Vajon mikor válik a hobbi szenvedéllyé? Létezik-e olyan határ, amit átlépve már sokkal többről van szó, mint a szabadidő hasznos eltöltése? Czvikovszky Tamást, a Győr+ Hetilap A mi utcánk című sorozatának szerzőjét olvasóink is jól ismerhetik. És ahogy az írásaiban is tükröződik, szenvedélyesen rajong szülővárosáért.

Czvikovszky Tamás Győrben született, és szinte az egész életét a megyeszékhelyen töltötte. Hatéves koráig Győr-Szabadhegyen lakott pedagógus szüleivel, majd Nádorvárosba költöztek.

„Sosem felejtem el, amikor édesapám hazajött a munkából, és fél ötre elmentünk megnézni a Kandó-mozdonyt, mert menetrend szerint akkor érkezett Budapest felől” – idézi fel gyermekkori emlékét az egykori pályafenntartási üzemmérnök.

Merthogy mielőtt a városgondnokságra került, előtte a MÁV-nál pályafenntartási üzemmérnökként dolgozott. De erről kicsit később, hiszen ahhoz, hogy az író Czvikovszky Tamást megértsük, vissza kell térnünk a fiatalkorához és az olvasás szeretetéhez.

„Édesapám és édesanyám, aki volt a Tulipános iskola igazgatója is, a város és a könyvek szeretetére neveltek. Én pedig fogékonynak bizonyultam, mert szívesen olvastam, és ha valamire nem tudtam a választ, annak utánanéztem Révai Nagy Lexikonában” – emlékszik vissza.

Bár saját bevallása szerint humán beállítottságú, mindig is érdekelte a műszaki terület. Így az sem meglepő, hogy a szakközépiskolát vasútépítési és -fenntartási szakon végezte, majd beiratkozott a főiskolára, utána pedig rövid időre búcsút intett Győrnek, hiszen Sopronban végzett geodéziai tanfolyamot. „A MÁV-tól a győri városgondnoksághoz, majd a városházára kerültem, ahol huszonhat csodálatos esztendőt töltöttem. A városfejlesztésben dolgoztam, és főként a térképekkel foglalkoztam. Egyébként a mai napig segítek turistatérképek javításában is” – meséli a ma már nyugdíjas Czvikovszky Tamás.

Győr szeretete, a gyerekkorig visszanyúló kutatások, a könyvek iránti rajongása és a városházán eltöltött évtizedek nyomán született meg első könyve, A város háza, amely 2009-ben, a Győri Könyvszalonra jelent meg.

„Szinte úgy ismerem azt az épületet, mint a saját otthonomat, és nagyon sokan támogattak abban, hogy a könyv elkészülhessen. Amikor először megláttam a kész kötetet, eleredt a könnyem” – mondja a győri szerző, aki a könyv összes fotóját is jegyzi.

A Győr+ Hetilapban évek óta olvashatjuk A mi utcánk című sorozatát, amelyben összesen négyszáznegyven utcát ismerhetnek meg az olvasók.

Persze Győrben ennél sokkal több elnevezett közterület van, több mint ezeregyszáz. „Évekkel ezelőtt az Iszkápa köz volt, ami felkeltette az érdeklődésemet, mert akkor még nem tudtam, hogy mi az iszkápa. Egyébként ácskapocs, ami a burcsella, a lapos fenekű hajó építéséhez kellett” – magyarázza Czvikovszky Tamás, akit a mai napig rendszeresen megállítanak a győriek, ha kérdésük vagy észrevételük van. Ráadásul többen jelezték, hogy a cikksorozat egyes részeit kivágják az újságból és lefűzik.

„Ezért döntöttem el, hogy írok egy újabb könyvet Győr utcáiról. Az év végére pedig szeretnék addig eljutni, hogy fotókkal együtt összeállítsam az anyagot.”

Czvikovszky Tamás precíz embernek tartja magát, és arra is törekszik, hogy újabb célokat tűzzön ki maga elé. „Ha az utcákat bemutató könyvem elkészül, akkor a győri templomokról szóló gyűjtésemet szeretném az olvasók elé tárni. Majdnem készen van, már lejegyeztem a történetüket, állapotukat és fotókat is készítettem” – hangsúlyozza a győri szerző, aki A Nyugat kapuja című könyv újabb kötetében több fejezetet is írt. „Dr. Szalay Gyula kért fel, miután az első könyvben is közreműködtem. Megtisztelő számomra, és azt hiszem, az én példám is mutatja, hogy csodálatos dolog nyugdíjasnak lenni, ha az embernek vannak ötletei, tervei és céljai.”