A tömegközlekedés fejlesztése vihet előre az urbanizációs folyamatban

„Ha azt mondják, szakkollégium, azt felelem rá, prémium szegmens” – mondta köszöntőjében dr. Papp Ilona dékán a Szakkollégiumi Kautz Konferencián. A Széchenyi István Egyetem hallgatói által rendezett, a városokat, urbanináziós folyamatokat körbejáró rendezvényre valóban illik a prémium jelző. Ott jártunk és idézünk az elhangzottakból.

Dr. Hajdú-Smahó Melinda egyetemi docens a városról, mint tudáskoncentrációról beszélt. Az idei évben a leginnovatívabbnak választott várost, Tokiót szerepeltette előadása nyitóképén. A 162 mutató alapján készült globális listán a japán főváros mögött London lett a második, Párizs a kilencedik, Budapest pedig a hetvennegyedik.

Győrre kitérve egy korábbi, kétszáznegyven helyi és a város környéki kis- és középvállalkozás körében készített egyetemi felmérést, kutatást idézett. E szerint a helyi cégek az Audi-beszállítók rangsorában átlagosan körülbelül a negyedik szinten vannak a győri járműipari körzetben. A beszállítók beszállítónak a beszállítói. Néhány kivételtől eltekintve nincsenek még olyan pozícióban, hogy érdemben a hierarchia felső fokaihoz kapcsolódhassanak.

A horizontális tudásáramlás fontos a kisvállalkozások között

A megkérdezett cégek nagy része, 87 százaléka magyar tulajdonú vállalkozás volt. Érdemi tudásáramlás ebben a körben jellemzően csak az iparágon belüli, a beszállítókkal és a vevőkkel való együttműködésben jelent meg. Az előadó megdöbbentőnek nevezte, hogy a vállalkozások kevesebb, mint fele foglalkozott csak a munkatársaik körében felmerült ötletek összegyűjtésével a vizsgált időszakban. Az összes vállalkozás mindössze tizenkilenc százaléka gyűjtötte szisztematikusan, és rendszerezte az ötleteket. A megkérdezettek fele nem is ösztönözte munkatársait arra, hogy fejlesztési javaslatokat fogalmazzanak meg, dolgozzanak ki. Szabadalmi bejelentés is mindössze hét született ebből a körből.

A győri járműipari körzet vizsgálata során dr. Hajdu-Smahó Melinda arra a következtetésre jutott, hogy hiányoznak a horizontális tudásáramlások. Pedig ha összefognának a kisvállalkozások, együtt erősebbek lennének, és közösen feljebb léphetnének a beszállítói hierarchiában. Ezt segíthetné a szemléletváltás, a tudásalapú fejlődés, az innováció ösztönzése.

Hogyan maradhat perspektivikus saját városuk az ott élőknek?

Dr. Rechnitzer János egyetemi tanár, doktori iskola vezető a hazai nagyvárosokról szóló előadásában kitért arra, hogy a rendszerváltozás időszakában a decentralizáció, az önkormányzatiság meghatározó célkitűzés volt. „Miért jó az önkormányzatiság?” – tette fel a kérdést. Azért, hogy a helyben élők irányíthassák saját sorsukat. Ne máshonnan mondják meg, mi történjen a városban, hanem az ott élők, a helyi, civil közösségek, a helyi gazdasági és politikai szereplők. Mindez identitást, kötődést, erőforrást adhat, azt jelentheti, hogy az ott élőknek perspektivikus marad a városuk.

„Az én szememben az a sikeres város, ahol döntéseket hoznak. A döntések nem máshol születnek, hanem helyben. Abban a pillanatban egészen más értelmet nyer az ott élők szerepe, értékviselése, gondoskodása, törődése. Mert ellenőrizhetnek. A polgár kérdez. Rákérdez, hogy mi történik ebben és abban az ügyben? Mi lesz ennek és annak a sorsa? Ez nagyon fontos elem a városfejlődés szempontjából” – hangsúlyozta Rechnitzer János. „Az én jövőképemben emberléptékű, befogadó városok vannak. Ahol jól érezzük magunkat, és a gyermekeink, utódaink együtt vannak. A helyi közösségek építik ezeket a városokat, ahol a fiatalok el tudják képzelni a jövőjüket” – mondta a professzor.

Győrre egyszerre jellemző mindegyik urbanizációs szakasz

Dr. Hardi Tamás az urbanizációs folyamatok környezeti kérdéseiről beszélt Közép- és Délkelet-Európában. A térséget kutatva azt vizsgálják, hogy az itteni szuburbanizációs folyamat vajon mennyiben más, mint a Nyugat-Európára jellemző.

