Bálint Péter: Olyan, mintha nyaralna az ember

Bálint Péter a saját portékáját dicséri, amikor azt mondja, a mechanikus óra a világ legprecízebb szerkezete, a pontosság, a minőség, az igényesség jelképe. Győr főterének órásüzletében beszélgetünk, a Jedlik és a Király utcák sarkán álló bolt és műhely a tradicionális gyártók karóráira szakosodott.

A mester szerint ezeknek ismét divatja van nálunk, a jeles márkák megtalálták helyüket digitalizált világunkban, hiába, hogy minden, még a mikrohullámú sütők is a pontos időt mutatják. A jótékony fordulatnak sokféle magyarázata lehetséges, kezdetnek elégedjünk meg annyival, hogy vannak tárgyak, amelyek tükrözik tulajdonosuk habitusát, sejtetik hozzáállását az élethez.

Azt mondja Bálint Péter, hogy voltak idők, amikor az órát mindenki különleges műszaki szerkezetként tisztelte, s az órásmesterek nagy presztízsű, megbecsült iparosok voltak. A családi műhelyekben generációk adták át egymásnak a tudást és azt a hozzáállást, amely szerint a becsületes munka ebben a szakmában alapvető elvárás. Péter anyai nagyapja 1942-ben nyitotta meg első üzletét, apja 1984-ben lett önálló vállalkozó, a Bálint család mai üzlete a tőlük örökölt elvek alapján működik. Betéti társaság teljes felelősséggel, változatlan névvel, rendezett banki meg adóhivatali viszonyokkal. A cég néhány héttel ezelőtt a fogyasztóvédelmi felügyelet újsütetű, pozitív listájára is felkerült.

A Győri Órás Bt. két, egymáshoz közeli üzlethelyiségben működik, Péter és Krisztina, az eredeti szakmáját tekintve tájépítő feleség régi vágya valósult meg a második, Széchenyi téri bolt tavalyi megnyitásával. Imádják Győrt és benne ezt a főteret, amelynek varázsos hangulatát mindennap élvezhetik.

Azt mondja az órásmester, hogy itt dolgozni olyan, mintha nyaralna az ember, s a minden részletében törődést, tisztaságot, igényességet sugárzó tér jót tesz az üzletmenetnek is. Ma Magyarországon alig fél tucat megbízható generálműhelye van a nagy értékű, mechanikus karóráknak, a Széchenyi teret még külföldről is felkeresik. Egy darabka Svájc, egy darabka Ausztria, mondják, s nem csak az órásüzletre értik.

Bálint Péter szerint saját vállalkozása és a győri belváros ugyanazt az utat járja, a párhuzam leginkább a következetességben, a minőség iránti elkötelezettségben érhető tetten. A városépítők abban hisznek, hogy Győr idegenforgalmi attrakcióvá tehető, míg az órás abban, hogy szakmája feléleszthető elemcserés, kómás állapotából. Fejlesztette műszerparkját, még Svájcba is elment, hogy megtanulja azt, ami itthon már nincs, vagy talán soha nem is volt. Az ellendrukkerek most azt látják, hogy a főtéren nyüzsög a nép, s Bálint mester üzlete is köszöni szépen, jól van. Divat lett Győr és divat az acél karóra, amelynek mutatóit háromszáz apró kis alkatrész hajtja, ha rendben tartják, háromszáz éven át.

Azt meséli Péter, hogy anyai nagyapja nyolc gyereket nevelt, s boltzárás után esténként családi körben folytatta a munkát. Így tett édesapja is, aki az órásfamíliába benősülve maga is mestere lett szakmájának, s a háromból két fiával új dinasztiát alapított. A mai világban az órást a műhelyhez köti a munkája, egy hátlap rögzítőcsavarjához sem illendő hozzányúlni a több százezer forintos műszer nélkül. Péter és Krisztina bezárják a boltot, s maradnak, hogy elvégezzék a másnapi nyitáshoz szükséges háttérmunkát. Nem bánják, mert jó helyen vannak, s nem tudnak olyan későn elindulni hazafelé, hogy ők legyenek a téren az utolsó pár.

A szakma

„Vacakul néz ki a szakma, az órásoktatás megszűnt, az elvétve induló tanfolyamokon elemcserét tanítanak, a félig képzett szakemberek hozzányúlni se tudnak a szerkezethez. Közben egyre többen vásárolnak, viselnek komoly órákat, egyre többen várnak el komoly munkát a szervizektől.

Önéletrajz

„Bizony, 1996-ban, 21 évesen fejest ugrottam ebbe az iparba. A kétkezi munkámból, frissen végzett órásként kellett az első árukészletemet megvásárolni. Édesapám és nagyapám becsületes neve segített, hogy az ügyfelek bízzanak bennem is. Az éjjel-nappal dolgozásból Kriszta jelentette a kiutat. A tájépítész diploma megszerzésével párhuzamosan a tanulóm lett, így már együtt dolgoztunk, még mindig éjjel-nappal, de sokkal nagyobb örömmel.”

Gaál József

Fotó: Marcali Gábor