Családi körben

Gábor Júliával, két zseniális színész, Gábor Miklós és Ruttkai Éva lányával találkozhatnak a színház és a magyar film győri barátai március 20-án, este hatkor a Zichy-palotában. A beszélgetés már csak azért is családi körben zajlik, mert Júliát elkíséri férje, Szigethy Gábor színháztörténész, aki egyebek mellett Latinovits Zoltánról írt munkáiról híres. A keddi találkozás különleges élményt ígér, az est beharangozásaként Gábor Júliával beszélgettünk.

Milyen emlékeket őriz az ötvenes évekből? Hogyan élt az a család, ahol az apa Gábor Miklós, az édesanya Ruttkai Éva volt?

Egyke voltam, de nagycsaládban éltem, mert együtt laktunk a két nagymamámmal. A szüleim rengeteget dolgoztak, havonta 25-30 színházi előadás mellett mindig volt filmforgatás, tévé- és rádiójáték, fellépés, interjú. Én a ritka szabad estéiken és vasárnap találkoztam velük. Vasárnap délelőttönként a színpad helyett velem játszottak, a hosszan tartó, nagymamák finom főztjével koronázott családi ebéd pedig a közös beszélgetések ideje volt. Legszebb emlékeim a közös balatoni nyaralások, amikor nem kellett megosztanom szüleimet a közönséggel, hanem csakis és kizárólag velem voltak, rám figyeltek.

Kislány volt, amikor a szülei elváltak. Hol élt, ki törődött önnel a hatvanas években? Milyen volt a kapcsolata az új apukával, Latinovits Zoltánnal?

A szüleim válását tanítani kellene, szépen, simán, veszekedések nélkül zajlott. Egy-egy új szerelem támadt az életükben, de egymás iránti szeretetük nem múlt el. Az én életemben sem okozott változást a válásuk, apuval és a két nagymamával éltem, de anyukámmal is mindennap találkoztam. Amikor nagyobb lettem, sokat „lógtam” színházaikban, a Vígben és a Madáchban, az öltözőkben vagy a színfalak mögött. Latinovits Zoltán sohasem volt az apukám, ritkán találkoztam vele. Színészként csodáltam, emberként kicsit tartottam tőle.

Ön és író, rendező, színháztörténész férje, Szigethy Gábor nem csak Ruttkai, Gábor Miklós és Latinovits emlékét ápolják. Miért csinálják, milyen megőrzésre méltó értéket tud teremteni egy színész, egy teátrista?

Engedje meg, hogy erre elfogultan válaszoljak. Azok az emberek, akikre életükben százezrek figyeltek, szerettek, a múlt – ebben az esetben Magyarország – fontos szellemi értékei, akik ma is hatnak: a hangjukkal, a játékukkal, az írásaikkal, a gondolataikkal, de még a legendájukkal is. Kicsiben ugyanez: milyen jó tudni, hogy Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán 1969. március 8-án „Zoltán-nőnapkor” néhány „édes” órát töltött a győri Bergmann cukrászdában! Az általunk gyűjtött tárgyak, fotók, kéziratok, hang- és filmfelvételek segítenek megőrizni és feleleveníteni alakjukat.

Mire számíthatunk március 20-án este a Zichy-palotában?

A hatvanas években apukám volt az ország Hamletje, a győrieknek ezúttal róla mesélünk: Gábor Miklós jelmezben és háziköntösben.

Földvári Gabriella