Prof. Dr. Dézsi Csaba András saját bevallása szerint exhibicionista. A kardiológus főorvos azt mondja, nincs ebben semmi meglepő, hiszen „a gyógyítás művészet, az a művész pedig, aki tagadja, hogy exhibicionista, nem mond igazat.”
A győri szívcentrumot létrehozó, a közelmúltban díszpolgári címmel is kitüntetett professzor viszont igen: nem mismásol, nem bújik latin kifejezések mögé, amikor a betegeit tájékoztatja a diagnózisról. „A tájékozott beteg csak a tájékozatlan orvost zavarja. Ha a beteg tisztában van azzal, hogy milyen betegsége van, ez mit okozhat, és mit lehet tenni ellene, akkor sokkal inkább együttműködő. Az pedig hogy magyarul beszéljen az orvos, ma már követelmény.”
De Dézsi doktor nem csak beszél, ír is. Több mint 25 éve, még az akkori Győri Futárban indított egészségügyi rovatot, majd a Mai Reggelben, később pedig a megyei napilapban szerkesztett hasonlót, ma pedig a Győr+ TV Vény nélkül című magazinját vezeti. „Ma az egészségügyben az az egyik legnagyobb probléma, hogy kevés idő jut az orvos–beteg kapcsolatra. Mivel rengeteg beteg van, csapdahelyzetben vagyunk: ha az ember hosszabb ideig beszélget a páciensével, akkor kevesebb beteget tud megvizsgálni, tehát nő a várólista. A kardiológián viszont ezt nem engedhetjük meg. Ezért is jók a médiában megjelenő felvilágosító anyagok, amelyekből tájékozódhatnak az emberek az egyes betegségekről, és ezek alapján kérdéseket tudnak feltenni.”
A betegeknek szóló felvilágosító írások, riportok azonban nem elégítik ki a professzort, az orvos szakmát is igyekszik újabb és újabb ismeretekhez juttatni. Az elmúlt évben 11 tudományos közleménye jelent meg, ebből négy az Egyesült Államokban. Azt mondja, a megyei kórházak kardiológiai osztályvezető főorvosai közül szakmai szinten ő publikál a legtöbbet. Jelenleg is több tudományos vizsgálat fut a keze alatt. Sőt, a világon Győrben csináltak először a nehezen kezelhető magas vérnyomás csökkentésére veseartéria-denervációt pacemakeres betegen. A hipertónia kezelése egyébként is kiemelten érdekli, hiszen 14 éves kora óta őt is érinti ez a probléma. Orvos azonban nem feltétlenül ezért lett, a családjában ugyanis – ahogy viccesen megjegyzi – „mindenki orvos, kivéve az, akinek valamihez különleges tehetsége volt”. Így bár találunk a famílíában finnugor- nyelvészprofesszort, fizikust és kémikust is, nagyapja, szülei és nővére is a gyógyításra esküdött fel. „Gyerekkoromban a tanulás volt az első, de a szüleim engedték, hogy emellett azt csináljak, amit akarok. Így versenyszerűen judóztam, zenéltem, és teret engedtem az egyéniségemnek, egyszer például gimiben kopaszra nyírattam a fejem, csak egy tincset hagytam meg. Ilyenkor persze a másik oldalon egy kicsit többet kellett teljesíteni.”
És Dézsi Csaba András teljesített: 1987-ben általános orvos, 92′-ben belgyógyász, 94′-ben kardiológus lett, amit 2001-ben egy Stockholmban, 2009-ben pedig egy a Semmelweis Egyetemen szerzett diplomával fejelt meg. Ennek megfelelően a ranglétrán is szépen lépdelt felfelé, 2003 óta a Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Kardiológiai Osztályának osztályvezető főorvosa, 10 éve megyei kardiológus szakfelügyelő főorvos, 2009 óta pedig a Széchenyi-egyetem egyetemi magántanára. Neve pedig összeforrt a szívcentrummal. „A szívcentrum egy sikertörténet, de nemcsak az enyém, hanem az ott dolgozóké is, az orvos kollégáimé, az asszisztenseké, a nővéreké, az adminisztrátoroké. Több beteget látunk el a kardiológián, mint a többi belgyógyászati osztály együtt, ez mindenkitől nagyon kemény munkát igényel. A szívcentrum létrehozásánál pedig ki kell emelnem a feleségemet, aki annak idején, Zalaegerszegen, Apró Dezső főorvos asszisztenseként, részt vett az első akut infarktus katéterezésénél. Ő vezető asszisztensnek jött ide, és az egész szívkatéteres labor felépítésénél szakmailag nagyon komoly segítséget nyújtott.” A főorvos nem feledkezik meg a Szívkatéterezés Győr Alapítványról sem, amelynek köszönhetően példás társadalmi összefogás alakult ki a szívcentrum mögött. Politikusi énje ezt „A szívinfarktus pártsemleges” szlogenben fogalmazta meg.
A város vezetése is a centrum létrehozása miatt döntött elsősorban úgy, hogy díszpolgári címet adományoz neki idén március 15-én. „Győri gyerek vagyok, és mindig az munkált bennem, hogy milyen jó lenne, ha egyszer a város büszke lenne arra, amit csinálok. Bár a Judo Szövetség alelnöke vagyok, és hétdanos judomester, a sportban mégsem tudtam kiemelkedni, a szakmámban viszont vannak olyan területek, ahol ki tudok teljesedni.” A napi 16 óra munka mellett a rockzene és a motorozás nyújt neki szelíd szabadságot, vagy éppen a szintén a szakmában dolgozó fiaival konzultál, akiknek saját jelmondatát adja útravalóul: Ha nem próbálod meg a lehetetlent, a lehetségest sem fogod elérni.
Szerző: Wurmbrandt András
Fotó: . Jakócs Péter