A legnagyobb vidéki koncertjét adja Caramel Győrben

Molnár Ferenc Caramel ad nagykoncertet szombaton, az Audi Arénában. A Fonogram-díjas énekes már több mint tíz éve nyerte meg az egyik kereskedelmi televízió tehetségkutatóját. Caramel hozzánk is ellátogatott, Adorján Andi kérdezte a Győr+ Rádióban, az interjú kivonatát olvashatják.

Hogyan készülsz a győri koncertre?  A vidékiek közül az Audi Arénás lesz a legnagyobb…

Országos szinten is ez a legnagyobb koncertem. Itt lesz lehetőségünk a legkomolyabb látványtechnikát felvonultatni, illetve táncosokkal – a győri A-Force 1 tagjaival – és nagyzenekarral színpadra állni. Amekkora öröm és megtiszteltetés, legalább akkora kihívás is.

Egy tízállomásos turnén szerepelsz, hogy bírod?

Rengeteg koncertem van a turnén kívül is. Imádok énekelni, színpadon állni, dalokat írni, szeretem a munkámat, és annak az összes részletét.

A karácsonyt a családdal ünnepled, vagy akkor is fellépésre szaladsz?

Nagyon sűrű az egész év, a december főként. Lesz ünnepi koncertem a Vígszínházban. Azonban szeretnék minél több időt a családommal tölteni, együtt karácsonyozni, úgy tervezem, hogy a szentestét és karácsony első napját együtt töltjük. Igyekszem otthon feltöltődni, majd teljes bedobással teljesíteni az ezt követő időszakra is.

A családod elkísér egyes rendezvényekre?

A kislányom még csak kétéves, nem viszem el koncertekre, még nagyon pici ehhez.

Mi az a dal, amit a legtöbbet hall apától? Elénekeled nekem?

Inkább nem, mert ez általában úgy történik, hogy kezembe veszem a gitárt, és akkor Szofi odajön és azt mondja, hogy a „brokkolis dalt!” a kedvenc meséjéből, amiben ezzel a dallal próbálják ösztönözni a gyerekeket, hogy egyenek zöldséget. mert Szofi sem eszik zöldséget, úgyhogy minden nap azt kell énekelnem, hogy „kedvencem a brokkoli, boldog az, ki ezt eszi”. Szóval ilyeneket énekelünk együtt, vagy ha én énekelek, akkor előfordul, hogy „rám énekel”. Kétévesen improvizál, nagy boldogságban telnek a közös zenéléseink.

Azt hallottam, hogy egy életrajzi könyvvel is előrukkolsz.

Igen, hamarosan megjelenik egy életrajzi jellegű könyv rólam. Nagy belső harc volt, hogy ezt meglépjem-e. Szerintem nem én vagyok érdekes, hanem az, amiről beszélek, a dalok mondanivalója.

Molnár Ferencet vagy Caramelt nem tartod érdekesnek vagy a kettő egyvelegét nem?

Előadó vagyok, egy dalszerző, aki énekel, de magát a személyemet valóban nem tartom érdekesnek. Én egy tök unalmas, hétköznapi ember vagyok, akinek ez a munkája, hogy dalokat ír és énekel. El tudtam mesélni olyan tanulságos élményeket, történeteket, amikből talán lehet okulni. Nem feltétlenül ez a célja ennek a könyvnek, hogy okulni kelljen belőle, de a lehetőség benne van.

Illetve erőt adhat, hogy honnan hová lehet eljutni!

Nem biztos, de adhat. Ne higgyük el, hogy pusztán a létezésünk valakinek erőt ad, mert maga a létezés ahhoz kevés, ahhoz tapasztalás, érettség kell. Tényleg olyan dolgokat kell megélni, megtapasztalni, amit át tudsz adni és ezt még mellette meg is kell tudni fogalmazni.

Ki vette tollára a könyvedet?

Szili Nóra. Ő nem csak jó riporter, hanem nagyon jó író is. Egyáltalán nem mindegy, hogy ezek a gondolatok, melyeket elmondok, hogyan vannak megfogalmazva. Szeretem úgy visszahallani, viszontlátni a történeteimet, ahogy én elmesélem. Érdekes élmény volt, olyanokat tudtam magamból kibeszélni, amik évtizedek óta nyomasztottak.

Az Epicentrum óta mi történt? Lesz új lemez?

2015-ben jelent meg ez a nagylemezem, még kitart, de már bujkál bennem az új is. Nem vagyok annak a híve, hogy kötelezően minden évben új lemezt kell kiadni, csak, ha van mit mondanunk. Én nem a jelenlétért zenélek, hanem, hogy átadjak valamit, ami szerintem fontos és valamit el tudjak mesélni. Amíg ez a tartalom, mondanivaló nem jön, addig nem adok ki lemezt. Videoklipem is három éve jelent meg utoljára, pedig idén három is készült, de aztán mindegyiket letiltottam, mert maximalista vagyok.

Nem szerepelsz a bulvárban sem…

Próbálok nem szerepelni, a tévében sem. Nekem egyébként nincs bajom a bulvárral, nincs bennem ilyen felsőbbrendűség, de próbálom ennek a formáját úgy megtalálni, hogy nagyjából arányaiban legyen a szakmával. Figyelek arra, hogy a családomból minél kevesebbet adjak a bulvárnak, de csak azért, hogy ne koptassák a házasságomat, a gyerekemmel való kapcsolatomat, hogy valamennyit meg tudjunk tartani ebből magunknak.

Azt szokták mondai, hogy Te szerény vagy, de én most úgy érzem, hogy egyszerűen csak tudod, hogy hol van a helyed a világban, Magyarországon, az emberek között.

Tényleg azt gondolom, hogy nem vagyok elszállt, nagyképű fazon. Egy reálisan, céltudatosan gondolkodó fickó vagyok. Szeretek tudatosan cselekedni, még akkor is, ha ez egy érzelmi szakma, leginkább ösztönök alapján működik. Nekem ilyenek az ösztöneim, szóval én így vagyok összerakva, hogy szeretek tisztában lenni magammal.

Gyerekkorom óta felteszem magamnak a kérdést, mit keresek én a világban, és mi a célja a létezésemnek? Tudom, hogy a popvilágban nem annyira divatos erre keresni a választ. Nálam nincs olyan, hogy van Caramel, meg van Molnár Ferenc, én, én vagyok. Pont az a baj a popkultúrával, és a digitalizált hangzással, hogy a lélek kiveszik az egészből.

Hogy tudod beleadni az érzelmet?

Úgy, hogy nem tudom kihagyni. Nem azon kell gondolkodnom, hogy belerakjam, hanem azon kell dolgoznom, hogy pusztítsam ki saját magamat, a személyemet abból, amit csinálok. A zenének ez a lényege, hogy kapcsolatot tudjon teremteni a közönséggel. A közönség megismerjen engem, én pedig megismerjem a közönséget. Egy pillanat sincs, amikor nem önmagamat adom a színpadon, azt sem tudom elképzelni, hogy valaki a számba adjon egy dalt, amivel nem tudok azonosulni. Most itt ülök veled, beszélgetek ebben a farmerdzsekiben és ha fél óra múlva lenne fellépésem, ebben mennék, nem sok választja el a hétköznapit a színpadi énemtől.

Fotó: Orosz Sándor