Az épített örökség védelmében címmel jelentetett meg könyvet a SZIMA
Az épített örökség védelmében címmel egy 2011 májusában rendezett nemzetközi örökségvédelmi konferencia anyagát jelentette meg a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SZIMA), a tanácskozást az akadémia az MTA Művészettörténeti Bizottságával együttműködve, nemzetközi szakemberek bevonásával Budapesten szervezte.
A kötet összefoglalja és egybegyűjti a konferencia előadásait és az épített örökségről szóló kerekasztalvita anyagát. A kétnapos tanácskozáson magyarországi, erdélyi és szlovákiai magyar, valamint brit, francia, osztrák és norvég szakemberek szólaltak fel az örökségvédelem témájában, jó és rossz példákkal illusztrálva mondandójukat.
A kötet ennek a konferenciának az anyagát adja közre, válogatott képanyaggal – emelte ki a könyv lényegi elemeit Ferencz Győző, a SZIMA ügyvezető alelnöke. Az alelnök hangsúlyozta, hogy a kötet kiadásával és a konferencia lebonyolításával a szervezők azt kívánták bemutatni, hogyan lehetne végiggondolt gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő programként, hosszú távra szóló, jövedelmező beruházásként tekinteni az örökségvédelemre.
“Szerettük volna, hogy elhangozzanak és olvashatók legyenek olyan előadások, amelyek ösztönzően hatnak a gazdaságra és bekerülhetnek az épített örökségről való gondolkodásnak és a cselekvésnek a vérkeringésébe” – emelte ki Ferencz Győző. A kötet központi gondolata, amelyre a könyvbemutatón felszólaló Marosi Ernő művészettörténész, az MTA rendes tagja és Entz Géza művészettörténész, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium tanácsadója is rámutatott, az az örökségvédelemmel kapcsolatos kritikai gondolkodás, amely kijelenti, hogy cselekedni kell, különben eltűnhet a föld színéről nemcsak a 20. században, különösen a második felében épített emlékek jelentős része, hanem az is, amelyben Budapest világelső: a historizmus korában épült, nemzetközi összehasonlításban is kiemelkedő jelentőségű belső terület, amely összessége miatt is különleges értéket képvisel. A kötetben összefoglalt és a konferencián előadó szakemberek egybehangzóan hangsúlyozták: a 24. órában van az örökségvédelem, így sürgető a további pusztulás és pusztítás megakadályozása, a hozzáértő és alapos, precíz műemléki helyreállítási munkák lefolytatása. Marosi Ernő külön kiemelte Ertsey Attila értekezését, Somorjay Sélysette tanulmányát, valamint bíztatónak és előremutatónak értékelte, hogy a hivatalok képviselői egy nyelvet beszélnek a szakmával és a műemlékvédelemmel. Entz Géza rámutatott: “az örökségvédelem, az épített örökség védelmének ügye, ma Magyarországon történetének egyik legsúlyosabb válságát éli és itt nemcsak az utóbbi időszak szemmel látható válságjelenségeiről van szó, hanem egy hosszabb folyamatról is. Meg kell fogalmazni mi az érték és mi az, ami értéktelen”. A szakember kiemelte: “Nyugat-Európában is hasonló jelenségekkel találkozunk, a kötet ezzel kapcsolatban részben látleletet ad, részben a kiutakat és a jó példákat is bemutatja. Számos előadást hallhattunk arról, hogy a társadalom átalakulásával milyen új változásokkal bővülhet az örökségvédelem, hogyan lehet máshogy dolgozni. Ez a munka a műemlékvédelemmel foglalkozó központok, az állam és a kormányzat harmonikus együttműködésével valósulhat meg.
A kötetben szereplő előadások rámutatnak többek között arra is, hogyan lehet összekapcsolni a kulturális értékek megőrzését a gazdasággal és a politikai intézkedésekkel.” A könyv a SZIMA saját kiadásában és gondozásában jelent meg.
(MTI)