Tabunak számító témát feszeget legújabb előadásában a Győri Balett: a családon belüli erőszakról beszél a tánc nyelvén az együttes. A Ne bánts! című darabot május 14-én mutatják be a Bartók Béla Megyei Művelődési Központban. Velekei László Harangozó-díjas koreográfussal beszélgettünk.
Ilyen mély társadalomkritika bemutatása nem jellemző a társulatra. Miért választotta ezt a nehéz és fontos témát?
Egyrészt kaptunk egy megkeresést Ausztriából, de azt végül nem vállalta a társulat, másrészt mindig is vonzott, hogy elzárt érzelmi világban élő emberekkel foglalkozzak. Hangsúlyozni szeretném, hogy ne legyünk közönyösek a családon belüli erőszakkal, a nők bántalmazásával szemben! Találkoztam olyan hölggyel, aki azt mondta, nem hozza el a gyerekét az előadásra, ő sem fogja megnézni, mert taszítja az ilyen durva téma. De mi van, ha valaki a környezetünkben ilyen szituációba kerül? Lehet, hogy fel sem ismerjük. Hányszor mondjuk azt, hogy ez nem a mi dolgunk?
Egy statisztika szerint a gyilkosságok 40 százaléka családon belül történik, minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz a partnere Magyarországon, és hetente legalább egy nő hal meg párkapcsolaton belüli erőszak miatt. Ideje, hogy egyre többen foglalkozzanak a témával.
Nincs mese, szembe kell nézni vele: ez egy társadalmi probléma. Az érzelmi zsarolástól a verbálison át a fizikai bántalmazásig többféle erőszakról kell beszélnünk, amiknek ha bármelyike megtörténik, elbillen valami, és attól kezdve elindul a lejtőn a kapcsolat, vagy éppen a család.
Az előadás traileréből kaphatunk ízelítőt, de pontosan milyen családot látunk a színpadon?
Szándékosan nem a táncmozdulatokon keresztül készítettük a kisfilmet, hanem színészi oldalról közelítettünk. Van egy apa, aki a saját zsarnoki világában él, a felesége ezt toldozza-foltozza, de amint ez a világ megbillen, az anyán tölti ki az agresszióját. Az anyában lévő nő szülés után meghalt, a szexualitás csak hatalmi viszonyokban van jelen. A hamarosan 18 éves lányuk iránt kezdenek érdeklődni a fiúk, s amikor ezt az apa észreveszi, nőként kezdi kezelni és haragszik rá, hogy elveszik tőle a „kislányát”. A lány drámája a legerősebb, esélye sincs kitörni, a környezete nem tud neki segíteni, az apa pedig, aki valószínűleg szintén egy erőszakos családból származik, élheti a saját világát. Az anya karaktere is komplex. Rengeteg feljegyzést és dokumentumot olvastam azokról a nőkről, akik képesek kiszolgáltatni a saját gyermeküket. Leszolgálta a 15-20 évét az apa mellett, megfulladt az önképe és onnantól, hogy az apa elkezd nőként gondolni a lányára, akármilyen szörnyű kimondani, de leveszi róla a terhet. A család életének egy szakaszát mutatom be, és a végén nem lesz feloldás. Sajnos a legtöbb nőnek, akivel ilyen történik, nincs változás az életében. Azt szeretném, hogy a nézőkben történjen ez meg, legyenek érzékenyebbek a téma iránt. A családon belüli erőszak az egyik legnagyobb bűn egy gyerek felé, amiből soha nem áll talpra. Ezért is nagy a felelősségünk, és ezért is lehet egy pszichológussal és a témában jártas szakértőkkel az előadások után beszélgetni.
Hány éves kortól ajánlja a darabot?
Fontos, hogy kezeljük felnőttként a gyerekeket, hiszen a mai világ minden, csak nem gyerekcentrikus. Egy ilyen darabnál sokkal többet bírnak a gyerekek, de kitesszük a 14-es karikát. Azt gondolom, ha megfelelő értékrendben neveljük őket, és úgy élünk mi is, akkor nyugodtan meg lehet nézni egy ilyen előadást, és hagyni kell, hogy felkavarjon. De ne a képi brutalitásra gondoljunk. Felerősítjük a témát érzelmi oldalról, hogy a környezet megkérdezze az érintettektől: biztos, hogy minden rendben? Ők pedig rájöjjenek, az a világ, amiben élnek, nem természetes. Sokan elfogadják, hogy ez a sorsuk. Ezt felejtsük el! Az első lépést viszont a bántalmazottaknak kell megtenniük, úgy lehet nekik segíteni.
Ezt a szörnyűséget hogyan lehet a tánc nyelvére lefordítani?
A testek virtuozitása nem csak látványként szolgál, hanem mesélnek, amit absztrakt és alternatív elemekkel, valamint verbálisan is kiegészítünk. A táncosok most másként állnak a színpadra, másként táncolnak, a lelkükig hatol a téma. A próbákon egy-egy résznél van, akinek könnybe lábad a szeme tánc közben.
Egy korábbi darab kapcsán azt mondta, a zene határozza meg, mit fog a színpadon látni. Most is így volt?
Furcsa, de igen. A kiválasztott zenén keresztül megpróbálom minden egyes karakternél megélni, mi történt vele. Ez haza tud vágni egy-két napra, de segít is az alkotásban, ha húzza a téma súlya a vállamat. Max Richter zenéiből raktam össze a közel egyórás előadást. Nagyon sok vonósnégyest és zongorát használ, imádom a klasszikus, de modern köntösbe öltöztetett hangszerelését.
„Ilyen jellegű sajtótájékoztatóra a társulat 35 éves fennállása óta nem volt példa” – kezdte köszöntőjét Kiss János, a Győri Balett igazgatója a produkció keddi sajtótájékoztatóján, és úgy folytatta: „A táncművészettel nem lehet hazudni. Témáját tekintve olyan mű született, melyet a társadalom sok esetben tabuként kezel, de a művészetnek nem csak a szépségről, a boldogságról kell beszélnie, hanem emberi sorsokról, fájdalmakról is”.
A Ne bánts! a 2008-ban, Velekei László ötlete nyomán elindult „Fiatalok a fiatalokért” elnevezésű program egy újabb kiemelt alkotása.
A Bartók Béla Megyei Művelődési Központban május 14–15–16-án, valamint a XI. Magyar Táncfesztivál keretében, június 19-én lesz látható a darab. Bencze Emőke szakpszichológus reméli, hogy lesz, aki a balett megtekintése után szakemberhez fordul, felvállalva élethelyzetét.
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor, O. Jakócs Péter