, nem szépít, ahogy az anyukák általában. Így valóban bízhatnak benne, és nem a barátnőkhöz fordulnak akkor sem, ha baj van, hanem egy felnőtt, az édesanyjuk segítségét kérik. A hármas szövetség, ami Eszter, Patrícia és Lili között kialakult, nagyon különleges számukra. Olyannyira, hogy még közös tetoválással is megpecsételték a köteléket. A régi, Bűbájos boszorkák című sorozatból választottak maguknak emblémát, ami hármuk állandóságára utal. Amikor Patrícia kicsi volt, egy részt sem hagytak volna ki a sorozatból, már akkor eldöntötték, hogy ha felnő, a boszorkák egyik fontos jelképét varratják magukra.
Egy példaértékű anya-lánya barátság
Az anya-lánya páros arról is mesélt, mindketten rengeteget tanultak egymástól, kölcsönösen csodálják a másikat. „Az, amit én Patríciától tanultam, és tényleg csodálom, az a kitartás, ami benne van” – mondta Eszter, hozzátette: azt is elképesztőnek tartja, hogy a feltétel nélküli szeretetet már ennyi idősen érzi. Patrícia azt emelte ki, hogy édesanyja mindig kiáll az emberek mellett, és küzd értük bármi áron – ezért van az, hogy ő is harcol, akiért csak tud. Ahogy fogalmaz: „amit szándékosan eltanultam, az az anyatigriseskedés”.
Eszter úgy látja, nem volt nehéz egyedüli anyaként helytállni, de ezt nagyban köszönheti a szülői támogatásnak és a vidámságnak, ami a család egyik lételemévé vált. Patrícia felnéz az édesanyjára, Eszternek sosem kellett szigorral kivívnia a tiszteletét – talán ez is a barátság egyik velejárója. „Ha nekem is lesznek gyerekeim, biztos, hogy úgy fogom nevelni őket, mint ahogy anya nevelt engem: ugyanolyan lazasággal, vidámsággal és megfontoltsággal”– fogadta meg a huszonkét éves lány.
Szerző: Bodrogi Sára
Fotó: Marcali Gábor