CSI-hatás és virtuális tetthelyleképezés a győri egyetemen
Különleges kriminalisztikai alkalmazás megvalósításán dolgoznak a Széchenyi István Egyetem jogtudósai mérnök-kutatókkal, közgazdászokkal közösen.
3D-s tetthelyleképezési eljárás megvalósítása a céljuk, hogy a bíró, a vád és a védelem képviselője az évekig tartó eljárás során is mindvégig virtuálisan benyithasson az adott térbe. Mintha ott lenne, abban a pillanatban, amikor rögzítették a bűncselekmény helyszínét.
A Széchenyi István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Kovács Gábor az elmúlt évtizedekben a kriminalisztikai (forenzikus) tudományterület nemzetközi szaktekintélyévé vált. Elvégezte az orvosi, majd a jogi egyetemet, azután a Rendőrtiszti Főiskola vezetőképzőjét, és igazságügyi orvostanból is szakvizsgázott. Örök tanulónak vallja magát. Bajnóczky professzor mellett kezdett dolgozni az Igazságügyi Szakértői Intézetben. A győri egyetemen 2001 óta tanít, a kriminalisztikába, illetve a bűntetőeljárásjogba ásta bele magát. Sok tisztsége, feladatköre mellett a Bűnügyi Tudományok Tanszékét vezeti, és közel tízezer ügyben járt el eddig igazságügyi szakértőként. Nemrégiben pedig olyan tudományos kalandba fogott, ami forradalmasíthatja a bűnügyi helyszíni szemléket és a bűnjelkezelést egyaránt. A történet azonban kicsit korábban kezdődik, akkoriban, amikor az EU felismerte, hogy komoly gondokat okozhat a határon átnyúló bűnözés.
„Az Európai Unió tagországaiban különbözőek a bizonyítási rendszerek. A bűnjelek kezelése, a helyszíni szemlék kivitelezése eltérő szabályok, standardok szerint történik, és az ehhez kapcsolódó laboratóriumi és szakértői munkában is lehetnek eltérések. Ezért az EU tanácsa úgy döntött, hogy 2020-ra egységesíteni, harmonizálni kell ezt a területet is. A Széchenyi István Egyetemen évek óta segítjük ezt a munkát, és létrehoztunk egy Kriminalisztikai Kutatóközpontot is. Harminc-negyven tudományos közleményünk jelent meg külföldön, és rangos konferenciákon tartottunk előadásokat. Ebben a kérdéskörben mi írtuk le az első releváns közleményeket, és talán sikerült felhívnunk a szakmai közvélemény figyelmét a téma fontosságára” – mondja Dr. Kovács Gábor.
Dr. Kovács Gábor professzor az orvosi, jogi és a rendőrtiszti diploma megszerzésével alapozta meg kriminalisztikai jártasságát.
Időközben elkezdődött a Felsőoktatási és Ipari Együttműködési Központ projekt megvalósítása a Széchenyi István Egyetemen, ebben a jogtudomány Kovács professzor javaslatára két fontos területen is szerepet kapott. Az egyik az autonóm járművekkel kapcsolatos jogi kérdéseket kutatja. A másik terület a Forensic Sciences, vagyis a kriminalisztikai tudományok. Az utóbbi időben a legnagyobb elektronikai cégek is nyitottak erre a piacra, és különleges, zártkörű kriminalisztikai expókat tartottak Londonban az elmúlt két évben.
„A mi gondolatunk az egyetemi profilhoz illeszkedően két területet érint a kriminalisztikában. Az egyik, hogy a bűncselekmények bizonyos százalékát adott helyszínen követik el. Ezek az úgynevezett helyszínes bűncselekmények. Beszédes adat, hogy csak Magyarországon évente 40-50 ezer helyszíni szemle van. Mindegyik egyszeri, és megismételhetetlen. Csak egyszer lehet jól csinálni, és csak egyszer lehet elrontani. Nincs javítási lehetőség. Ráadásul a helyszínes bűncselekményekhez kötődő jogi eljárások elhúzódhatnak akár 4-8 évig is. Ezalatt lebonthatják például az érintett épületet, és nem marad róla más a kezünkben, mint egy jegyzőkönyv és néhány fotó” – világít rá Kovács professzor.
Ennek nyomán a komplex forenzikus (kriminalisztikai) informatikai alkalmazások fejlesztését célzó projekt munkatársai Dr. Kovács Gábor vezetésével azt kezdték kutatni, hogyan lehetne a szemlék pontosságát, illetve a helyszínek reprodukáláshatóságát növelni úgy, hogy közben a szemle időtartamát ne nyújtsák el. Ehhez elengedhetetlenül új technikákat kell bevezetni, mégpedig úgy, hogy azok kiállják a jogi garanciális követelmények próbáját is.
