„A zenetanulás a társadalmi összefogásra is megtanítja a gyerekeket”

Interjú Szakács Erikával, a Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatónőjével.

Azért vagyok boldog ember, mert együtt van az a két dolog, ami nagyon fontos az életemben: a tanítás, a gyerekekkel való foglalkozás és a zenélés – ad betekintést kiegyensúlyozottságának hátterébe Szakács Erika. A győri Liszt Ferenc Zeneiskola igazgatónője Kapuváron született, s annak ellenére, hogy szülei nem tanultak zenét, beíratták az ottani zeneiskolába. „Tanárom hasonló habitusú volt, mint én, nagyon sok szeretet volt benne, és nagyon sok gondoskodás.” A jó tanár-diák viszonynak meglett az eredménye: „harmadikos voltam, amikor el mertem mondani, hogy zongoratanár szeretnék lenni, de annyira, hogy nincs is más alternatíva.” Így került Győrbe, a konzervatóriumba, majd a sikeres érettségi után a győri tanárképzőbe, ahol szolfézstanári diplomát szerzett. „Úgy gondoltam, hogy hozzám a csoportos tanítás közelebb áll, mint az egyéni.” A főiskola után a zene, és az akkor még működő társadalmi szerződés Tétre szólította, ahol az általános iskolában énektanárként dolgozott. „Minden támogatást megkaptam ahhoz, hogy zongorát oktassak és életre hívjak egy nívós kórust. Végül minisztériumi dicsérettel jöttem el.” Három év után, 1987-ben ugyanis megpályázta a győri zeneiskola szolfézstanári állását. Bekerült a „nagy öregek” közé, akik akkor élték fénykorukat. A zöldfülűségből hamar kinőtt, 1999-ben igazgatóhelyettes, 2001-ben pedig igazgató lett. 11 éve vezeti az intézményt, amely 24 órás munkát igényel. A befektetett energia azonban megtérül. „Nekem ezer gyerekem van, akiktől rendkívül sok szeretetet és figyelmességet kapok.” A szabadidejében olvasással, úszással, német juhász kutyáival és kirándulással lazító intézményvezető azt mondja „a lazítást tanulnom kellett, de örülök annak, hogy látom az elmúlt évtized munkájának gyümölcsét.”

2009-ben egy interjúban azt nyilatkozta: válság ide válság oda, a diákok száma magas, ezer fő fölött van. Ma is büszke az iskola létszámára?

Igen, az idei tanévben 1034 fő volt a beiratkozottak száma. Egyébként az elmúlt 8 évben szinte mindig hasonló létszámmal dolgozhattunk. Ez azt mutatja, hogy a szülők a művészetoktatás felé fordulnak, aminek az lehet az oka, hogy a készségtantárgyak oktatása eléggé kiszorult az általános iskolai képzésből.

Egy újabb különóra?

Épp ellenkezőleg. A művészetoktatás azért is fontos a mai gyerekek életében, mert iszonyatosan rohanó, pörgő életet élnek nemcsak a szüleik, hanem ők is. Arra, hogy kicsit magamban legyek, magammal foglalkozzak, meg tudjak mutatni valamit a lelkemből, arra valamelyik művészeti ág művelése tanítja meg a gyerekeket. Szükségük van erre. Persze a befelé fordulás mellett a szereplés gyakorlásában is nagy szerepet játszik, ha valaki zenét tanul, hiszen mi például arra ösztönözzük diákjainkat, hogy álljanak színpadra és osszák meg a zenéből fakadó örömüket a közönséggel is. És ennek az az eredménye, hogy a gyerekek egyre ügyesebbek, egyre határozottabb fellépésűek.

A létszámból kiderül, hogy a gazdasági válság nem, de vajon az átalakuló köznevelési törvény érinti-e hátrányosan a zeneiskolákat?

A köznevelési törvény az alapfokú művészeti oktatásra is vonatkozik, és ez jó, mert államilag garantált ez a fajta oktatás – ez nincs minden országban így. A végrehajtási rendeletek természetesen befolyásolják majd, hogy mi hogyan valósul meg, de ezekre most még várunk. Azt el lehet mondani, hogy a finanszírozás átalakulóban van. A normatív rendszer a következő évtől másképp fog működni, mint eddig, ennek a menetét és a módját is várjuk. Egyelőre a fenntartói és egyéb támogatásokkal biztosított az iskola finanszírozása, így a különböző országos versenyekre, illetve egyéb fesztiválokra, rendezvényekre – amiket az iskola önként vállalt – még mindig volt pénzünk. Bár egyre nehezebb, de még elő lehet teremteni a forrást ahhoz, hogy a gyerekek széles körben meg tudják mutatni magukat – ebben az intézménytípusban ez fontos. Az én hitvallásom mindenképpen az, hogy egy Kodály országában tanuló gyereknek fórumot kell teremteni arra, hogy megmutathassa, milyen nagyszerű dolgokra is vagyunk képesek a nagy előd módszerével. Itt van például az Ifjú Muzsikusok Fesztiválja, ami 45 éves múltra tekint vissza, vagy a jótékonysági fellépéseink, amelyekkel a mindszentpusztai autistaotthont és a gyermeksebészetet is támogattuk.

Apropó, Kodály, az egykori népdalgyűjtő zenetudós szerint a zenei nevelésnek már az anyaméhben el kell kezdődnie. De vajon milyen lehetőségei vannak a gyerekeknek még az iskolás kor előtt?

