A korrupcióval teljesen átszőtt, a II. világháború óta a földkerekség talán legvéresebb fegyveres konfliktusaitól szenvedő Kongói Demokratikus Köztársaságban tett humanitárius útjáról beszélt nemzetközi tanulmányok szakos hallgatóknak Stipsits Ibolya győri fotóművész a Széchenyi István Egyetem Apáczai Csere János Karán tartott kommunikációs órán. A tavaly őszi utazást az Afrikáért Alapítvány szervezte.
Napjainkig a világ hetvenkét országában kiállító, és éppen a közelmúltban, Nepálban 86. díját elnyerő Stipsits Ibolyát Görcsné dr. Muzsai Viktória, a Nemzetközi Tanulmányok és Kommunikáció Tanszék egyetemi docense hívta meg az egyetemre elődást tartani.
Ablonczyné Prof. Dr. Mihályka Lívia, dr. Tompos Anikó, Stipsits Ibolya és Görcsné dr. Muzsai Viktória az Apáczai-karon. Fotó: Májer Csaba József
„Fotóművész vagyok, járom a világot, olyan helyekre is elmegyek, ahová fehér ember nem nagyon szokott. Azt szeretném elmesélni, hogyan éltem meg Kongót. Negyedszázada végzek karitatív tevékenységet, ilyen céllal ez a hetedik külföldi utam volt. Portréfotósként az arcokon keresztül mutatom be az emberek életét, mert hiszek abban, hogy a szemek, arckifejezések mindent elmondanak rólunk. Az Afrikáért Alapítvánnyal voltam kint, egy orvosi rendelő felújítását vállaltuk el Luanikában, az angolai határhoz közel, egy Isten háta mögötti faluban” – kezdte úti beszámolóját a tavaly ősszel szervezett misszióról a győri fotóművész.
„Tudtam, hova megyek, hogy elrabolhatnak, akár le is lőhetnek, vagy esetleg betegen térek haza. Kaptunk TEK-es kiképzést, felkészítettek arra, hogy mindennaposak a gyilkosságok, és mindent átsző a korrupció. De ez sem tartott végül vissza, és nem bántam meg az utazást. Annak ellenére sem, hogy bevallom, folyamatosan féltem” – mondta Stipsits Ibolya, megemlítve azt, hogy a nagy kockázat miatt a biztosítók nem is kötöttek rájuk biztosítást.
Úttalan utakon jutottak el az angolai határ melletti hegyi faluba, ahol egy templomnak, iskolának nevezett épületben rakodtak le. Összehasonlításként itthon legfeljebb egy elhagyott, öreg épület kamrája lehet ilyen. A hullámzó erősségű áramot generátorból kapták, víz nem volt a faluban. A helyiek a közeli patakban fürödtek, onnan is hozták a vizet, abból is ittak. Nem általános, hogy a gyerekek megtanulnak írni-olvasni, a tanulás, orvosi ellátás pénzbe kerül Kongóban.
Életkép Afrikából
„A segítségadáshoz nem szükséges feltétel az, hogy valaki gazdag legyen. Egészen aprónak tűnő dolgokkal tudunk javítani mások sorsán. Van, aki azzal segít, hogy önkéntesként elmegy tanítani egy iskolába, más megvásárol valakinek egy gyógyszert. Egy jelképes örökbefogadás, havi pár ezer forintnyi támogatás már akár az egyetemig eljuttathat egy kongói gyermeket” – világított rá Stipsits Ibolya, kitérve arra, hogy a nők, különösen az özvegyen maradt lányos anyák helyzete szinte kilátástalan az afrikai országban. Kongóban gyermekek is dolgoznak éhbérért az ón, tantál, volfrám bányákban, és civil szervezetek áttételesen mobiltelefonokat, laptopokat gyártó cégeket is felelőssé tesznek a feketepiacot uraló fegyveres bandák tetteiért – tudhatták meg az előadásból a nemzetközi tanulmányok szakos hallgatók.
Stipsits Ibolya negyedszázada végez karitatív tevékenységet, ilyen céllal a kongói volt a hetedik útja, amelyről beszámolt a hallgatóknak.
„Megdöbbentő volt számomra látni, hogy 8 éves kisgyerekeket dolgoztatnak egész nap a bányában napi 1 dollárért. Ha valamit rosszul csinálnak, verést kapnak, fáj mindenük a sok munkától. De talán eljött a változás ideje Kongóban is, hiszen 2019-től új vezetője van az országnak, és pénzzel, korrupcióval ezután már remélhetőlen nem lehet mindent elintézni” – mondta az előadás tapasztalatairól az egyik diák.
A mély érzelmi hatást kiváltó órát követően a Nemzetközi Tanulmányok és Kommunikáció Tanszék oktatóival, Ablonczyné Prof. Dr. Mihályka Líviával, dr. Tompos Anikóval és Görcsné dr. Muzsai Viktóriával a beszélgettünk a kiváló képességű hallgatókat vonzó képzésről.
A multidiszciplináris jellegű szakon a jogi, gazdasági, kulturális és kommunikációs területeket is érintik, és ugyanúgy tanulnak interkulturális kommunikációt, mint tárgyalástechnikát. Legalább két idegen nyelv tudása kötelező a szakon, és itt már nem nyelvet, hanem többféle idegen nyelven tanulnak a diákok. A gyakorlatból érkező, meghívott elődók szélesítik a hallgatók látókörét, és újszerű megközelítést adnak, ahogy Stipsits Ibolya Afrika-óráján is történt. De ugyanígy adott már elő nagykövet is a szakon, a kommunikáció színterei kurzust pedig az Audi Hungaria kommunikációs szakembereivel közösen tartották. A végzősök a nemzetközi kapcsolatok szakértői lesznek. Stipsits Ibolya előadásához kötődően például Muzsai Viktória tanárnő segítségével minden releváns információt összegyűjthettek, átbeszélhettek Kongóról. A sokat szenvedett afrikai országról, ahol a rengeteg viszontagság, nélkülözés ellenére, nekünk talán megmagyarázhatatlan módon, olykor-olykor mégis csillogó szempárok néztek a győri fotóművész kamerájába.
Ibolya küldetéséről korábban itt írtunk.
Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem