Csongrádi Zoltán szerint igaz a szlogen, a jövő valóban Győrben épül. A dicsérő véleményhez egy tíz évvel ezelőtti történet tartozik, ebben egy fiatal pár a Tisza-parti Ibrányt elhagyva, Győrben telepszik le. Mindketten megkapják álmaik munkáját, s hamarosan megszületik kislányuk, Lilike. A szlogenszerző aligha éppen rájuk gondolt, de ettől még igaz, a Csongrádi család a jövőt építi, sikerrel. Karrierjük azt jelzi, jó helyen vannak. Győr nyitott, befogadó város, az itt élők tudják, a szebb holnaphoz szükség van az idegenből érkező szakemberekre.
Ibrány alföldi település, Csongrádi Zoltán a hely szellemének engedve, mezőgazdasági gépészmérnöknek tanult, de már egy másik ágazatban, a nyírségi vízműnél találta meg a neki tetsző munkahelyet. Igazodásként szerzett még egy diplomát, a vízellátás és a vízkezelés szakmérnöke lett. Helybeli lányt vett el, ketten költöztek Győrbe. Azt mondja, a bátyja és a keresztmamája itt él, de a választásban csak a szakma játszott szerepet. A feleségére lakóotthonok vezetését bízták, ő meg Ibrány és környéke helyett Győr vízellátásának felelőse lett.
Az ibrányi kutak ugyanúgy sorakoznak a Tisza mentén, mint a győriek a szőgyei Duna-parton, s ezzel nagyjából vége is a hasonlóságnak. A szőke Tisza hordalékos, minőségben, vízhozamban nem mérhető a kék Dunához, ahogy az alföldi kisváros sem vetekedhet a győri méretekkel, vízműves tradíciókkal. Csongrádi Zoltánnak ismét tanulni kellett, újabb diplomát szerzett, s a céges ranglétrát végigjárva, a Pannon-Víz Zrt. műszaki igazgatója lett. Inkább menedzser, mint mérnök. Úgy látja, ettől még nem veszett kárba a szakismeret, egy műszaki alaptevékenységű társaság menedzserének jól jön a gyakorlati tudás.
Arra a kérdésre, mi tetszett meg neki legelőször Győrben, Csongrádi Zoltán azt felelte, a hidak, amelyeken átkelve újabb és újabb ismeretlen városrészbe jutott. A felfedezések időszaka a napi vízműves munka jóvoltából nem tartott sokáig, hamarosan úgy ismerte a várost, mint a legöregebb taxisok.
A győri utcák alatt 347 kilométer szennyvízcsatorna és 569 kilométer ivóvízvezeték húzódik, ennek a hálózati térképnek egy példánya ott van a szolgáltatásért felelős mindenkori vezető fejében. S ha már a föld alatt vagyunk, valóban vannak olyan több mint 100 éves csatornák, amelyekben kényelmesen sétálhatnak az emberek. Sétálnak is, búvároknak hívják őket és az iszapot, a hordalékot takarítják ki.
A győri régió hidrogeológiai adottságai közismerten kedvezőek, a bőséges vízkészlet kitűnő minőségű és könnyen kinyerhető. A város számára manapság szükséges, napi csúcsfogyasztást számolva, negyvenegyezer köbméter ivóvizet fél gőzzel működve is tálalni tudja a vízmű. Szőgye a hálózat kiindulópontja, Csongrádiék Lilike születése után költöztek ide. A kislány mozgássérült, a családot erős szállal köti Győrhöz a kék iskola, ahol konduktív csoport működik, hatékony a nevelő-fejlesztő munka. Apuka tevékeny szülőhöz illően segít, egy tavaly elindított projektje eredményeként akadálymentesített vécék épültek fiúknak, lányoknak, felnőtteknek.
Győrben elég egy jó szándékú ötlet, s rögtön sikerre ítélt vállalkozás lesz belőle. Azt meséli Csongrádi Zoltán, sokan álltak az iskolai terv mellé, köztük az önkormányzat és a Rotary Club, amelynek ma már ő is a tagja. Különleges közösség, sikeres emberek, akik készek időt és pénzt áldozva, aktívan segíteni másokon. Azt mondja, idegenből jött műszaki emberként eljutott a győri közélet sűrűjébe, ahol barátokat talált, s ahol módja van visszaadni valamennyit abból a sok jóból, amit Győrtől kapott.
A város
„Győr nagy múltú, lenyűgöző város, élhető lakótelepekkel, csodálatos belvárossal, sok zöldterülettel. A folyók nem jönnek és mennek, hanem itt élnek, másutt nem látni ennyi kishajót, sportoló, horgászó embert a vizeken. A kulturális élet is figyelemre méltó, a rokonaim, a barátaim nem tudnak úgy meglátogatni, hogy ne legyen éppen valamilyen érdekes esemény. A család leginkább gyermekprogramokra jár, Lilike kedvence a Győrkőc Fesztivál és a Könyvszalon mesesarka.”
A szakma
„Vannak városok, ahol dollármilliókat költenek arra, hogy a szennyvízből ivóvizet állítsanak elő, mert egyszerűen nincs természetes, friss édesvizük. Győrben erre soha nem lesz szükség, még a hazai ivóvíz minőségjavító programokban sem kell részt vennünk. Vízkincsünk bőséges és tiszta, az ellátó hálózat a mai fogyasztás csaknem duplájára méretezett. A csatornák, vezetékek között akadnak több mint százévesek, de állapotuk megfelelő, rekonstrukciójuk a városfejlesztési tervekhez igazodik. Amikor egy utca, tér vagy híd megújul, a közműgazdák is elvégzik a szükséges munkákat.”
Gaál József
Fotó: Marcali Gábor