Botond és a három és fél olimpia

Új fiúnak is nevezhetnénk, de egyáltalán nem ismeretlen számára a győri közeg, hiszen versenyzett már a klub színeiben, igaz, csak kölcsönben. Napjaink egyik legjobb magyar tornásza a Vasasból néhány hónapja végleg Győrbe költözött, és pályafutását a GYAC-ban folytatja.

Kardos Botond szerepelt korosztályos és felnőtt világversenyeken, sikereket ért el az utrechti EYOF-on, és van egy ezüstérme a 2014-es ifjúsági olimpiáról. Rióba kvótát szerzett, mégsem lett olimpikon, háromszor azonban még lehet.

Az Olimpiai Sportpark tornacsarnokában edzésre készülnek a versenyzők, a legfiatalabbaktól a felnőttekig minden korosztály képviselteti magát. Az egyik tizenéves kissrác bal kezén gipsz, aláírásokkal, rajzokkal tarkítva. A törött kar sem zavarja, lendületet vesz és ugrik egy tökéletes duplaszaltót. „Én ugyanilyen voltam ebben a korban. Semmi félelemérzet nem volt és nincs is bennem. Hároméves korom óta ezt csinálom, mindig is tetszett, hogy a torna extrém, izgalmas dolog, lehet a határokat feszegetni. Amikor több hetes gyakorlás után sikerül valami, az hihetetlenül jó érzés. Persze sokszor elragad a hév, érzem, hogy szárnyalok, gyors vagyok, és akkor jön a talaj, aztán kilapulok. Volt, hogy kifordult a középső ujjam, keresztbe állt, néztem egy darabig, visszaraktam, aztán csináltam tovább” – mesél a kezdetekről Kardos Botond, aki pályafutását a KSI-ben kezdte, majd a Vasashoz került, három év után onnan érkezett Győrbe edzőjével, Reszeli Péterrel. „Itt amiben csak tudnak, segítenek minket. Megszerettem a várost, és elkezdtem felnőtt életet élni. Élvezem, hogy a csarnokban mindenki ismer mindenkit, szeretem, hogy a kicsik is ilyen vagányak. Jókedv van az edzéseken is, persze amíg meg nem kapjuk a ’lecsót’ az edzőtől” – mondja mosolyogva Botond, aki a 2014-es ifjúsági olimpiai ezüstéremre a legbüszkébb, ezt korláton szerezte. Összetettben negyedik lett és öt szeren fináléba jutott. Nankingba úgy ment ki, hogy jó, ha a huszonnégyes döntőben ott lesz. Ehhez képest egy csoda volt, amit sikerült elérnie. Nem sokkal ezután, a 2016-os riói olimpiára is kvótát szerzett, ám mégsem lehetett ott Brazíliában, mert egy ország csak egy-egy női és férfi versenyzőt indíthatott. „Úgy szólt a szövetség korábbi döntése, hogy ha Hídvégi Vid is részvételi jogot szerez, akkor biztos, hogy ő megy, mindegy, hogy én jobb eredményt érek-e el nála. Ekkor az történt, hogy megcsináltuk a selejtezőt, a végpontszámok alapján pedig nekem összejött Rió, neki nem. Nagyon boldog voltam, örültem majd’ kibújtam a bőrömből. Aztán másnap reggel arra ébredtem, hogy Vid ül az ágy szélén, előtte a laptop és ébresztget, hogy „Boti, megvan a kvótám, újraszámolták a pontokat”. Na, az egy totálisan abszurd helyzet volt, mert örültem, hogy a barátom kijutott, de ezzel az is biztossá vált, hogy én mégsem.”

Kardos Botondnak tehát van egy „fél” olimpiája, most arra készül, hogy a két hét múlva kezdődő dohai világbajnokságon jól szerepeljen, aztán fél szemmel már figyelhet a tokiói olimpiára. A még nagyobb sikerekhez, úgy érzi leginkább koncentráció terén kell javulnia. „Az egyik gyógytornászunk oktat jógát, erre nagyon nagy szükségem van, hogy fejben is minden rendben legyen, mert enyhe kifejezés, hogy hektikus vagyok. Egyszer úgy érzem, hogy mindent meg tudok csinálni, a másik pillanatban meg olyan, mintha most tornáznék életemben először. Ez perceken belül változhat, szóval mentálisan is topon kell lenni.”

Kardos Botond életét természetesen a torna határozza meg, de kevés szabadidejét nem. „Imádok olvasni, filmeket nézni. A barátnőmmel sokat kirándulunk, járjuk a várost. Most azt vettem a fejembe, hogy megtanulok gitározni. Szeretem a rockzenét. Az AC/DC, a Nickleback, és a Red Hot Chili Peppers a nagy kedvencek. Utóbbi kettőnek már koncertjén is voltam. Remélem, lesz még rá alkalom, hogy élőben is lássam őket.”

Botond azt mondja, a tornában 13-14 éves korra kialakul, hogy ki miben jó. Saját magát hatszeres tornásznak tartja, de az eredmények is azt mutatják, a talaj és a korlát az erőssége. „A legjobban mindig is a japán Kohei Ucsimurát csodáltam, ő a tökéletes hatszeres tornász, a példaképem. Ő erre született, rengeteget tanulok a versenyeiből, abból, hogy az edzéseinek a felvételeit nézem. Nem lenne rossz azt a szintet megközelíteni, akkor összejöhetne a három és fél olimpia.”

Gondolkodásban is egyre érettebb

„Botond egy nagyon jó ember, ebből fakadóan lelkiekben kicsit sérülékeny. A tökéletes szakmai feltételek mellett az egyik ok éppen az volt, amiért Győrbe jöttünk, hogy itt önállóságot tanulhat, egy 21 éves fiatalnak ez fontos. Nagy váltás történt az életében, hiszen kikerült a megszokott környezetből, távolabb a családtól, barátoktól, most kezd egyenesbe jönni fejben, a vb-re így ebben is teljesen rendben lesz. Az életkorából fakadóan még három olimpia lehet a pályafutásában. Kemény feladat kijutni, én nagyon boldog lennék, ha az ötkarikás játékok közül kettőn ott lehetne. Az ifjúsági után a felnőtt olimpiai szintet is teljesítette, egyértelműen látszik a fejlődése. Ha kikerül Tokióba, ott már elvárás lesz, hogy a huszonnégyes összetett döntőbe bekerüljön. Magyarországon a sportsikereket olimpiai érmekben mérik, ezzel tisztában vagyunk, de úgy gondolom, hogy hét és fél milliárd emberből valamiben a világ húsz legjobbja között lenni, az sem mindennapi teljesítmény” – mondja tanítványáról Reszeli Péter edző.

Szerző: Nagy Roland
Fotó: Marcali Gábor