Idén már duplázott a maratoni szakág királynője, Kolozsváriné Csay Renáta, pedig a 2014-es szezon még csak most kezdődik: ő lett az év női sportolója, s március 15-én Győr Díszpolgára címmel is kitüntették. A tizenháromszoros világbajnok kajakos mindent elért a szakágban, amit lehet, most új kihívásra készül.
„Szabadok voltunk és gondtalanok, élveztem, hogy a vízitelepen töltöttük minden szabadidőnket” – emlékszik vissza Csay Renáta a kezdetekre, mikor gyerekként először vízre szállt, s amikor örökre megfogta ez a világ. A kajakozó 1989-ben, tizenkét évesen kezdett el versenyszerűen evezni szülővárosában, Győrben. Ahogy az lenni szokott, egy iskolai toborzást követően próbálta ki a sportot a barátnőivel, akik aztán hamar elmaradtak az edzésekről. „Engem, mint általában a kisgyermekeket, elsősorban az edző személye fogott meg, ő volt Sztanity László, aki máig a trénerem. Rengeteget köszönhetek neki, gyakorlatilag az egész pályafutásom vele éltem át” – hangsúlyozta a tizenháromszoros világbajnok.
Hamar eldőlt, hogy főként hosszú távon fog jeleskedni, az első vb-címét 1999-ben nyerte párosban. Akkoriban még 36 kilométeres volt a táv, ez napjainkra 26 kilométerre rövidült. Erre nem csak fizikálisan, de mentálisan is készülni kell: „Tegnap is úgy feküdtem le, hogy ma időre megyünk, átgondolom, mit szeretnék a múlt héthez képest elérni” – magyarázta a sportoló. Versenyek előtt mindig végiggondolja a pályát: „Ha párost megyek, szeretem végigbeszélni a lehetséges variációkat, hiszen nagyobb eséllyel hozunk jó döntést még hideg fejjel a parton, mint a verseny hevében. Persze előfordul, hogy hirtelen kell dönteni. Egyesben nincs baj, mert enyém a felelősség, de párosban egy irányba kell eveznünk, mindegy ki mondta ki a döntést” – avatott be a maratoni szakág királynője, akit az egész mezőny szeretne legyőzni. „Nagyon jó érzés, hogy utánozni akarják az eredményeimet, és az is, hogy még mindig fel tudom venni a fiatalokkal a versenyt” – árulja el a harminchét éves kajakos, aki tavaly a szakág legnagyobb versenyén, a Világjátékokon egyesben és párosban is aranyérmes lett: mindent elért a maratoni szakágban, amit lehetett. Talált azonban újabb kihívást magának, néhány éve felvették az ötezer méteres távot a világbajnoki műsorba, elkezdett efelé is kacsingatni. Tavaly második helyezést ért el a síkvízi világbajnokságon, így még ötezer méteren szeretne egy aranyérmet szerezni.
„Mindenképp megpróbálom nyáron a világbajnoki szereplést kivívni, bár amilyen erős a magyar női kajakmezőny, nem lesz könnyű. Sokszor nehezebb kijutni egy világversenyre, mint aztán ott jól szerepelni” – fejtette ki a sportoló, akinek ehhez a felkészülést át kell alakítani, de úgy érzi, évről évre egyre jobban sikerül felvennie a ritmust a „sprinttávon” is.
Csay Renáta kétgyermekes édesanya, fia, a tízéves Brúnó úszik és kajakozik. Önszántából, teszi hozzá gyorsan az anyuka, mert neki nem feltétlenül fontos, hogy versenyezzenek majd a gyerekek. A hatéves Lili bátyját követve szintén úszik. „Azt szeretném, ha felnőtt korukra kialakulna az igény a mindennapos sportra, és ezáltal egészségesek, kiegyensúlyozottak, boldogok lennének” – hangsúlyozta, és azt is elmesélte, a hivatását igazán komolyan csak a gyerekei születése után vette, akkor tudatosult benne, hogy egyszer vége lehet annak, amit a világon a legjobban szeret. „Egy sportolónak nagyon félelmetesnek tűnik a civil világ, nem tudom elképzelni, hogy még valamiben ennyi örömöm és sikerem legyen. Itt minden nap látom a munkám visszaigazolását. Ezért is olyan félelmetes azt kimondani, hogy vége” – vallja be. Néhány éve 2015-re tette a pályafutásának befejezését, ám ahogy közeledik az időpont, egyre inkább kételkedik abban, hogy el tudja-e engedni az élsportot.
„Azért is lőttük be a jövő évet, mert 1999-ben Győrben nyertem az első világbajnoki címemet, 2015-ben pedig újra városunkban rendezik a maratoni világbajnokságot. Szép keretet adna a pályafutásomnak, ha itthon, hazai közönség előtt fejezném be egy aranyéremmel” – fejtette ki és hozzátette, nagyon jó érzés, ha az ember munkáját elismerik, s ha mindez a szülővárosában történik, még nagyobb megtiszteltetés, a díszpolgári cím pedig minden várakozását felülmúlta. Elárulta, a pálya lezárása után mindenképpen a sport területén képzeli el az életét, érdekli a szervezés, de az edzősködés is, hiszen szeret gyerekekkel foglalkozni, szívesen átadná a tapasztalatait, ráadásul Győrben rengeteg a tehetség. „A riói olimpián biztosan lesz olyan, akiért szurkolhatunk” – fűzte hozzá és végezetül elmesélte, a minap beszélgetett egy egy évvel idősebb maratonista társával, aki azt mondta, megöregedett és belátja, az élsport már nem neki való. „Én pedig erre úgy reagáltam, hogy én még mindig nem érzem azt, hogy fáradok. Előfordul, hogy egy-egy kemény edzés után szinte mozdulni sem bírok, azt gondolom, egy húzást sem teszek többé, de ez hamar elmúlik, és még mindig örömmel jövök az edzésekre, hiszen imádok evezni!”
Zoljánszky Alexandra
Fotó: Marcali Gábor