Csodás bútorokon meseszép ékszerek
Két hölgy, két hobbi, egy bemutatkozás. Kokas Éva, a Generációk Házának igazgatója és Kovács Vivien, a Francia Kék – Bútor, stílus, enteriőr tulajdonosa közös kiállításra készül. Kézzel festett bútorokon különleges gyöngyékszerekkel mutatják be, hogyan születnek csodák a hétköznapok csendjéből.
Aki ismeri őket, az tudja, Kokas Éva és Kovács Vivien egymástól látszólag teljesen távol álló munkával és érdeklődéssel bírnak, de rokonlelkek abban, hogy mindkettőjük életében elsődleges a kreatív munka és az értékteremtés. December elején közös kiállításra készülnek, mert egy ponton kis időre összekapcsolják az általuk oly kedvelt és szeretett munkájukat, hobbijukat: a festett bútorokat a gyöngyékszerekkel.
„Kreatív helyen dolgozom 30 éve – kezdi a beszélgetést Kokas Éva –, én is sokféle szabadidős tevékenységet kipróbáltam az évek során. Mára a kosárfonásban és a gyöngyékszer-készítésben érzem úgy, hogy kiteljesedem, megnyugszom, kikapcsolódom a mindennapok rohanásából. 12 éve találkoztam először a gyöngyékszerekkel, egy ékszerkészítő kis alkotóműhelyben csináltam az első Swarovsky gyűrűmet. Több mint tíz év távlatából már elmondhatom, a gyöngyékszerek készítésének összes technikáját nem lehet birtokolni egyszerre, én a sok technika közül a kőbefoglalásos gyöngyhorgolást választottam. Rengeteg idő, rengeteg egy helyben ülés, de teljes a kikapcsolódás, ha átadom magam ennek a művészetnek” – avat be Évi a hobbijába.
És hogyan is talált egymásra a bútor az ékszerrel? Kovács Vivien választott szakmáját tekintve jogász. Két gyermeke születése után a család Budapestről Győrbe költözött. Vivien csak egy bútort szeretett volna lefesteni, ezért elment egy bútorfestő tanfolyamra, onnantól azonban nem volt megállás. A gyerekek születése után még úgy gondolta, jogászi végzettségének megfelelő munkát vállal, de közben kitanulta a lakberendezést, és szabadidejében kikapcsolódásként bútorokat kezdett festeni. Megismerkedett a festékek adta lehetőségekkel, és a jogász szakmát elhagyva, bútorfestőként kezdett dolgozni. Két évet adott magának, de két hónap elteltével már tudta, ez lesz az, amiben megtalálta a helyét. Ezután kapcsolódott össze Éva és Vivien hobbija és munkája. „A Generációk Háza szervezi a bútorfestő workshopokat és Évi a nyár elején felhívott, hogy a mosonmagyaróvári Flesch Károly Kulturális Központ egy kiállításra kérte az elkészült gyöngyékszereit. Ő meg engem kért, hogy vigyük, amink van, ékszert is, bútort is. Azonnal igent mondtam” – emlékszik vissza Vivien az első beszélgetésre.
Aztán a két hölgy gondolatban elkezdte saját elképzelésére formálni a kiállítóteret. Nem szerettek volna csak tárolókat és falakat, ehelyett különlegességgel készülnek, a bútorok és ékszerek mellett meseszép függönyök és textilek sem hiányoznak majd a teremből. „Még alakul, de már fejben összeállt. Szabadságot adtunk magunknak, és egyfajta üzenetet is szeretnénk közvetíteni a munkáinkkal. Amit ott láthatnak az érdeklődők, azt meg lehet csinálni, bárki megtapasztalhatja bármilyen alkotó műhelymunka során, hogy nem csak mi tudjuk, mindenki képes rá. Mert nincs csodálatosabb, mint saját magunknak készíteni valamit, ami a teljes kikapcsolódást adja, ami lehet a hétköznapok túlélésének a záloga, a belső világképünk külső térnyerése” – mondják.
Évi és Vivien egyetért abban, hogy a munkájuk és hobbijuk terápia az életükben. Jó alkalom a feszültség levezetésére. Az alkotó közösségekben a mindennapok kultúráját hozzák létre a csoporttagok. Az ilyen kis műhelyekben kevés embernek adnak „mindent”. Nem a tömeget számlálják, hanem a teljes kikapcsolódást nyújtják. Mert kell egy zugoly, egy kis közösség, ahol lecsendesedhetünk, értéket teremthetünk és belső harmóniát kaphatunk.
Szerző: Szabó Csilla
Fotó: Jankovits Krisztina