Egyre népszerűbb a ˝Felforgatás – Célpontban a rendőrség˝ című könyv

A Felforgatás egy olyan kötet, amely hiánypótlónak számít a hazai könyvpiacon. Súlyos olvasmány, ám közérdekű és sláger témát feszeget. Olyat, amiről eddig senkinek nem volt bátorsága írni. A szerző megtette és azóta is beszédtéma a rendőrség és a sajtó kapcsolatáról szóló kötete.

Ugyanis Budai-Sántha Balázs azt állítja a Felforgatásban, hogy a sajtó lejárató hadjárata az oka a rendőrség népszerűség-csökkenésének. A könyv egésze nem kevesebbet állít, mint, hogy a rendőrök népszerűség-csökkenése egy tudatos felforgató tevékenység eredménye.

Mi ennek a valóságalapja, honnan ered az egész és valóban beszélhetünk ilyenről Magyarországon? A válasz a könyvben van… Döntenie mindenkinek magának kell, kinek és miben hisz… Nekünk is vannak kérdéseink…

– Miért állítja a könyv, hogy megváltozott a sajtó hozzáállása a zsarukhoz?
A felforgatás – angolul subversion – nem újkeletű fogalom. Jelenlegi módszereit a hidegháborúban is alkalmazták. Akkor a nyugat szenvedte meg inkább. Budai-Sántha Balázs szerző állítja, nem véletlen, hogy a 70-es években és a 80-as évek elején nyugaton szinte csak rendőrellenes, zsarukat kigúnyoló filmek készültek, míg nálunk csak pozitívak. Budai-Sántha azt is hangsúlyozza, hogy ez a jelenség a hidegháború végével megszűnt, sőt megfordult, és a 90-es évek után nyugaton már inkább újra a rendőrképet erősítő filmek jelentek meg, viszont nálunk pont ekkortól indult meg a zsaruk lejáratása, ami egy lassú, 15-20 évig tartó folyamat. A könyv szerint ez a sajtó, a filmek és a különböző, gomba mód elszaporodó jogvédő szervezetek és alapítványok segítségével zajlik. Ezek hatása alatt felnő egy olyan értelmiség, amely már maga is rendőrellenes és cinikus mindennel kapcsolatban, ami az állami apparátust jelenti. A szerző szerint nem véletlen, hogy a fiatal újságírók különösen nagy hangsúlyt fektetnek a rendőrség ekézésére párthovatartozás nélkül, míg az idősebbek csak pártszimpátia alapján, ellenzékben csökkentik a szerv tekintélyét.

– A kiindulás tehát már tisztázott, most az a kérdés merül fel, hogy kinek, vagy kiknek fűződik ma érdeke ahhoz, hogy lejárassák a magyar rendőrséget?
A szerző ezzel a kérdéssel kapcsolatban sem beszél mellé. Állítása szerint a felforgatás célja, hogy az adott társadalom immunrendszerét gyengítse, csökkentse. Bonyolult és kevésbé látványos, de folyamatosan zajlik, államok között, különböző érdekek mentén. Véleménye szerint ennek egyik legszembetűnőbb módszere az emberek szemében az államapparátus tekintélyének csorbítása, majd illegitimmé tétele. Szembetűnő, hogy ma az emberek jó része teljesen illegitimnek tartja mind a rendőröket, mind az ügyészséget, mind a bíróságot, holott 20 éve még nem gondolkodott így. Ennek kiváló példája Császár Előd énekes autóbalesete, mikor a teljes társadalom felhördült a balesetben elhunyt rendőr halálhírén. Ezzel szemben ma, amikor balesetben meghal két rendőr az Üllői úton, százezrek kárörvendenek és a sajtó csak azzal van elfoglalva, hogy a rendőrök biztosan hibáztak és nem voltak bekötve. De ilyen a Tánczos Gábor ügy, amely kapcsán elterjedt, hogy ártatlanul ítélték el, majd titkosították az ügy aktáit, ami egyértelműen hazugság, sokan mégis elhiszik – jelenti ki ezt is a szerző. A könyvben részletesen elemzi az örkényi lőfegyverhasználatot, amely kapcsán kihangsúlyozza, hiába az ügyészi vizsgálat eredménye, a teljes sajtó azt közvetítette az emberek felé, hogy a rendőrök ártatlanul meggyilkoltak egy roma férfit és csak hazudták, hogy baltával támadt rájuk. Nem lehet szó nélkül elmenni a Teréz körúti robbantás mellett sem, bár tény, ez már a könyv megjelenése után majd egy évvel történt. A rendőröket ért robbantásos támadás kapcsán fellángoló hitetlenkedés pedig a a könyv Facebook oldalán megjelentek szerint szintén e tudatos felforgató tevékenység része, aminek az az eredménye, hogy az emberek már jobban haragszanak a gyanúsítottat elfogó zsarukra, mint magára a tettesre. Vele kapcsolatban ugyanis a sajtó egyre másra jelentet meg a tényeket kétségbe vonó, összeesküvést sugalló cikkeket. Budai-Sántha Balázs állítja, hogy az emberek véleményét elsősorban a sajtó formálja, amely manapság – tisztelet a kivételnek – szinte csak negatív kontextusban ír a rendvédelmi szervekről.

– Ezeket megismerve több civilben is megfogalmazódik a kérdés: vajon akkor ott tartunk, hogy félnie kell ma itthon egy rendőrnek? És ha igen, akkor tulajdonképpen kitől?
A Felforgatás című könyv szerzője szerint elsősorban a felforgató propaganda a legveszedelmesebb ellensége a rendőröknek. Ez lényegében elhallgatja a sikereket, lekicsinyli őket, míg a hibát túlozza, sőt sok esetben a sikert is hibának állítja be és elhiteti az emberekkel, hogy mindenki jobban ért a rendvédelemhez, mint maguk a zsaruk. Ez az illegitimitás teremthet veszélyes helyzeteket, nem csak össztársadalmilag, hanem az egyénre nézve is.

– A könyvet olvasva a legnagyobb kérdés pedig nem más: ha Felforgatás már van, vajon lesz „Feltámadás”?!
Budai-Sántha Balázs szerint ebből a helyzetből csak úgy léphetünk ki, ha az emberek megértik és átlátják ezt a folyamatot. Elfogadják, hogy a véleményükre bizony nagy hatással van a média, a filmek és a napi hírek. A véleményüket ennek tudtában alakítják ki és képesek lesznek arra, hogy a jól hangzó szólamok mögé nézzenek. Ha ellentmondást látnak, akkor valami nem stimmel. Ilyen ellentmondás – állítja a szerző – az a hiedelem, hogy a rendőrök sosem képesek elfogni a tetteseket, holott dugig tömve vannak a magyar börtönök és az emberölések felderítésében szinte elsők vagyunk.

A könyv mindenki számára elérhető és olvasható. S hogy kiben mi fogalmazódik meg, ha átrágta magát rajta? Egyéni hozzáállás és tapasztalat kérdése. De hogy másként tekint a világra, a hírekre és a rendőrökre, az egyszer biztos…

HAK