A városban nagyon sokan foglalkoznak óvodásokkal, és készítik elő őket a zenei tanulmányokra. Ide az iskolába 6 éves kortól 22 éves korig jöhetnek a gyerekek, fiatalok, most még normatíva mellett. Viszont ha hat év alatt jönnek, akkor tandíj mellett vehetik igénybe a képzést. Ami azt jelenti, hogy lényegesen magasabb összeget kell a szülőknek fizetni, de volt, és van is erre példa. Nem könnyű az ilyen piciket órarend szerinti órában tanítani, de nem lehetetlen. Ha nagyon tehetséges és elszánt a gyermek, akkor komoly eredmények érhetők el. Volt már olyan négyéves tanítványunk, aki kijelentette, hogy ő csak egy bizonyos hangszert szeretne tanulni, és a mai napig ezt tanulja és játszik rajta. Ha ennyire pici korban elszánt a gyerek, akkor oda kell rá figyelni!

Mert akár még tehetséges is lehet. Az iskola két éve tehetségpontként is működik. Mi alapján mondják ki valakiről, hogy tehetséges?

Nagyon nehéz ezt szempontok szerint megítélni. Ahhoz, hogy a gyerekek kiemelkedően szerepeljenek, sok minden szükséges. A genetikai vagy egyéb módon megszerzett képességeken túl rendkívül fontos az, hogy a gyermekben meg legyen az a szorgalom, amellyel kibontakoztatja a tehetségét. Nagyon fontos a szülői háttér is, hogy mennyire figyelnek a gyermekük munkájára, fontosnak tartják-e ez irányú előmenetelüket, fellépéseiket. Természetesen ez a tanároknak is fokozott felkészülést és munkát jelent, ami nem a heti rendszeres tanórában valósul meg, sokszor behívják a diákokat különórára. Az iskolában eleve működik egy tehetséggondozó szint, ez a B tagozat. Ha a tanárok úgy ítélik meg, hogy ügyes a gyerek és jó az előmenetele, akkor lehetőség van rá, hogy B tagozatos legyen. A B tagozaton emelt óraszámban kapják a hangszeres képzést, és szolfézsból is egy kicsit nehezebb anyagot végeznek. Természetesen amikor szereplési lehetőségek vannak, akkor ezek a gyerekek ott vannak az élvonalban. Persze ez még nem jelenti azt, hogy zenész lesz a tehetséges gyerekből, hiszen rajta múlik, hogy mit választ, de egy orvos, mérnök vagy bármilyen más területre orientálódó fiatalnak kell, hogy legyen olyan pont az életében, ahol oldódni tud. Erre nagyon alkalmas a zenehallgatás, a hangszeres játék.

A tehetséges zenészek kapcsán jut eszembe, mit gondol, a zene mennyire lehet eszköze a romaintegrációnak?

Egy meglehetősen hatékony eszköznek gondolom. Nálunk is több roma gyermek van, akiknek meg is adjuk a segítséget a fejlődéshez, ha látjuk azt a hozzáállást, ami ahhoz szükséges, hogy iskolarendszerben tanuljanak. Abban is segítünk, hogy akár zenei pályára tudjanak menni. A múlt héten voltam Olaszországban az Európai Zeneiskolák Szövetségének az éves közgyűlésén, ahova a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének elnökségi tagjaként delegáltak. Az úgynevezett Bonni dekrétum – amely a konferencia tárgya volt – erőteljesen hangsúlyozza a gyerekek hozzáférését a zenei képzéshez. Ez persze nem annyira egyszerű, és anyagi vonzata is van, de az biztos, hogy ha valakinek nem olyanok az anyagi körülményei, de a hozzáállása, az akarata megvan, akkor amiatt, hogy esetleg szegényebb vagy periférián élő gyermek, nem maradhat ki ebből a képzésből. A zeneiskoláért törvény által előírt térítési díjat kell fizetni, de az első év után – amikor hangszert választanak a gyerekek – ha a szülő kéri és jelzi, hogy nagyon rossz körülmények között élnek, akkor meg szoktam találni a segítés módját

Térjünk még egy kicsit vissza a tehetségekhez. Sokszor beszélnek a matematika és a zene kapcsolatáról. A tehetséggondozásnál érzékelik azt, hogy a matematikából tehetségesebb diákok zenei téren is kiemelkedőbbek?

Az agykutatók szerint az agy ugyanazon részéhez tartozik mindkét terület. A zene is rendkívül logikus, túl azon, hogy érzelmeket közvetít. Logikus az elméleti része, és valószínű, hogy emiatt is fejlesztik egymást a matematikával. Egyébként azt tapasztalom a gyerekeknél, hogy a zenetanuláson keresztül az egyéb tantárgyakhoz szükséges képességeik is fejlődnek. És fontos az is, hogy a zenetanulással fejlődik a gyermek személyisége is. Abban bízom, hogy a gyerekek megtanulnak egyfajta alázatot, egymásra figyelést, a másik oldalról pedig, hogy rájönnek arra, hogy hangszeres tanulmányaikkal milyen célokat tudnak segíteni. Például oda tudnak állni egy adománygyűjtéshez. Arra a fajta társadalmi összefogásra is megtanítja a gyerekeket, amire úgy gondolom, hogy nagyon nagy szükség van, mert összefogás nélkül nem megy.

Wurmbrandt András

Fotó: Marcali Gábor