Egy agysebész bolyongásai – Szabadhegyi találkozás Csókay Andrással
Ősz van, megkezdődött a Szabadhegyi találkozások című beszélgetős műsorok új évada. Elsőként Csókay András idegsebészt mutatta be a József Attila Művelődési Ház közönségének a sorozat házigazdája, Simon Róbert Balázs alpolgármester.
Aki október első szombatjának estéjén befért a szabadhegyi művelődési ház nagytermébe, kerek történetet hallhatott. A vendég először gyerekkoráról mesélt, elmondta, hogy vallásos, és politikailag üldözött családban nevelkedett, vagyis minden esélyt megkapott arra, hogy becsületes ember váljon belőle. A bajok ott kezdődtek, hogy ráadásként megkapta Isten legnagyobb ajándékát, a szabad akaratot is, ami hitehagyott, tékozló fiúvá tette.
Csókay András 1956-ban született, építőmérnöki diplomáját 1980-ban, az orvosit 1989-ben szerezte meg. A vargabetű okát firtató kérdésre válaszolva a tékozló, öntörvényű élet természetes velejáróiról, egyebek mellett a meggondolatlan pályaválasztás következményeiről beszélt. Lazán vett egyetemi évek után, gyorsan elfásult metróépítő mérnökként jött rá arra, hogy rossz helyen van.
A tékozló fiú bármit csinál, előbb-utóbb kiég, semmiben nem találja örömét. Csókay András az orvosi pályával ugyanúgy járt, mint a mérnökivel, bolyongott, mert képtelen volt visszatalálni gyerekkora templomába. Rossz férj volt és rossz apa, orvosként mélyen képességei alatt teljesített. Saját szavaival élve szalonidiótaként, gépiesen dolgozott, negyvenkét éves koráig nem jutott eszébe semmi új.
Azt mondja az idegsebész, ha az ember egy megoldandó problémával találkozik, a múlt hasonló eseteit idézi fel, s teszi használhatóvá az új körülmények között. Ezt hívják kreativitásnak, aminek alapja az emlékezés. Sokmilliárd kérgi agysejtünk jóvoltából végtelen számú információt vagyunk képesek felfogni és raktározni. Ha valamennyit használnánk, mindenki zseni lenne. Nem vagyunk azok, mert az információk közül csak az hívható elő, amin rajta van az érzelem pecsétje. A pecsétek számát, belső világunk gazdagságát két dolog, kultúránk és vallásunk gyarapíthatja.
Csókay András 1989 óta él Isten törvényei szerint. A változás évének története, hogy egy kislányt elütött az autóbusz, agya a koponya zárt terében duzzadni kezdett. Halál várt rá, amikor az idegsebész egy eredménytelensége miatt száz éve elvetett eljárással felnyitotta a koponyát. Ez a módszer csökkenti a koponyaűri nyomást, a beteg általában abba hal bele, hogy a csontszél elszorítja a kérgi ereket. A kislány a műtét után három hétig kómában feküdt, majd felébredt.
Arra, hogy az agysérült kis beteg gyógyulása nem a véletlen műve, hónapokkal később, sima rózsafüzér-imádság közben jött rá Csókay András, aki magyarázatot is fűzött megvilágosodásához. A műtét idején még bűnben megkötözve élt, nem tudatosult benne, hogy kétségbeesésében egy eddig soha, senki által nem próbált mozdulatsort alkalmazott. Imádkozás közben kitágul az ember belső érzelmi világa, kérdéseket tesz fel és válaszokat kap rá.
Miért maradt életben a kislány? Azért mert az ereket két oldalról kipillérezte, apró párnákat helyezett az agyszövet és a csontszél közé, alagutat nyitva a szabad véráramlásnak. A kitüremkedő agyrész nem halt el, ugyanakkor létrejött a kívánt koponyaűri nyomáscsökkenés. Az éralagút módszer mára a felére apasztotta a súlyos agysérültek halálozási arányát.
A szabadhegyi találkozáson a házigazda, Simon Róbert Balázs szóba hozta Csókay András másik nagy sikerű újítását, a robotkéz-technikát is, amely a lehető legegyszerűbb módon ártalmatlanítja az idegsebészek, az agysebészek tizedmilliméteres, élettani kézremegését. A dolog lényege, hogy a műszert a tenyérél helyett az ujjhegyen kell kitámasztani, ahol nincsenek kézízületek, nincs, ami szállítsa a szívműködés okozta remegést.
A forradalmi újítás, ami a robotok precizitását adja a sebészek kezébe, szintén Isten ajándéka, amit a feltaláló egy ezen a héten esedékes római orvoskongresszus előadójaként sem kíván elhallgatni. Csókay András az itthoni, többnyire eredménytelen hitviták külföldi folytatására készül Einstein mondásának jegyében, amely szerint a tudomány a vallás nélkül sánta.
A Prima Primissima Közönségdíjat 2005-ben elnyert idegsebész, a borsodi megyei kórház osztályvezető főorvosa szombat esti szabadhegyi hallgatóságát is meghódította, még a kerek történetet lezáró időszerű, ha úgy tetszik, aktuálpolitikai kérdésekre adott válaszai is tapsot arattak. A válaszok egy mondatban összefoglalhatóak. Nyolc év borzalmai nem tüntethetők el másfél év alatt, de téved, aki azt hiszi, hogy a magyar egészségügynek vannak még átszervezéssel felszabadítható tartalékai.
Gaál József