Borbély János: Ideje megírni Győr történetét

Csak azt hiszi el, ami már elmúlt, írta egy kritikus az elmúlt évtized derekán a folytonos alkonyat című verseskönyv szerzőjéről.

Kezdjük tehát mi is azzal, ami már megtörtént. Borbély János ötvenhat éves, polgári foglalkozását tekintve levéltáros, szabad emberként obsitos költő és aktív irodalomszervező, e két utóbbi minőségében a megyei Kormosdíj újsütetű tulajdonosa. Budapesten született, de gyerekkorát már egy bakonyi faluban, Hajmáskéren töltötte, ahol katonatiszt édesapja egy raktárt őrzött. Kamaszként került Győrbe, a Bercsényi-szakközépiskolában érettségizett, az irodalmat egy rend nélküli szerzetes, Csapkay tanár úr szerettette meg vele.

Tizenhat évesen lett a város legendás Kassák kollégiumának tagja, a költői pályán együtt indult Villányi Lászlóval és Pátkai Tivadarral. Az Új Írás mutatta be 1974-ben, első kötete négy évvel később, Egyszerű ez címmel a Kozmosz kiadó gondozásában jelent meg. Aztán eldöntötte, nem ír több verset, mert nem elég jók. Az olvasók, a lapszerkesztők meg a pályatársak unszolására azért még összejött egy második könyv, a 2005-ös folytonos alkonyat.  Azt mondja Borbély János, túlzottan másfajta verseket akartam írni, mint amilyen tőlem telt, s ez örök elégedetlenséget, bűntudatot szült. A Kormos-díjban sem a költői babért látja, inkább azért esik jól, mert szereti a helyet, ahol él, mert az élete az, amit itt alkotott író emberként, a Radnóti Társaság titkáraként, a városi levéltár munkatársaként.

Kormos István nevével fémjelzett elismerést kapni egyébként is szívderítő esemény az egykori Kassák kollégistának. A mentor egyszer régen fél napon át beszélgetett a fiatal vidéki költőjelölttel a New York kávéházban, amivel a legfontosabbat adta: az önbecsülést. Borbély János szerint ez a figyelem, ez a kormosi gesztus megilletne minden pályakezdőt minden művészeti ágban, minden munkahelyen. Ha szép sorjában akarunk haladni, akkor most arról a győri székhelyű, negyvenegy éves irodalmi társaságról kell szót ejtenünk, amely Radnóti emlékét őrzi és Radnóti irodalmi díjakat ad ki kétévenként, egyet egy nagy költőnek életműért, egyet egy fiatalnak első kötetért.

Borbély titkár úr szerint idén is lesz biennálé és versmondó verseny, de a nyolcvanas évek olvasótáborai és irodalmi estjei megismételhetetlenek. Csoóri, Ágh, Nagy László telt házas fellépése politikai esemény volt. Később, rendszerváltás után, a kilencvenes években már mindenki azt mondott, amit akart, így a társaság figyelme a könyvkiadás és a rendhagyó irodalomtanítás felé fordult. Kétszáz tanárnak rendeztek konferenciát, amíg volt miből. Győri levéltáros vagyok, sokat tudok róla, mondja Borbély János, rögtön hozzáfűzve, ideje lenne megírni a város történetét a második világháború végétől a rendszerváltásig. A forradalomról négy forráskötet jelent meg, de máig nem vettük számba a megtorlás veszteségeit, az emigránsainkat. Vagy itt vannak például az ismeretlen hatvanas, hetvenes évek, amikor kiteljesedett a levert forradalom utáni új elit hatalma, amikor elkezdődött a modernizáció és kigyulladtak a szellem első fényei az általános sötétségben. A részletek, az egyéni sorsok, a családi és mikroközösségi történetek érdekesek.

A könyv megírható, hiszen Győr saját levéltárat tart fent önmaga megfogalmazására. A folytonosság és a bizalom intézményét.

A város

„Győr kulturált, színvonalas hely. Egyeteme, színháza, balettje, filharmonikus zenekara, művészeti múzeuma, levéltára van, ezt így együtt kevés hasonló lélekszámú európai város mondhatja el magáról. ”

Az unoka

„Létezik egy nem talajhoz kötött, szellemi haza, ami akkor épül, ha digitalizáljuk mindazt, ami a magyar könyvtárakban, múzeumokban, levéltárakban érték. Az én unokám Los Angelesben a Vackorral alszik el.”

A rendszer

Sok csalódás ért 1989 óta, de azért csak emberibb lett a világ. Több a nincs, de több a lehetne is. Azt kellene elérnünk, hogy mindenki legalább egy lehetőséget kapjon az életben.”

Gaál József

Fotó: Marcali Gábor