Cutler-életmódnapló – 2. rész: Komfortzónán kívül
Nem árulok el nagy titkot, ha bevallom, izgultam a program indulásának első percétől. Tele kétellyel, félelemmel, de mégis a változást vágyva, vettem egy nagy levegőt és belekezdtem a 12 hét kemény munkájába.
Mert munka ez, akár hiszik, akár nem, mentálisan és fizikailag egyaránt. Mentálisan, mert ahogy az első hét során többször is megtapasztalom, sokszor agyban dől el minden. Fizikailag, mert egy sűrű, fárasztó munkanap után még erőt veszek magamon és megyek a Cutler Fitness edzőterembe, hogy legyőzzem saját magam.
Mikor megtudtam, hogy a személyi edzőm a WABBA világbajnok Vörös Zoltán lesz, kissé összeszorult a torkom: tényleg velem történik mindez? Minden olyan távolinak és hihetetlennek tűnt mindaddig, míg le nem ült velem szemben és a magabiztos határozottságával – milyen is lenne ugye egy világbajnok –, de kedvesen összeállított nekem egy étrendet. Semmit nem bíz a véletlenre: minden kérdésedre kapod a szakszerű választ, a magyarázatot. Mit miért, mikor, mennyit, hogyan… Érzem, rendkívül nehéz 12 hét vár rám, de jó kezekben leszek, ha nem a legjobban!
Étrend és táplálkozási tanácsadó brosúra a zsebben, egész napos ennivaló grammra pontosan kimérve és bedobozolva a táskámban. Legjobb barátaink ugyanis a program közben a digitális mérleg és a műanyag dobozok.
Indul az első nap. 3-4 óránként enni, enni, enni… Tömegnövelésnél és fogyókúránál is a sikert 70 százalékban a rendszeres időközönként és pontos mennyiségben bevitt, megfelelő minőségű táplálék határozza meg, s csupán 30 százalékban az edzés. Eszem a hatalmas adagjaimat, de nagyon nehéz, mert nem éhezek meg a két időpont között, már-már a hányinger kerülget. Zoli nyugtat, vegyek vissza az adagjaimból egy keveset, hogy jól érezzem magam, és szépen lassan rááll az anyagcserém a rendszerességre és a mennyiségre, és akkor majd visszaemelhetem a dózist. A szervezetem úgyis jelezni fog. És tényleg! Működik. Egy pár nap elteltével már szabályosan érzem, hogy közeleg az étkezés időpontja. Éhes vagyok? Jé, ki hitte volna!
Na de ne szaladjunk ennyire előre. Az első edzés során in medias res „belevágtunk a lecsóba” és keményen küzdöttem a súlyokkal. Zoli minden egyes gyakorlatot bemutatott a helyes testtartás és végrehajtás érdekében, hogy sérülés még véletlenül se legyen, s ténylegesen a kiválasztott izomcsoport dolgozzon. 25 év tapasztalata minden mozdulatában megmutatkozik. Meg is van az eredménye nálam is. Fárad az izom és keményen küzd, de Zoli ellentmondást nem tűrően biztat. Gyerünk, menni fog! Nem érzed a fájdalmat, csak agyban dől el! És tényleg! Miután sikerül kinyomnom a súlyt, közli, hogy emelt rajta kicsit, mert kilépve a komfortzónánkból, adódik a fejlődés. De direkt nem szólt. És mégis ment. Hát ez, kérem, igazi sikerélmény!
Aztán felállok a szerről, zihálok, körbenézek, és akkor eszmélek, hogy mekkora is ez a terem. Óriási. És telt ház van, mégis mindenki talál magának helyet, ahol végezheti gyakorlatát. Szinte minden gépen dolgozik valaki, küzd, liheg, fejlődni akar. Miközben pihegek, Zoli arról mesél, hogy micsoda élmény neki mindezt látnia. Egy álma vált valóra, hogy kollégáival napról napra ennyi embernek nyújtanak segítséget és támogatást. És ezt érezhetően nem csak úgy, klisésen mondja, hanem tényleg így is érzi, komolyan gondolja. Tudom, mert látom: libabőrös lesz, ahogy körbenéz a termen. Ez élteti, tiszta szeretetből, a kiégés csírája nélkül csinálja évek óta. Olyannyira, hogy miközben én edzek, rajtam kívül másokat is figyel. És ha esetleg valahol rossz mozdulatsort vagy testtartást lát, azonnal ott terem és segít. Kedvesen korrigáltat, magyaráz, javasol. Eszméletlen egy figura! Nem csak a terem, ő is óriási! Jó érzés vele edzeni!
Eltelik az első hét, három edzéssel, korábban számomra elképzelhetetlen mennyiségű ennivalóval és ráállok a mérlegre. Plusz 1,5 kg! A mindenit! Tényleg van értelme kilépni a komfortzónánkon kívülre! Remélem, a fejlődés folytatódik. Kíváncsian várom a következő hetet.
Iván Gábor
Fotó: Marcali Gábor
A sorozat első részét itt olvashatják: