Bakancslistás négykerekű TESZT: Volvo XC40 D4 AWD Momentum

A svéd tervezés mindig felismerhető. Egyszerű, de kívánatos formák, funkcionális, de nem öncélú megoldások összessége. Az XC40 előd nélkül lépett a svéd gyártó palettájára. Mindent tud, amit nagyobb társai, sőt még többet is…

A kompakt méret (4,425 m) egy új platformot követelt, ami a későbbiekben érkező kisebb Volvók alapját is adja, és a tisztán villamos hajtásra is felkészített. De ez a háttérinfó általában csak a fanatikusokat érdekli. Mindenki mást a kocsi eszméletlen jól sikerült formája hoz lázba.

Formára gyúrva
Addig gyúrták a márka formanyelvét a tervezők, míg ki nem hozták belőle a maximumot. Az eredmény olyan, mintha fogták volna az XC90 óriás SUV-ot és elkezdték volna faragni, miközben gyakran pislantottak a V90 kombira. Néhol baltával dolgoztak, máshol finom pengével. Több az él, markáns és szigorú tekintetű az extra hosszúra nyújtott orr, akár egy 46-os bakancsé. Egyedi a csomagtérfedél, izmosak a hátsó sárvédők és az övvonal is merész. A lámpák egyértelmű Volvo védjegyként elöl Thor kalapácsát mintázzák. Hátul megjelennek a biztonságot sugárzó vállak, a tetőig érő fénykáva pedig a kombikat idézi.

Belsőépítészet
Ami kívül robusztus svédacél, az belül maga a könnyed, letisztult nappali. Annak ellenére, hogy az XC40 a prémium liga alsó szegmensében indul, nem találni olcsó felületet, vagy jól álcázták a mérnökök. A tesztautó világos bőr bútorzata és a minden irányban meglepően tágas beltér magával ragadott. Nem akartam kiszállni. A függőség kialakulásában nyilván közrejátszott az opciós panoráma üvegtető, ami mindkét üléssor fölé nyúlik, nyitható és árnyékolóval sötétíthető. A műszerfal egyszerű, de stílusos: egyediek a légbeömlők, az alubetét négyzetrácsos mintát kapott, minimális a gombok száma. A sok funkciót egy 9 colos, állított érintőképernyő segítségével tudjuk kezelni. Néhány éve ez még a luxuslimuzinok kiváltsága volt, ahogy okostelefonokat is csak a 30 év alattiak használtak. Mára ez a megszokott, és az a nagypapa a különc, akinek nincs nagyképernyős mobilja. Szóval gyorsan tanulható, és tökéletes grafikával rendelkezik a kis Volvo fedélzeti rendszere.

Ellenállhatatlan
Miután minden felületet megtapintottam, beállítottam a Volvo nevéhez méltóan kényelmes, elektromos állítású üléseket, megnyomtam a startgombot. A háttérben feléledt a négyhengeres turbódízel motor, a kormány mögött pedig egy újabb LCD-képernyőn láttam a körműszereket, és a többi, jól elosztott információt. A nyolcsebességes automata váltó diszkrét választókarja nem titkolja, hogy egy elektronikus kapcsoló. Két kattintás és D-be kapcsoltam, aztán gáz. Felhördült a 190 lóerő, és a 400 Nm finoman belepréselt az ülésbe – az összkerékhajtásnak hála, gumifüst nélkül. Az XC40-től távol áll az agresszív száguldás. Ugyan a teljesítménye megvan, mégis inkább alvó oroszlánként viselkedik. Pilótaként a magas üléspozícióból teljes kényelemben és nyugalomban élvezhetjük az utazást. Ha kell, padlógázzal előresorolhatunk bárhol, de ha bekapcsoljuk az adaptív tempomatot és az aktív sávtartót, akkor a lehető legkisebb energiával és legnagyobb biztonságban terelhetjük a közel 1,7 tonnás guruló széfet. A futómű kényelme rossz úton is ideális, mégsem dülöngél a kanyarokban a viszonylag magas felépítmény.

Értékadó
Az XC40 az év autója lett 2018-ban. Ezt olyan értékeinek köszönheti, mint a nagyon tágas utastér, öblös (460 l) és jól használható elválasztóval felszerelhető csomagtér. Aztán van kihajtható kampó a kesztyűtartó ajtaján, kivehető szemetes a könyöklő előtt, 2 literes palackot és laptopot befogadó ajtózsebek. Nekem tetszett a Harmann/Kardon hifi hangja és praktikus a vezeték nélküli mobiltöltő is. Minden ilyen Volvót alapáron felszerelnek egy rakás biztonsági kütyüvel (sávtartó, városi vészfékező, táblafelismerő, LED fényszórók stb.), és ha beérjük az 1,5 literes 156 lóerős alapmotorral, akkor csupán 8,5 millió forintba kerül. A csúcsot az R-Design változatok jelentik 190 lóerős dízel vagy még erősebb (247 LE) benzimotorral 13 millióért. Megfizethető prémiumautó megfizethetetlen stílussal.

Kép és szöveg: Nagy Viktor