Álommunka a felhők között – interjú

Gyermekként sokan tervezgetjük, hogy tűzoltók leszünk s katonák, Környei Botond viszont a felhőket célozta meg, hiszen pilótának tanul. A győri kadét Ferenczy Balázs kollégánknak mesélt a nem mindennapi tanulmányról.

– Mikor jött az elhatározás, hogy pilóta leszel?
– Gyermekkori álmom volt. 13 éves koromban Párizsba repültünk a családdal, ott jött az ötlet, hogy pilóta szeretnék lenni, a repülés élménye fogott meg. Az elején komolytalan volt, amikor viszont már számítani kezdtek a tanulmányok a gimnázium végén, akkor már tudatosan készültem rá.

– Nyíregyházán tanulsz, a repülés mellett mivel telnek a napok?
– Mérnöki képzésen vagyok, közlekedésmérnöki légiközlekedési – hajózó szakirányon. Alapjában közlekedésmérnöknek tanulunk, rendes mérnöki tárgyaink vannak és pluszban vannak repülős tantárgyak is.

A fellegek felett

– Nagy a kontraszt az elméleti és gyakorlati órák között. Gondolom, utóbbit várjátok nagyobb izgalommal…
– Persze! Az elméletet az egyetemen tanuljuk, a gyakorlat pedig a reptéren van. Amúgy az iskolában is azokat a tantárgyakat szeretjük jobban, amelyek a repüléssel kapcsolatosak.

– Mihez kellett ahhoz megfelelni, hogy valaki elkezdhesse tanulmányait a szakon?
Szigorú feltételek voltak?
– Igen, de azért ez változó. Ahhoz, hogy valaki „nagygépes” pilóta lehessen, ahhoz mindenképp fontos, hogy orvosilag megfeleljen. Szóval kötelező az orvosi vizsgálat. Ezen az egyetemen pluszban volt pályaalkalmassági vizsgálat, ahol pszichológiai teszteken, reakcióidő vizsgálaton és különböző feladatokon mentünk keresztül.

– A látás mennyire kardinális kérdés a pilótaképzésben? Gondolok itt a szemüvegesekre és a színtévesztőkre.
– A színtévesztés kizáró ok. A szemüveg esetén pedig vadászpilótáknak talán ± 0,5 dioptria engedélyezett. A nagygépes világban ez már nem olyan szigorú, szemüveggel is lehet valaki pilóta.

– Ha már a vadászpilótákat említettük, ti még szakosodni fogtok?
– Mi egy úgynevezett ATPL integrált képzésen vagyunk, nagygépes pilótának tanulunk. Ebből nem nagyon lehet vadászpilótának tovább tanulni, az egy teljesen más irány.

– Szüleid hogyan fogadták a nem mindennapi terveket?
– Ugye gyermekkoromban találtam ki, akkor még a szüleim sem hitték, hogy komolyan gondolom. Ám mivel ez az álom megmaradt, így ők is szépen hozzászoktak és támogatnak benne. Egyébként az egyetemen jó a társaság, mi pilóták összetartunk.

– Egyenruhát viselnetek kell?
– Igen, mi is kaptunk egyenruhát. Alapvetően az őszi- és tavaszi repülésekhez kell majd viselni, most nyáron nagyon meleg volt, szerencsére így nem volt kötelező.

A Győr+ Rádió stúdiójában, interjú közben

– A nyáron repülőtáborban voltál, ott mi mindent gyakoroltatok?
– Ez gyakorlatilag olyan, mint a szakmai gyakorlat, csak nekünk tábor formában volt megszervezve. Minden nap reggel hatra kellett kimenni és összesen 6+2 hétig tartott. Mondhatni kimerítő élmény volt.

– Hogyan veszitek a lépcsőket a repülő típusok között?
– Szép lassan haladunk. Egymotoros géppel kezdtünk, még egy jó darabig azzal fogunk repülni. Több típussal tanulunk, a Cessna 152-essel kezdtünk, ami egy felsőszárnyas gép. Voltak akik Zlin 142-esen gyakoroltak, az egy kicsit más típus. Ezek nem túl erős, egymotoros, kétszemélyes gépek. El kellett sajátítani a kényszergyakorlatokat. A legérdekesebb a dugóhúzó gyakorlat volt. A képzésben vannak még trükközések, túldöntött fordulók, amiket muszáj megtanulni az embernek. Aztán később jöhetnek majd a kétmotoros gépek és onnan a JET. Remélhetőleg.

– Mi leszel, ha „nagy leszel”?
– Nagygépre szeretnék menni, valamilyen légitársasághoz. A légitársaságok óraszámban határozzák meg a tapasztalatot, amit elvárnak a pilótáktól. Ez most a WizzAir-nél 300 órát jelent, mivel én 140 repült órával végzek, ezért még ahhoz gyűjteni kell. El lehet helyezkedni oktatóként és azalatt meg lehet szerezni azt a tapasztalatot.

A Győrből indult kadéttal készített teljes interjúnkat IDE kattintva hallgathatják meg.

Ferenczy Balázs