„Egy-egy ilyen szemlén nagyon sokat mérnek például a helyszíneken. Mindennek rögzíteni kell az egymáshoz viszonyított távolságát. Ma már léteznek olyan technológiák, amikkel háromdimenziós térben le tudják tapogatni a helyszínt. A lézerszkenner rövid idő alatt elvégzi ezt a munkát. Vannak olyan fényképezőgépek is, amik különleges rögzítési módra képesek. Kérdés, hogy az így rögzített adatokat hogyan tudjuk úgy felhasználni, hogy létre lehessen hozni hitelesen, kételyek nélkül, megmásíthatatlanul, teljesen értékelhető módon a tetthely nulla állapotát mutató virtuális teret. Amit később a vád, a védelem képviselője és a bíró egyaránt bejárhat, akár mérhet is benne” – mondja Kovács Gábor, és meg is indokolja a projekt fontosságát.
„A bíró akkor tud jó ítéletet hozni, ha kellő meggyőződés keltődik benne. Emberéletekről, sorsokról kell döntenie, akár generációk jövőjét határozhatja meg az elkövetői és a sértetti oldalon egyaránt. A kellő meggyőződést azzal segíthetjük elő, ha hitelt érdemlően rögzítjük azt, hogy mi történt, és lehetővé tesszük, hogy az eljárás hosszú folyamatában mindvégig virtuálisan be lehessen járni a bűncselekmény helyszínét. Meg lehessen nézni azt. Úgy működjön, mintha valóban ott lenne az ítész. Ez az egyik pillér, amin elindultunk Baranyi professzor segítségével, aki professzionális virtuális valóság rendszereket fejlesztett ki a Széchenyi István Egyetemen” – részletezi Kovács Gábor.
A helyszínnel kapcsolatban viszont nemcsak az a fontos, hogy milyen az a bizonyos tér, hogy mi hol volt, hanem a begyűjtött bizonyítékok kezelése is. A tetthelytől a tárgyalóteremig hitelt érdemlően igazolni kell a bűnjel útját, hogy ki, hogyan rögzítette, ki csomagolta, ki mikor nyúlt hozzá, miért bontotta ki azt. A gyakorlatban alkalmazott módszer nem igazán alkalmas erre, miközben az elvárások egyre csak nőnek. A külföldi szakirodalomban CSI-hatásként írják le ezt. A filmsorozat a társadalom és a szakma figyelmét egyaránt felhívta a kriminalisztikára, a Forensic Science-re. A CSI-ban látott valós, vagy nem valós technikák nyomán az elvárás megnövekedett a mai, létező gyakorlattal szemben is. Ugyanakkor hatalmas űr van a valóság és a között, amit a krimisorozatban látunk.
„A bűnjelkezelési rendszer főbb elemei legalább harminc éve változatlanok Magyarországon. Nagyon komoly adminisztratív kötelezettségekkel járnak, ráadásul a nyolcvanas évek gyakorlatát idézik. Minden kézi erővel történik, kézzel írják meg a bűnjeltasakok címkéit is például. Ez óriási terhet ró a bűnüldöző állományra. Az a célunk, hogy egy komplex logisztikai, informatikai, kriminalisztikai rendszerrel föl lehessen szabadítani az idejüket, többet tudjanak foglalkozni a bűnüldözéssel a cetlik töltögetése, zacskók ragasztgatása, a nyilvántartókönyvek írogatása helyett. Ezek a folyamatok automatizálhatók, így pedig óriási idő és kapacitás szabadulhat fel. Komplett csapatok munkáját csoportosíthatják át a nyomozati munkára” – mutat rá Kovács professzor, nagyon nagy pozitívumként említve azt, hogy a Széchenyi István Egyetemen minden feltétel adott a projekt kidolgozásához. A szükséges multidiszciplináris megközelítés például. A jogi, a széles körű műszaki és közgazdaság tudományok, valamint az ipari háttér szimbiózisa. Csak így válik lehetővé, hogy a projektcsapat a modern bűnjelkezeléshez, a sokéves raktározáshoz szükséges teljes, összetett mozaikot ki tudja rakni. Ami aztán remélhetőleg nemcsak a magyar rendőrség számára, hanem külföldön is hasznosítható lehet.
Nyerges csaba/Széchenyi István Egyetem