A szurkolókkal együtt ünnepeltünk! – fotók, videók
Ott voltunk a sűrűjében, igaz, csak a Dunakapu téren és a Belvárosban, de így is átérezhettük, milyen mostanság magyar szurkolónak lenni! Rossz szavunk sem lehet, bár véget ért az álom. Az álom, amelyből valóság lett!
Sejteni lehetett, hogy bármi is lesz az eredmény, szomorú szurkolók nem lehet majd látni. Mert ezen az EB-n mi magyarok már csak nyertünk, nem is kicsit… Magyarország ismét visszakerült a labdarúgás térképére, ismét magyar játékosokról beszél a nemzetközi sajtó, elismerően nyilatkozik rólunk bárki, akit kérdeznek.
Varázsoltak nekünk a fiúk, valami szépet…
Akkor is, ha most a belgák négy gólt rúgtak nekünk, akkor is, ha nem mentek be a helyzeteink, akkor is, ha a meccs legjobbja talán Király Gábor volt, aki lehet, hogy további gólóktól mentette meg a csapatot. Talán azért kaptunk négy gólt, mert nem álltunk be védekezni, mert hittünk abban, hogy tudunk mi gólt rúgni, támadni kell. Nem gyáván bekkelni végig a 90 percet, aztán hátha egy kontra sikerül… Bátor volt a magyar válogatott, végre akart és mert. Hite volt és erős akarata. A hit pedig átragadt a szurkolókra! Még a korábbi kárógók is elnémúltak, látva, hogy a magyar csapat mennyire akarta a sikert.
A legjobb 16 között zártuk a tornát, Belgium játszhat Walessel. Valljuk be, megérdemelten… Jobbak voltunk nálunk, ezt is el kell ismerni. Hiányzott Kleinheisler, Gera a második félidőre nem jött vissza és talán egy kicsit már el is fáradtunk. Nem baj, szép meccs volt, a hit és az akarat ott volt a pályán! Kikapni is más így!
De vissza a térre….
Oda, ahol már a meccs kezdése előtt rengetegen megérkeztek, sietni kellett, hiszen a legjobb helyekre gyorsan lecsaptak. A szurkolói találékonyságot jellemzi, hogy még a nyilvános illemhely tetejére is felmásztak a bátrabbak. Kifestett arcú lányok és fiúk, asszonyok és férfiak, magyar pólókban, mezekben, parókákban, napszemüvegekben özönlött a tömeg, na meg rengeteg sörrel. Kellett a hűsítő, meg egyáltalán milyen a meccs sör nélkül? Egyébként érdekes lenne egy statisztikák kérni, mennyivel nőtt meg az eladott magyar mezek száma az elmúlt időszakban… Bár azt is tény: a retro mezek is előkerültek. Talán a nagypapa szekrényének mélyéről, onnan, ahol a téli kabátból még árad a naftaloin szag és amelyik mez még tudja ki volt Albert Flórián vagy éppen Varga Zoltán… Na most azt is megtanulta, ki az a Király Gábor, Fiola Attila, Dzsuzsák Balázs vagy éppen Szalai Tamás…
A nemzeti színű “füstbomba” tovább fokozta a hangulatot
Szurkolt a rendezvénytéren a sok magyar, zengett a Ria, Ria Hungária, és az “Aki ugrál büszke magyar, hej, hej…” A rigmusok, amelyeket megtanult mindenki, ahogy a Soho Party 1998-as slágerét, Az éjjel soha nem érhet véget című dalt. Mindenki bízott benne, hogy a varázslat tovább tart. Az első belga gólnál aztán egy percre elnémult a tömeg, szinte levegőt sem vett senki, ám pillanatok múlva ismét zengett a HAJRÁ MAGYAROK!!! Mert ezen az estén nem fájtak a gólók csak egy kicsit csíptek… Jobb volt azt kiabálni hogy SZÉP VOLT FIÚK, mint káromkodni és szidni az ellenfelet… Valahogy megváltozott a szurkolás…
– Ki nem ugrál büdös *******, hej, hej….
– Ne ezt, hanem azt, hogy aki ugrál, büszke magyar, hej, hej…
– Ja, jó….
Így is lehet, kétségtelen…
A lefújást követően a Belváros utcáin ismét énekelt és a csapatot éltette aki arra járt, a vezérszurkolók diktálták a rigmusokat, megvolt az összhang és a nemzeti büszkeség. Ismeretlenek pacsiztak össze és csatlakoztak a tömeghez.
A két német fiatalember is elismerte: jó csapata van Magyarországnak!
Ezen az estén senki nem volt szomorú a vereség miatt… Még csak csalódottságról sem beszélhetünk. Mindenkit vitt a lendület, hogy igen, megmutattuk Európának, hogy velünk nem lehet tovább viccelődni… Emlékeznek a norvég kommentátorra, aki álomsorsolásról beszélt a selejtező idején? A világ összes hamuja kevés lenne a fejére…
Magyar Himnusz, a válogatott tiszteletére
Szép volt fiúk!
Persze jó lett volna meg Walesnek nekifeszülni a legjobb 8 csapat között, jó lett volna megmutatni, hogy a mi fiaink a belgákat is kiverték, de megérdemelten nyert az ellenfél. Jobbak, gyorsabban és pontosabbak voltak. Egy 2-1 azért kellemesebb lett volna, de ezen az EB-n most ez is belefért. Egyszerűen semmi sem ronthatta el a magyar szurkolók kedvét.
Magyar mezek, magyar zászlók és a megvalósult magyar álom!
Akik végül a győri városháza előtt kórusba sorolták fel imádottjaik nevét és életették tovább a monderkori magyar hősőket, akik visszaadták a labdarúgásba vetett hitet és a közös szurkolás szépségét. Dárdai Palinak igaza van: ki kell nyitni a stadionokat, szeretni kell a magyar játékosokat és a magyar labdarúgást.
Az éjjel, soha nem érhet véget….
Szöveg: HAK
Fotók a helyszínről: HAK és olvasói fotók