A szőnyeg alá söpört témákat is szereti az Orlai Produkció
A Vaskakas Bábszínház – immár Vaskakas Művészeti Központként – havonta egy-egy alkalommal az Orlai Produkció felnőtteknek szóló színházi előadásaival is várja közönségét. Legközelebb december 28-án, 17 és 20 órakor. Ez a hely! címmel Kulka János estjét tekinthetik meg az érdeklődők, január 22-én 19 órakor pedig a Mindent Éváról című előadást láthatja a publikum a volt BBMMK épületében. Orlai Tiborral, a produkciós iroda vezetőjével beszélgettünk.
Eredeti szakmáját tekintve közgazdász. Mikor jött rá arra, hogy a színházzal szeretne foglalkozni?
2006-ban hoztam létre az első önálló produkciót, a Hat hét, hat tánc című előadást Vári Évával és Kulka Jánossal. Akkora siker lett, hogy azóta is „listavezető”, 260 előadással. Máig műsoron lenne talán, ha a szerző meghosszabbította volna a játékjogot. 2006-ban már éreztem, hogy a színház több számomra, mint egy hobbi; fontosabbá vált az eredeti munkámnál. 2010-ben döntöttem el, hogy ez lesz a főállásom, mert minden nehézségével együtt is boldogít. Ebben tudok kiteljesedni.
Nyilatkozta, hogy nem a szakmának, nem a kritikusoknak, hanem a közönségnek készítenek előadásokat. De úgy sejtem, szeretné befolyásolni a közönséget, hogy milyen legyen, miről gondolkodjon, mit akarjon a színháztól.
Ez így van. Lényegesnek tartom, hogy a szórakoztató színház ne csak kikapcsolódást nyújtson, hanem gondolkodnivalót is adjon. Könnyed, mulattató előadások is szólhatnak fontos társadalmi kérdésekről. A közönség egy széles rétegében mind nagyobb a vágy arra, hogy a nézőtéren ne szembesüljön az élet problémáival. Mások viszont igénylik, hogy a színház betöltse a tükör szerepét. Engem módfelett érdekelnek az olyan témák, amelyekről kevés szó esik, vagy szívesen söpörjük a szőnyeg alá, nem véve tudomást arról, hogy sok embert érintenek.
Sorolom: családon belüli erőszak, rákbetegség, autizmus, pedofília, demencia – különböző produkciói foglalkoztak ezekkel a kérdésekkel. Ha az ember tájékozódik, eldöntheti, melyik érinti annyira érzékenyen, hogy inkább elkerüli az előadást.
Pontosan. Én például biztosan nem nézek meg olyat moziban vagy színházban, ahol állatot bántanak.
Budapesti főhadiszállásán, a Belvárosi Színházban 16 előadást tart műsoron. Jó néhány közülük idős emberekről szóló bájos, kellemes, szívvidító darab. Idős közönségre számít?
Az idős embereket hajlamos leírni a társadalom. Úgy gondolom, hogy velük, az ő gondjaikkal és örömeikkel is foglalkozni kell. Hiszen ez is mindannyiunkat elér előbb-utóbb, remélhetőleg. Ráadásul ismerek idősebb, nagy formátumú színészeket, akiknek szívesen kínálok érdemes színházi feladatot.
Mikor érzi meg, hogy a készülő előadás siker lesz?
A főpróbahét második összpróbáján már sejtem, hogy számíthatunk-e nagy sikerszériára, ami nálunk hozzávetőleg 100 előadást jelent. Ennél előbb azért sem tudhatom, mert nem veszek részt a próbafolyamatban. A szereposztásban döntő szavam van, onnantól azonban csak az a dolgom, hogy a nyugodt alkotói munka feltételeit biztosítsam.
Stuber Andrea
Fotó: Gergely Bea