A doktornő halkan és kulturáltan beszél. A beteg kisgyerekek többsége még nem érti a szavak értelmét, de a nyugalmat árasztó, természetes kedvességet kiérzik belőle. Van persze apróság, aki rugdalózva próbál megszabadulni a lábára, kezére kapcsolt csipeszelektródáktól, de a többség inkább érdeklődve figyeli, mi is történik vele a rejtélyes orvosi szobában, ahol néha a villanyt is lekapcsolják, s csak az ultrahang kékes fénye tölti be a rendelőt.

Győr-Moson-Sopron megyében három gyermekkardiológus dolgozik, közülük kettő Győrben. Kováts-Szabó Erzsébet főorvosnő, aki itt megalapozta ezt a szakmát, valamint Makovi Helga adjunktus. Ez az arány meghaladja az országos átlagot.

„Az egyetemet követően öt év kórházi gyakorlat után tehet valaki gyermekorvosi vizsgát – vázolja fel a pálya ívét dr. Makovi Helga adjunktusnő. – Újabb három év alatt lehet belőle gyermekkardiológus, ebből a gyakorlati időből pedig kettőt Budapesten, az országos kardiológiai intézetben kell tölteni, ahol kemény napi munka, tanulás, ügyelet következik, a harmadik évet már az anyaintézetében végzi el az ember. Bennem Kováts-Szabó főorvosnő keltette fel az érdeklődést a szak iránt, s a harmadik évet is mellette töltöttem.”

Dr. Makovi Helga zámolyi, s az első orvos a családban. Az általános iskolában a kémia volt a kedvenc tantárgya, el is döntötte, hogy gyógyszerésznek tanul. A székesfehérvári gimnáziumi tanárok beszélték rá, hogy inkább orvosegyetemre menjen. Így került Pécsre, ahol az első időben még úgy gondolta, diploma után a kutatómunkát választja. Hallgatóként be is kapcsolódott a tudományos munkába, hematológiai kutatásokban vett részt, ötödévben pedig a cukorbeteg gyerekekkel foglalkozó munkacsoport részese lett, ezt a tudását ma is kamatoztatja, aktív közreműködője a cukorbetegek nyári táboroztatásának.

„Témavezetőm Győrből került Pécsre, és ő javasolta, hogy a Rába-parti városban helyezkedjek el – emlékszik vissza. – Az állásinterjú előtt csak középiskolai kiránduláson jártam Győrött. Már akkor megtetszett ez a város, különösen az, hogy itt bicikliznek az emberek, mobillá teszi őket, hogy kerékpárral is el lehet jutni bárhová.”

„Gyerekorvos vagy patológus akar lenni?” – kérdezte tőle dr. Bugovics Elemér, az akkori győri főigazgató. Érdekes, hogy egy Pesten megpályázott álláson ugyanezt a kérdést tették fel neki.

„Patológus, különösen gyermekpatológus nem tudtam volna lenni, lelkileg alkalmatlan vagyok rá” – mondja az adjunktusnő.

Dr. Horváth Imre, a győri gyermekosztály akkori vezető főorvosa meglátta benne a képességet a gyermekorvosi pályára, így került Győrbe.

Orvosszállón lakott, nem sokkal később megismerte későbbi férjét, aki szakmabeli, mentőtisztként dolgozik.

„Az öt év alatt nagyon meg is szerettem a gyermekorvosi munkát. Peti fiam két és fél éves volt, amikor dr. Ruszinkó Viktória főorvosnő – akkor már ő vezette az osztályt –, felajánlotta: szerezzem meg a gyermekkardiológusi szakvizsgát, hiszen Kováts-Szabó főorvosnő nyugdíj előtt áll, de a képzés után még vele közösen dolgozhatok” – idézi vissza kardiológusi pályájának kezdetét dr. Makovi Helga.

A lehetőség vonzó volt, ám nagy dilemma elé állította a családot. Az első két évet az országos kardiológiai intézetben kellett tölteni, szigorú munkarendben, napi bejárással, ezt a szakmát nem is lehetett volna másképp megtanulni. Dr. Makovi Helga férje éppen akkor kapott állandó állást Győrben, nem kezdhette azzal, hogy két évig szünetelteti. „Nem volt más választásunk, én felköltöztem albérletbe Petivel, aki bölcsődébe járt, szerencsére ott háromnegyed hatig maradhatott, ha éjszaka ügyeltem, akkor meg elvittem a Budapesten lakó keresztanyjához. Hétvégén pedig batyuval a hátamon vonatoztam vele haza” – érzékelteti a mozgalmas éveket.

„Nemcsak a szakmát tanultam meg a kemény két év alatt, de megtapasztaltam, micsoda felelősségérzettel dolgozik együtt a csapat, ha valamelyik gyerek rosszul lett, pillanatok alatt az összes hadra fogható ember ott termett segíteni. Soha nem egyszemélyes döntések születtek az egyes betegek sorsáról” – emlékszik vissza jó szívvel.

Az ott kialakított szakmai kapcsolatainak is köszönhető, hogy ha szükséges, azonnal tovább tudja küldeni hozzájuk a műtétre vagy a csak ott elérhető beavatkozásra szoruló győri betegeket.

A gyermek- és a felnőtt kardiológia nagyban különbözik egymástól, még az ultrahangkészülék is egészen más frekvencián dolgozik. A gyerekeket nem a szíverek meszesedése miatt kell gyógyítani, itt többnyire veleszületett rendellenességek, anatómiai elváltozások, ritmuszavarok jelentkeznek.

Dr. Makovi Helgának és férjének két gyermeke van. Peti már elmúlt tizenkét éves, az iskola mellett focizik az ETO-ban. Anna hét esztendős. Előfordul, hogy a doktornőt akkor hívják be egy sürgős esethez, amikor kislányával van, akkor Annát is magával kell vinnie, leülteti a nővérszobába, de azért bekukkantott már az inkubátorban fekvő újszülöttek kórtermébe is.

„Én is ilyen dobozos gyerekeket szeretnék gyógyítani” – mondta.

Az adjunktusnő szerint szakmája csúcsa a magzati kardiológia, amelyet az országban összesen nyolc szakember végez. Ha nagyobbak lesznek a gyermekei, akkor ezt is szeretné megtanulni.