„A városra úgy tekinthetünk, mint egy élő rendszerre, egy szuperorganizmusra, tehát egy olyan létezőre, ami nagyon sok kis létező összességéből áll össze, mégis egy nagy, egyedek fölötti létező egységet mutat, amelynek megvannak a saját életjelenségei, kiterjedése, összehúzódása, fejlődése, akár pusztulása. Az urbanizáció nem más, mint migrációs pulzálás a történelemben. Az emberek bizonyos gazdasági-társadalmi körülmények között elkezdenek a városba áramlani és urbánus életformát folytatni. Vannak más körülmények, amikor elkezdenek onnan kiáramlani. És vannak olyan körülmények, amikor az egész rendszer összeomlik” – mutatott rá dr. Hardi Tamás.

A modern város kialakulása már az ipari forradalomhoz kötődően elkezdődött Nyugat-Európában. Az áramlási folyamatot a tudomány négy nagy szakaszra bontja. Az urbanizáció idején jöttek létre például a modern nagyvárosok. Ma a Föld népességének több mint fele él városban, hazánkban a háromnegyed része. A következő szakasz, amikor a városi lakosok kiköltöznek a város környéki térbe, a szuburbanizáció. Ez is tömeges folyamat lehet, és a szétterjedés alapját jelenleg az autó adja. A közép-európai autóipar piaca egy részét ebben a körben találja meg. A szuburbiák is nagyon változatosak lehetnek. Vannak rá pozitív és rémísztő példák is, hiszen idővel egyre kisebbekké válhatnak a telkek, egyre több helyen húznak fel tömbházakat, és az ott élők a megnövekedett forgalom miatt idejük nagy részét gyakran közlekedési dugókban töltik. A harmadik szakasz a dezurbanizáció, amikor az emberek már az agglomeráción túlra kezdenek költözni. A reurbanizáció időszakában pedig újra a belváros irányába pulzál a tömeg. Érdekesség, hogy Győrre mind a négy szakasz egyszerre jellemző napjainkban.

Mit mutat az Európai Unión belüli migráció?

A szuburbanizációval járó közlekedési és szegregációs hatásokat vizsgáló kutatás megállapította, hogy a szétterjedés költséges rendszer, sokkal nehezebb fenntartani, mint egy viszonylag egységes városi rendszert. Dr Hardy Tamás olyan fejlesztési irányt tart célszerűnek, ami autó nélkül is bejárhatóvá teszi a városokat, vagyis célszerű a tömegközlekedésre helyezni a hangsúlyt.

„Az európai városhálózatra vonatkozó demográfiai és gazdasági felmérésünk azt mutatja, hogy a közép- és délkelet-európai térségben még a legjobban fejlődő városok is elmaradnak a nyugat-európai városok fejlődési dinamizmusától. Az itteniek európai léptékben mérve kisvárosok. Ahogy a társadalmunkból, úgy a városhálózatunkból is hiányzik a középréteg” – mondta Dr. Hardi Tamás, hozzátéve, hogy Európában keleti és déli irányban haladva egyre jellemzőbbek a kiürülő területek, ahonnan elvándorol a lakosság. Ez az unión belüli migrációban is nyomon követhető.

Dr. Fekete Dávid egyetemi adjunktus, alpolgármester, a Gróf Bethlen István Kutatóközpont tudományos vezetője Győr fejlődési pályájáról és stratégiai céljairól beszélt. Felvázolta, hogyan lett Győr, a modellváltó város a történelem során katona-, barokk-, majd iparvárossá. Végigvette a 2000-es évek városfejlődését, amelynek kulcsa az önkormányzat, a gazdaság, az Audi és az egyetem összefogása, együttműködése. Kitért a gazdaságfejlesztésre és a Győr2023 – Európa Kulturális Fővárosa projektre. Bemutatta a 2019-2028-as időszakra tervezett Kreatív Győr Stratégiát, amelynek pillérei a polgárság, a közösség, a kreativitás és a kisugárzás. A jövőt alakító programok között a Modern Városok Programot, a FIEK-együttműködést és a tervezett technológiai parkot, valamint a sportgazdaságot, kreatív gazdaságot említette.

Dr. Szigeti Cecília, a Széchenyi-egyetem tanszékvezető egyetemi docense, a Kautz Szakkollégium programigazgatója büszke a csapatára, hallgatóira, mert önállóan meg tudták szervezni a konferenciát, megszerezték hozzá a forrásokat és releváns témakört is találtak. A szakkollégium diákbizottságának elnöke, Kiss Eszter elmondta, hogy az EMI által kiírt, szakkollégiumok támogatását célzó pályázaton elnyert forrásból szervezték meg az idei konferenciájukat, amely immáron a huszonegyedik a sorban a szakkollégium fennállása óta.

Nyerges Csaba/Széchenyi István Egyetem